2020. október 19., hétfő

A Dugonics András Irodalmi díj okán

Bosszantó, hogy sokak által ismert, és szakmai körökben is elismert költők csak középtájon, vagy a listának szinte a végén - vagy a tízes listában sehol sem - szerénykedhetnek, miközben a nagy ismerőstáborral, gyakran csak érdeklájkolókkal menőző kortársak megelőzik őket.

Számomra értelmetlen és érthetetlen maga a cél, hogy a facebookon hirdetnek meg egy irodalmi díjért folyó versenyt, amihez nem kell más csak seregnyi lájkoló ismerős. Nincs szükség megmérettetésre, nem ad megoldandó feladatot/témát, nem kell ismerni eddigi irodalmi munkásságukat, elért eredményeiket, stb. Elég csupán csak, ha valami okból az ismerőse vagy. Pedig lehet egy sort sem ismersz tőle, vagy nem is kedveled, vagy nagyra sem értékeled, de sok résztvevő részéről ment a verseny előtt a puncsolás. Ez utóbbi gyakran megfontoltan és módszeresen ezt megelőzően, akár éveken át. (Kimondatlan szabály a facebookon, és azon kívül néhány jelentősnek, de inkább az annak kevésbé mondható oldalakon: Én írok a műveidhez, ahol csak tehetem, de te is írj az enyémhez, vagy lájkold, hogy kedveled!)

Gratulálok! Ez a díj aztán az egyenes út a minőségi irodalomhoz. Ja, nem. Inkább a (másra szabott) nagy mellényhez.

meghasadt búzakalász

(Vincent van Gogh: Hollók a búzamezőn c. festménye alá...)

e világ nekem már
vészmadár-csontvázak
test nélküli képek
s nem búzavirágkék
halál lett a társam
holló tetemében
nem maradt mellettem 
csak egyetlen testvér
 
szívemben azóta 
búzamező lobog
s szélvágta okkerből 
a rozsdahalál kél
éltem az örvénylő 
légcsápok közt hasad
hol imát sem mond majd
ki értem bennem élt
 
de fáj hogy köröttem
jajgatnak a tájban 
a széttépett sárgák 
és zöldek feketék 
mikor a csendet a 
megtört hollószárnyak
kékből merítve 
szaggathatják szét

2020.10.18.
Bara Anna
*

(Beküldve Játék kategóriába a Háló irodalmi kávéházba.)

2020. október 18., vasárnap

meghasadt búzaszál

(Vincent van Gogh: Hollók a búzamezőn c. festménye alá...)


mióta elhagytak 
e világ nem más
mint felettem gomolygó 
varjúcsapat
nem maradt mellettem 
senki érkeztemkor 
egy holló lett a társam:
a teteme s magam

azóta szívemben 
búzamező lobog
szélvágta okkerből 
ha rozsda fakad
éltem az örvénylő lég 
csápjai közt szakad 
értem nem dobog szív
senkié

de csak én látom köröttem
hogy jajgatnak a tájban 
a széttépett sárgák 
zöldek feketék 
és ahogy a csendet a 
megtört hollószárnyak
kékből merítve szaggatják szét

2020.10.18.
Bara Anna
*
meghasadt búzaszál-2.
(Vincent van Gogh: Hollók a búzamezőn c. festménye alá...)

mióta elhagytak 
e világ nekem csak
feketén gomolygó 
éhes hollócsapat
nem maradt mellettem 
senki érkeztemkor 
holló lett a társam:
a teteme s magam

azóta szívemben 
búzamező lobog
szélvágta okkerből 
ha rozsda fakad
éltem az örvénylő 
lég csápjai közt szakad 
értem nem dobog szív
senkié

de fáj ahogy köröttem
jajgatnak a tájban 
a széttépett sárgák 
és zöldek feketék 
s ahogy a csendet a 
megtört hollószárnyak
kékből merítve szaggatják 
szét

*
2020.10.18.
Bara Anna

meghasadt búzaszál-3.
(Vincent van Gogh: Hollók a búzamezőn c. festménye alá...)

mióta elhagytak 
e világ nekem mint
feketén gomolygó 
vészmadár-csontvázak
nem maradt mellettem 
senki érkeztemkor 
holló lett a társam:
a teteme és én

azóta szívemben 
búzamező lobog
szélvágta okkerből 
ha rozsda fakad
éltem az örvénylő 
lég csápjai közt szakad 
értem nem dobog szív
senkié

de fáj hogy köröttem
jajgatnak a tájban 
a széttépett sárgák 
és zöldek feketék 
s mikor a csendet a 
megtört hollószárnyak
kékből merítve szaggatják 
szét

*
2020.10.18.
Bara Anna

2020. október 6., kedd

éjszakai intermezzo 2.

a szemcseppes üveg már megint úgy repült be a
szobába mint a bomba
szinte szétroncsolta a szívében az ereket
alig hallható szuszogás követte
majd csend

megkönnyebbülhetett volna
de helyette a lelkiismeretfurdalás fészkelte be magát
valamit nem jól csinált már megint vagy kihagyta

a sötétben a nyitott szobaajtóban
álldogált az anyja
fel kellene kelned
gondolhatta

fel kellene kelnem
gondolta
csak egy-egy csepp

ám a sokadik ilyen éjszaka után 
inkább a jól ismert csoszogását
a fészkelődés zajait az ágyon a
megnyugtató hangokat várta 
ahogy alszik és elfelejti a műtéteket
a sugárkezeléseket
talán apja halálát is

de kérdezni már nem volt ereje
pedig szerette

2019.05.13.-2019.05.20.-2020.02.04.-2020.10.06.
Bara Anna

2020. augusztus 17., hétfő

minimalizált vakond sztori


egyszer a kis Perte
versben lett elmentve
elrejtőzött vagy tán mégsem
játszani ment s havas réten
talált rá az anyja
ki szó nélkül nem hagyta

nem ért véget a történet
leírnám de nincs ki végett
azt mondták hogy hosszú
- ez meg olcsó bosszú -
de rímbe szedve nagyon gyenge
miközben a sárból mentve
Perte-sztori vérzik
nem sokáig él itt
-
minimalizált vakond sztori - 2

ásott a vásott kis vakond
anyja kereste s mire meglelte
sáros gatyában vackondott*
-
*
 vacogott (vakondszleng)


2020.08.17.
Zsefy

2020. augusztus 15., szombat

távlat


felröppen a madár ha zavarják léptét
te is útnak indulsz nem fog már a határ
túlcsordul az égbolt nem mutatja térkép
hol isten országába a kapu kitárt

2020.05.17.
Bara

2020. július 17., péntek

szakítás - átirat


mostanában a csillagok a hold
az Éjszaka jut eszébe
még a feketéről is
ahogy instant álmokat kavargat
a kávés csészéjében amiből a
mokkás kanál úgy áll ki
mint mellkasból a kés

egy pillanatig átfut az agyán
lehet hogy ő öli meg idő előtt
azokat a szép pillanatokat amiket
eddig féltve őrzött képzeletében

parányit megbillenti a csészét
csak épp annyira hogy a
karima alatti éjszakában
visszatükröződő arcvonásai
elmosódjanak
majd kihörpinti egy szuszra
az álmokat


2020.07.03.-2020.07.17.
Bara Anna

2020. július 16., csütörtök

szakítás


mostanában a csillagok a hold
az Éjszaka jut eszébe
még a feketéről is
ahogy instant álmokat kavargat
a kávés csészéjében amiből a
mokkás kanál úgy áll ki
mint mellkasból a kés

egy pillanatig átfut az agyán
lehet hogy ő öli meg idő előtt
azokat a szép pillanatokat amiket
eddig féltve őrzött képzeletében

parányit megbillenti a csészét
csak épp annyira hogy a
karima alatti éjszakában
visszatükröződő arcvonásai
elmosódjanak
ahogy ismerősei tudatából fog
az emléke

majd kihörpinti egy szuszra az álmokat
többé már úgysem kellenek

2020.07.03.-2020.07.16.
Bara Anna

2020. július 4., szombat

ha belopózik - 10


a hajnal lustán sorra jár
utcát, lépcsők tört fokát.
letépi róluk az ében mázt,
hol isten festett égre gyászt.
a hangtalanul érkező
fénypászmák, mint a vércsecsőr',
kitépnek egy-egy falatnyit
az árnyakból, s hogy nappal nyit,
már felpörög a köd mögött
az alvó város és ráköszön,
s ő méltósággal ellebeg,
míg félretol pár felleget.

2020.02.03.-2020.07.04.
Bara Anna

Fotó: Mészár László

2020. július 3., péntek

összeférhetetlenek


szinte mániákusan megint a
csillagok a hold az éjszaka jut eszébe
még a feketéről is
most például instant álmot kavargat
a kávés csészéjében amiből a
mokkás kanál úgy áll ki
mint mellkasból a kés
lehet vért iszik
fut át az agyán
még az is lehet hogy ő öli meg
idő előtt azokat a szép pillanatokat
amit eddig féltve őrzött képzeletében


parányit megbillenti a csészét
csak épp annyira hogy a
karima alatti éjszakában
visszatükröződő arcvonásai
elmosódjanak
ahogy ismerősei tudatából fog
az emléke
majd kihörpinti egy szuszra az álmokat
többé már úgysem kellenek

2020.07.03.
Bara Anna

-
korábbi befejezés:
majd kihörpinti egy szuszra az álmokat
s az üres csészét földhöz csapja

többé már úgysem kell

ÁTIRATA: SZAKÍTÁS -Dokkon is

2020. június 20., szombat

a partner - már nem vár feltámadásra - 3 átirata


lassan hozzád indul
s te a kékre festett égbolton
felhőket rendezel elé
lábnyomában virágok helyett
majd esőcseppek fakadnak

ám akik eddig hittek benned
lehet megtagadnak

ismét rászólsz
hogy te megmondtad
"hiába az ima
nem érdekli az univerzumot
hogy létezel
vagy hogy lennél-e még tovább"

de csak annyit érsz el vele hogy
azóta senki előtt nem titkolja
kőből van a szíve
s homok pereg ereiben
a feltámadásra pedig úgy tekint
mint bűvészmutatványra
amit képtelen leleplezni

de amíg fel nem adja
játszhatsz neki tovább


2020.06.20.
Bara Anna

már nem vár feltámadásra -2


lassan hozzád indul
s te a kékre festett égbolton
felhőket rendezel elé
lábnyomában virágok helyett
majd esőcseppek fakadnak

de akik eddig hittek benned
lehet megtagadnak

még rászólsz
hogy te megmondtad előre
'hiába az ima
több milliónyi évig szobrozhatsz
nem érdekel senkit
hogy létezel
vagy hogy lennél-e még tovább'


azóta nem titkolja
kőből van a szíve
s homok pereg ereiben
a feltámadásra pedig úgy tekint
mint bűvészmutatványra
amit képtelen leleplezni


2020.06.20.
Bara Anna

már nem vár feltámadásra


lassan hozzád indul
s te a kékre festett égbolton
felhőket rendezel elé
lábnyomában virágok helyett
majd esőcseppek fakadnak

s akik eddig hittek benned
megtagadnak

még rászólsz
hogy te megmondtad előre
'hiába az ima
több milliónyi évig szobrozhatsz
az sem érdekel senkit
hogy vagy

vagy hogy lennél-e még
tovább mint pergő homok
egyetlen szemcséje
a sokadik
ami semmire se vár'

azóta nem is titkolja
kőből van a szíve
s homok pereg ereiben
a feltámadásra pedig úgy tekint
mint bűvészmutatványra
de képtelen leleplezni


2020.06.20.
Bara Anna

2020. május 31., vasárnap

Haláli álom



Ma száraz ágon ágon száradt
harmat helyén álmot láttam

Dongó voltam boltban dongtam
virágporért szólót roptam

Mézet nyaltam mackó szájról
vonalkódot flakon hátról

Elrontottam gyomrom s keddre
felköltözhettem a mennybe



Kelt: jó régen...talán 10 éve 😃
Mondjuk: Bara..de akkortájt Zsefy Zsanett név alatt írtam...ez a gépemről nemigen került fel sehova.

2020. május 18., hétfő

Csak azt


a régi órát menteném
a percláncokból font időt

és sorra visszapergetném
mindet ami már kidőlt

a tegnapokat - de régen volt -
a sok keser-édeset

hogy ne legyen még régen holt
úgy kellene megmentsem


*********

Csak azt - 2


a régi órát menteném
a percláncokból font időt
s mindent ami már kidőlt
a sorból visszapergetném

a napot ahogy lustán kel
a város flaszter csíkjain
a reményt s nem más kínjait
osztanám ha pusztán csel

a tegnapokat - de régen volt -
a sok keser-édeset
kellene úgy megmentsem
hogy ne legyen még régen holt

~2015.-2020.05.18.
Bara

Korábbi címe: menteném - 3

kárörvendő abszurd elmenőben



most kellene feladni
összetörni újra minden törhetőt
amit eddig gonddal ragasztgattam vissza
csak kirakós darabkák
élettelenek akár a kő
most fordítanék egyet a napon
s ha a látóhatáron aludni készül
szemem tükrében meglátva magát
kajánul rávigyorognék lám
neked is bealkonyult ma "babám"


~2015-2020.05.08.
Bara

2020. május 11., hétfő

bodzalány

bodzalány  -3(javított)

bodzalány fején fehér párta,
szél szaggatta seb a homlokán,
kifordult gyökérrel sorvad s látja
holdsugár lopózik szántás fogsorán.

'bodzalány vagyok és lehet másnak
virágaimra fájhatott feje.
nem értették, hogy mennyi mással
van a lelkem csordultig tele.'

a bodzalány, ha az utcát járja
sziromfátylán megül a kéj szaga,
csak párját várja egyre-másra,
de már fehér hajába múlt az éjszaka.


2020.05.11.
Bara Anna


*

platánsorok közt búval-bélelt
magányos lélek hű társat keres.
a testét elhagyta, mikor a végzet
gyenge burkára vetett szemet .

2020.05.11.
Bara

*
korábbi:

bodzalány fején fehér párta,
szél szaggatta seb a homlokán,
kifordult gyökérrel sorvad s látja
holdsugár lopózik szántás fogsorán,

'bodzalány vagyok és lehet másnak
virágaimra fájt csak a feje.
nem értették, mennyi mással
lehet a lelkem csordultig tele.'

bodzalány még az utcát rója
sziromfátyla már régen elszakadt.
míg párját várta, egyre várta,
fehér hajába bújt az éjszaka.

platánsorok közt búval-bélelt
magányos lélek érzelmet keres.
a testet elhagyta, mikor a végzet
gyenge burkára szemet vetett.


2020.05.11.
Bara

az utolsó hangszer


nem tudom, hogy
miért. félek.
minden reggel
visszanézek,
mit hagytam ki,
mi lesz veled,
ha szükségben
nem védelek.
csitítgatnak
minden rendben
csordogál majd
a mederben,
mikor az én
szívem húrja
elpattan egy
allegroban,
s pizzicatoba
átmegyek
megpengetni
az egeket.

2019.08.11.
Bara Anna

2020. április 28., kedd

a csend árnyékában - 2


egyedül üldögélt
a fáradt délutáni fényben

este szikkadt kezére
holdsugarak húztak
újabb ráncokat

kendője alatt búzamezők
deres kalászai bújtak
ölében marokszedő-karjai
kiszáradt gallyak

ritkán szólt s ha mondta
'nemsoká meghalok'
szemébe hiába néztem

nem volt ott sem ma
se holnap
s a tegnapok
ördögszekér hátán
elmenekültek

titkolva fájdalmat
meggörbült időt
csak üldögélt
hallgatag
gyengén
összemenve

és a négy évem mellette
óriásnak tűnt

míg egy éjjel
kinyílt minden ablak

s a tükrökre fekete
terítők kerültek


2020.04.23.-2020.04.28.
Bara Anna

2020. április 27., hétfő

a csend árnyékában


egyedül üldögélt
a fáradt délutáni fényben

este szikkadt kezére
holdsugarak húztak
újabb ráncokat

kendője alatt búzamezők
deres kalászai bújtak
s ölében marokszedő-karjai
kiszáradt gallyak

ritkán szólt s ha mondta
'nemsoká meghalok'
szemébe hiába néztem

nem volt ott sem ma
se holnap
és nem ismertem meg benne
a tegnapot

mintha ördögszekér hátán
elmenekült volna

titkolva fájdalmat
meggörbült időt
csak üldögélt hallgatag
gyengén
összemenve

és a négy évem mellette
óriásnak tűnt

míg egy éjjel
kinyílt minden ablak

s a tükrökre fekete
terítők kerültek

*
(Öregmama emlékére)


2020.04.23.-2020.04.27.
Bara Anna

2020. április 24., péntek

hiábavaló sorok

Gondolatok, amik a zene hallgatása során elszabadulnak. Amikor a valóságtól elrugaszkodva a zene inspirálja a verset:
torkomból utánad sikoly sem hasad
küszöbön küszködik tétova hit
két ajtócsapódás között a fagyban
oda-vissza érvként rekedt odakint 
 
egy hang sem szól tisztán hamisan vibrál
csak sálba köhögött dalra telik
gégefő ugrál hangszalagok húrján
de siket e világ s a rés néma is
 
csillagok peregnek hol szél rebbent fel
szitaszövet alá rejtett magányt
kő alatt búvó kígyót melengettem
marásától félve engedem tovább
 
*
 
kitépem a szívem hogy neked adjam
holdszemed burokban lélekhomály
ruhámba a hűvös csendszag telepszik
mellemen tátongó az érzéshiány
 
már kitéptem a szívem neked adtam
jaj csak a föld szíve dobbant meg rá
hol érfalat egykor szerelmed marta
realitás mossa a sejtés nyomát
 
elárvult ereimben megalvadt vágy vagy
magzati pózban halott kegyelem
nincs szer mi gyógyírként sebem lezárja
szalmaszál voltál ma utolsó kenetem
2012.04.10.
Zsefy Zsanett (Bara Anna)

2020. április 23., csütörtök

csendben élt ahol


egyedül üldögélt
a fáradt délutáni fényben
este szikkadt kezére
holdsugarak húztak
újabb ráncokat

kendője alatt búzamezők
deres kalászai bújtak
s ölében marokszedő-karjai
kiszáradt gallyak

ritkán szólt s ha mondta
'nemsoká meghalok'
szemébe hiába néztem
nem volt ott sem ma
se holnap

és nem ismertem meg benne
a tegnapot
mintha ördögszekér hátán
elmenekült volna

titkolva fájdalmat
meggörbült időt
csak üldögélt hallgatag
gyengén
összemenve
és a négy évem mellette
óriásnak tűnt

míg egy éjjel
kinyílt minden ablak
s a tükrökre fekete
hímzett kendők kerültek

*
(Öregmama emlékére)
*

2020.04.23.
Bara Anna

2020. április 4., szombat

Virtuális locsolás után


Ne szomorodj, majd jövőre
lesz puszi és csoki bőve'.
Addig a sok tojást őrzi
kotlós mama, s ki is költi.
Még több tojás gyűlhet neked,
piros hímesre festhetem.
Megölellek akkor végre
ez évit is hozzá téve.

2020.04.04.

2020. április 2., csütörtök

mindörökké


száll a gólya
és száll a fecske
csernobil is
újra festve
szél sem nyugszik
tavaszt követ
nyárba fordult
sugárszövet

tarka őszben
íz is csurran
télbarázdán
csupasz lyukban
bújik s éled
holnap rügye
vírus halál
nem az ügye

kéretlenül
kivirágzik
ázik terem
s majd meglátszik
lesz e még egy
start a jónak
vagy mit féltünk
bevált jóslat

ne hagyjuk hogy
tántorítson
egy kis semmi
ránk pirítson
verjük le a
koronáját
mi gúzsba köti
ember lábát

ámen

2020.04.01.-2020.04.02.
Bara

2020. április 1., szerda

mégis maszkot vesznek fel


kettőezerhúszban
a világ
halálsorán
kegyelmi kérelmükre
várnak
a hatvanöt éven
felüliek

maszk mögé bújik
fiatal
öreg
maszk mögé bújik
a halál
nem használ átok s
a hited a
lélegeztetőgéppel
elszáll

akik vannak és
lesznek
mint letépett szirmok
hányódnak a szélben
súlytalanul

vetődnek
erre
vetődnek arra
a jövő vándorainak
lehet
sehová
tart az út

2020.04.01.
Bara (Zsefy)

... azaz pont pont pont


és száll a gólya
és száll a fecske
csernobil is
újra festve
szél sem nyugszik
tavaszt követ
nyárba fordult
sugárszövet
tarka őszben
íz is csurran
télbarázdán
csupasz lyukban
bújik s éled
holnap rügye
vírus halál
nem az ügye
kéretlenül
kivirágzik
ázik terem
s majd meglátszik
lesz e még egy
start a jónak
vagy mit féltünk
bevált jóslat
.
.
.
de ez a világ
örökéltűn
ne maradjon
ember nélkül


2020.04.01.
Bara (Zsefy)

2020. március 28., szombat

járvány

kettőezerhúszban
a világ halálsorán
kegyelmi kérelmük
elbírálását várják a
hatvanöt éven felüliek



2020.03.28.
Bara

2020. március 20., péntek

sugarak* (átirat)


itt nincs otthon a mosoly
csak a folyosó csendjébe halványult bőrök
semmire tapadó tekintetek
a visszafojtott lélegzettel várakozás

a fekete filctoll hagyta jelek
vészjósló célkeresztek
ám este a zuhany alatt óvod
hogy a kiszámított helyek le ne kopjanak
mert ezek a láthatatlan fegyverek
jobb esetben esélyt sem adnak majd a kórnak

s míg a sugaraktól szédülten
dózisokat számlálsz reménykedve
az aggódók halványzöld álmaidat álmodják
tovább még akkor is amikor
fekete keretben olvassák

"fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk..."

2020.02.18-19.-03.02.-2020.03.20.
Bara Anna

2020. március 11., szerda

életbezártak


a halaszthatatlan dolgok kétes kimenetelű
merényletté nőttek s a legnehezebb volt
eldönteni mi tartozik bele
a távolságot hiába adták meg méterekben
már nem lehetett tudni kihez-mihez mérten
az idő hatványozódó gyorsulásba kezdett
s akiket magával ragadott már nem menekülhetett

nem volt hova

a falak dermesztő magasságba nyúltak
láthatatlanná téve a lehetőségeket
s amíg egyre távolabbinak tűnt az élet
a levegőhiánynál a bezártságban
az elmaradt érintések fájtak a legjobban


2020.03.11.
Bara Anna

2020. március 10., kedd

a rög - átirat

az artériában úgy akadt el mint 
zajló folyón a ringatás ahol a
jégtáblákon vidáman csúszkáló sugarak
elmerülve majd felbukkanva részvétlen
incselkednek egymással és a világgal

mintha kerámiakéssel szelték volna ketté
darabjaira hullt a pillanat

előbb még úszott és szárnyalt
és földet ért bárhol
most el sem jut hozzá hogy
szárny-szegetten fekszik a földön
vagy talán lebeg  afelett

az emlékei szétrebbentek
fekete űrt hagyva maguk után
a képzelete sem lapozhatta fel a tegnapokat
mikor már a ma sem létezett
abban a pillanatban nem volt félelem
nem volt fájdalom
abban a pillanatban amikor még létezett
hirtelen halálra vágyott

sosem tudjuk meg hogy így kívánta-e

2020.03.07.-10.
Bara Anna

2020. március 7., szombat

a rög


az artériában úgy akadt el mint 
zajló folyón a ringatás ahol a
jégtáblákon vidáman csúszkáló sugarak
elmerülve majd felbukkanva részvétlen
incselkednek egymással és a világgal

mintha kerámiakéssel szelték volna ketté
darabjaira hullt a pillanat

előbb még úszott és szárnyalt
és földet ért bárhol
most el sem jut hozzá hogy
szárny-szegetten fekszik a földön
vagy talán lebeg  afelett

az estikék illatába takarózott emlékek
szétrebbentek fekete űrt hagyva maguk után
a képzelet sem lapozhatta fel a tegnapokat
mikor már a ma sem létezett
abban a pillanatban nem volt félelem
nem volt fájdalom
abban a pillanatban amikor még létezett
hirtelen halálra vágyott

sosem tudod meg hogy így kívánta-e


2020.03.07.
Bara Anna

2020. március 6., péntek

túl szép ahhoz, hogy visszavonhatatlanul


elszállsz most hirtelen
s füsthajad riadtan úszik
szobámból
mint kismadár gyönge szárnya
takar az éj e zajos világtól
nem véd meg semmi
lépted nyomában
az akarat földszagú futó zápor
elmossa az alig-voltat is
a megmaradt pedig elpárolg

2012.06.23.-2020.03.06.
Bara Anna(Zsefy Zsanett)

*

Korábbi címe: Visszavonhatatlan

amorf-ok


látszólag mindennek meg van a helye
mégis úgy helyezkednének
hogy nekik legyen a legjobb
mint a kaméleon változtatják a színüket
s ha kényes helyre tapintottak
kámfort játszanak
ha veszélybe kerülnek átállítják a
közlekedési lámpát vagy
a tilosban átcsusszanva öklüket rázzák
közben a járdaszélen toporgókról állítják
színvakok s ha nem tart senki nekik bakot
megmagyarázzák nem rajtuk múlik
hogy a világ elfordul tőlük
a fixpontban mindig ők állnának
hozzájuk mérten a változókra
minden megoldás hibás
ezért változhat a világ ahogy akar
maradnak változatlanul
alaktalan alakoskodók


2020.03.05.
Bara Anna
*
a "kíméletlenek" átirata

2020. március 5., csütörtök

kíméletlenek


érdekes ez a világ
látszólag mindennek meg van a helye
mégis sokan úgy helyezkednének
hogy nekik legyen a legjobb
mint a kaméleon változtatják a színüket
s ha kényes helyre tapintottak
kámfort játszanak
ha veszélybe kerülnek átállítják a
közlekedési lámpát vagy
a tilosban átcsusszanva öklüket rázzák
közben a járdaszélen toporgókról állítják
színvakok s ha nem tart senki nekik bakot
megmagyarázzák nem rajtuk múlik
hogy a világ elfordul tőlük

a fixpontban mindig ők állnának
hozzájuk mérten a változókra
minden megoldás hibás
ezért változhat a világ ahogy akar
ők megváltoztathatatlanok
pedig csak alakoskodó alaktalanok


2020.03.05.
Bara Anna

2020. március 2., hétfő

sugarak -3

Dokkon:

itt nincs otthon a mosoly
csak a folyosó csendjébe halványult bőrök
semmire tapadó tekintetek
a visszafojtott lélegzettel várakozás

a fekete filctoll hagyta jelek
vészjósló célkeresztek
ám este a zuhany alatt óvod
hogy a kiszámított helyek le ne kopjanak
mert ezek a láthatatlan fegyverek
jobb esetben esélyt sem adnak majd a kórnak

ha gyenge vagy a harcban
e sugaraktól szédülten dózisokat számlálva
csak reménykedhetsz hogy a túlélési arányt
majd te fogod gyarapítani

de végül
"fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk..."


2020.02.18-19.-03.02.
Bara Anna

2020. február 25., kedd

ha belopózik -9. - átszerkesztve

a.)



a hajnal lustán
sorra jár
utcát, lépcsők
tört fokát.
letépi róluk
az ében mázt,
hol isten festett
égre gyászt.
a hangtalanul
érkező
fénypászmák, mint a
vércsecsőr',
kitépnek egy-egy
falatnyit
az árnyakból, s hogy
nappal nyit,
már felpörög a
köd mögött
az alvó város
és rád köszön,
s míg fényt szitál a
táj felett
a holnapon is
elmereng.

*

b.)


a hajnal lustán
sorra jár
utcát lépcsők
tört fokát
letépi róluk
az ében mázt
hol isten festett
égre gyászt
a hangtalanul
érkező
fénypászmák mint a
vércsecsőr'
kitépnek egy-egy
falatnyit
az árnyakból s hogy
nappal nyit
már felpörög a
köd mögött
az alvó város
és rád köszön
s míg fényt szitál a
táj felett
a holnapon is
elmereng



2020.02.03. - 2020.02.23.
Bara Anna

2020. február 19., szerda

sugarak - 2

itt nincs otthon a mosoly
csak a folyosó csendjébe halványult bőrök
semmire tapadó tekintetek
a visszafojtott lélegzettel várakozás

a fekete filctoll hagyta jelek
vészjósló célkeresztek
ám este a zuhany alatt óvod
hogy a kiszámított helyek le ne kopjanak
mert ezek a láthatatlan fegyverek
jobb esetben esélyt sem adnak majd a kórnak

ha gyenge vagy a harcban
a lelked hiába idomul a kínzásokhoz
e sugaraktól szédülten
dózisokat számlálhatsz
reménykedve hogy a túlélési arányt
majd te fogod gyarapítani
de végül is
"fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk..."


2020.02.18-19.
Bara Anna

2020. február 18., kedd

költő a feleslegesség poklában


első körben nem volt szándékában
hiába incselkedtek vele
taigetosz hegyéről azért sem hajította le
mert nem is volt versgyermeke
üres kifosztott kassza volt a lelke
pont annyira érezte magáénak a világot
mint ereklye a kardvirágot
nem illettek össze
ő sem illett bele
más világ
innen nehéz lenne versenyezni
a lobogó lángnyelvek felett hamvadó agyában már
nyomokban sem volt sejthető utolsó gondolata

ideje feltámadni

2019.12.07.-2020.02.10.
Bara

sugarak


itt nem divat a mosoly
elhalványult bőrök tekintetek
visszafojtott lélegzettel várakozás

a fekete filctoll hagyta jelek
vészjósló célkeresztek
bejáratok a testbe

és este a zuhany alatt óvja
hogy ne kopjanak a kiszámított helyek
mert ezek a láthatatlan fegyverek
jobb esetben esélyt sem adnak a kórnak

míg aki gyenge e harcban
és elbukónak bizonyul
a lelke hiába idomulna a
kínzásokhoz is

e sugaraktól szédülten hányva
dózisokat számlál reménykedve hogy
a túlélési arányt majd ő fogja gyarapítani

"fájdalomtól megtört szívvel (tudatjuk)..."


2020.02.18.
Bara Anna

2020. február 12., szerda

minek nevezzenek

(Dokkra: Dokk-sors/talan/ címmel vittem.)


nincs ellenérvem azt te bizton tudod
ha úgy köszönsz rám szia költőtárs
én sem hagyom magára e zugot
hol gyakran pirul verssel tűzdelt nyárs

úgy nevezném versöltőknek gálya
mit lángelméknek csonka sorfala
húsz év óta őriz s többünk vágja
hogy bárkinek nem terülj asztala

van akinek ízlik ami édes
míg másnak fűszer ami vulgáris
a hossza is megosztó és képes
egy egysorosból verset kreálni.

a rím nem oszt ma már nem is szoroz
ki rímeset ír tudja mily' nehéz
ha elkezdted klasszikusba soroz
de nem rímelni nagyobb szenvedés

megpróbáltam ezt is azt is mégsem
érzem azt hogy költő lehetek
néhanap meg éppen attól félek
felfedeznek ha mindent bevetek

így eltitkolom mire vagyok képes
majd sajnálhatják a mellőzött zsenit
két alakban játszom pedig véges
életemnek itt nem lesz már zenit

2020.02.12.-2020.03.09.
Bara Anna

2020. február 8., szombat

örökség


anyám kis tulipános dobozából elillantak az évek.
kiszáradt tetején repedések szívták helyükbe a jelent.
a lélegzetfoltokban olykor még kiérzem anyám illatát,
s mintha a nevetése is ott szökne ki néha hozzám. de mindig
visszasimul a megkopott fadoboz rejtekébe, ahol korán-halt
igazfalvi nagyanyám képmását őrizgettem. de már
körvonalát sem érinthetem. az az egy homályos fotó sincs meg
róla. így nehéz lenne az örök-ismeretlent színekkel kitöltenem.
csak a mozdulatlanságát tudnám barnába öltöztetni.
míg anyám emlékeit felidézem egyre elmosódottabbak lesznek a
másolatok. egyetlen copy maradt meg nagyanyámról élesen:
amit a hiánya anyámra ráhagyott.

2020.02.03.-2020.02.09.
Bara Anna
*
A "korán-halt igazfalvi nagyanyám" c. versem átirata

2020. február 4., kedd

Az "időkapszula" fotója

Képtalálatok a következőre: földgolyó"

Joseph Redfield


időkapszula - 2



leírom most neked milyen volt a nappal
csak kevés jelzővel vázlatos alappal
gondolkodj el rajta ha nem ismerheted
ki vétett ellene s el miért nem vetem
egyszerűen szép volt míg voltak virágok
fák s azoknak lombjuk s kitágult világok
madarak röptében csodáltuk a távolt
mi a szürkén kívül színesben is játszott
leírnám most neked milyen volt az éjjel
elcsendesült utcák csupa-csupa fény jel
leírnám hogy szép volt hegyek völgyek erdők
de az emberek közt minden hamar eldőlt
kinek mi és miért fontosabb mint másnak
kit üldözzön el s kit fogadjon komának
mikor a technika úr lett s nem a társa
játéka valóság s nem csak szó lett nyársa
mikor kezdett fogyni ami naggyá tette
mikor ahogy kutyát senki nem tisztelte
mikor gyűlölet és hatalom éltette
a néhány tízezret s gondtalan élvezte
hiába gazdagság ha lét lesz az ára
kezdetben azt hitték csak más lehet pária
de ha megszülettünk s nem csalhatatlannak
tévedésünk vétkünk megmarad holnapra
de ne legyen véres ne is sugározzon
száz év múlva is kell ki rácsodálkozzon
bár most már úgy érzem haszontalan sorok
ha megszületnél mégis jó ha megfontolod

2020.01.11.-2020.02.04.
Bara Anna
(saját szerkesztett kép, felhasználva a Földről készült ingyen Stock fotót.)

ez a sor cserélve:
száz év múlva is kell ki csodát gondozzon

2020. február 3., hétfő

korán-halt igazfalvi nagyanyámnak


már körvonalát sem érinthetem
az az egy homályos fotó sincs meg róla
nehéz lenne az örök-ismeretlent
színekkel kitöltenem
csak a mozdulatlanságát tudom
barnába öltöztetni
míg anyám emlékeit felidézem
egyre elmosódottabbak lesznek a másolatok
egyetlen copy maradt meg élesen bennem
amit a hiánya anyámra ráhagyott


2020.02.03.
Bara Anna
*
"örökség" cím alatt "beépítve".

ha belopózik 9

9. variáció


a hajnal lustán sorra jár
utcát, lépcsők tört fokát.
letépi róluk az ében mázt,
hol isten festett égre gyászt.
a hangtalanul érkező
fénypászmák, mint a vércsecsőr',
kitépnek egy-egy falatnyit
az árnyakból, s hogy nappal nyit,
már felpörög a köd mögött
az alvó város és rád köszön,
s míg fényt szitál a táj felett
a holnapon is elmereng.


2020. február 1., szombat

fészekkereső


ez a világ arra késztet
ne lássak csak diófát
keressek egy üres fészket
s játsszam el a fiókát
sok a pondró mégis éhen
hullnak el a szárnyasok
acélágon feszül a Nap
s ha elpattan elgurul
ami csillan puska csöve
pengeél s nem madárcsőr
vérbe fagyott sugarakat
számolok a faágról
látom merre száll a többi
szárnyaikon tépett toll
inkább vagyok éhes fiók'
hol nem tapad reám folt

2020.02.01.
Bara Anna

2020. január 26., vasárnap

ha belopózik 4 átirata

A "ha belopózik 4 átirata " + 4, azaz 8 variáció a zárlatra (utolsó 2 sor):

ha belopózik 1

a hajnal lustán sorra jár
utcát, lépcsők tört fokát.
letépi róluk az ében mázt,
hol isten festett égre gyászt.
a hangtalanul érkező
fénypászmák, mint a vércsecsőr',
kitépnek egy-egy falatnyit
az árnyakból, s hogy nappal nyit,
már felpörög a köd mögött
az alvó város és rád köszön.
nem csoda, hogy visszajár
megemelni a kalapját.


2019.12.21.-2020.01.01.-2020.01.26.
Bara Anna(Zsefy)


ha belopózik 2

a hajnal lustán sorra jár
utcát, lépcsők tört fokát.
letépi róluk az ében mázt,
hol isten festett égre gyászt.
a hangtalanul érkező
fénypászmák, mint a vércsecsőr',
kitépnek egy-egy falatnyit
az árnyakból, s hogy nappal nyit,
már felpörög a köd mögött
az alvó város és ráköszön.
nem csoda, ha visszajár
hogy megemelje a kalapját.


2019.12.21.-2020.01.01.-2020.01.26.
Bara Anna(Zsefy)


ha belopózik 3

a hajnal lustán sorra jár
utcát, lépcsők tört fokát.
letépi róluk az ében mázt,
hol isten festett égre gyászt.
a hangtalanul érkező
fénypászmák, mint a vércsecsőr',
kitépnek egy-egy falatnyit
az árnyakból, s hogy nappal nyit,
már felpörög a köd mögött
az alvó város és ráköszön.
nem csoda, hogy visszajár,
s megemeli a kalapját.


2019.12.21.-2020.01.01.-2020.01.26.
Bara Anna(Zsefy)

ha belopózik 4

a hajnal lustán sorra jár
utcát, lépcsők tört fokát.
letépi róluk az ében mázt,
hol isten festett égre gyászt.
a hangtalanul érkező
fénypászmák, mint a vércsecsőr',
kitépnek egy-egy falatnyit
az árnyakból, s hogy nappal nyit,
már felpörög a köd mögött
az alvó város és ráköszön,
s ha visszatér az alkonyat
ismét hajnalt bont az éj boga.


2019.12.21.-2020.01.01.-2020.01.26.
Bara Anna(Zsefy)

ha belopózik 5


a hajnal lustán sorra jár
utcát, lépcsők tört fokát.
letépi róluk az ében mázt,
hol isten festett égre gyászt.
a hangtalanul érkező
fénypászmák, mint a vércsecsőr',
kitépnek egy-egy falatnyit
az árnyakból, s hogy nappal nyit,
már felpörög a köd mögött
az alvó város és rád köszön.
s nem búsul tovább baján
a szél szaggatta vén platán.

2019.12.21.-2020.01.01.-2020.01.27.

Bara Anna(Zsefy)


ha belopózik 6

a hajnal lustán sorra jár
utcát, lépcsők tört fokát.
letépi róluk az ében mázt,
hol isten festett égre gyászt.
a hangtalanul érkező
fénypászmák, mint a vércsecsőr',
kitépnek egy-egy falatnyit
az árnyakból, s hogy nappal nyit,
már felpörög a köd mögött
az alvó város és rád köszön,
mire arcul csap a valóság:
húzd! ne engedd! vidd tovább!

2019.12.21.-2020.01.01.-2020.01.28.
Bara Anna(Zsefy)


ha belopózik 7

a hajnal lustán sorra jár
utcát, lépcsők tört fokát.
letépi róluk az ében mázt,
hol isten festett égre gyászt.
a hangtalanul érkező
fénypászmák, mint a vércsecsőr',
kitépnek egy-egy falatnyit
az árnyakból, s hogy nappal nyit,
már felpörög a köd mögött
az alvó város és rád köszön,
de arcul csap a valóság,
hol a fénycsíkok csalókák.

2019.12.21.-2020.01.01.-2020.01.28.
Bara Anna(Zsefy)

ha belopózik 8

a hajnal lustán sorra jár
utcát, lépcsők tört fokát.
letépi róluk az ében mázt,
hol isten festett égre gyászt.
a hangtalanul érkező
fénypászmák, mint a vércsecsőr',
kitépnek egy-egy falatnyit
az árnyakból, s hogy nappal nyit,
már felpörög a köd mögött
az alvó város és rád köszön,
de arcul csap a valóság,
a fénycsíkok lehet/nagyon/ csalókák.

2019.12.21.-2020.01.01.-2020.01.28.
Bara Anna(Zsefy)

2020. január 15., szerda

anya-mackó 3


bevillan még most is, milyen büszke voltam,
mikor az utcán utánad fordultak.
hányszor terveztem, hogy a világoskék
helyett újat veszek neked. legalább
tíz éve, hogy mindig ugyanabban.
de neked nem kellett. megszoktad. kényelmes.
már nem érdekelt divat vagy mit szólnak
mások. én is úgy két éve egy bordót használok.
a cigitől kiégettet arra cseréltem le. nem
mintha nem vágynék, de kényelmesebb benne
visszaszámolni.


2020.01.15.
Bara Anna

anya-mackó 2


bevillan még most is, milyen büszke voltam,
mikor az utcán utánad fordultak:
a ruhádat honnan?
hányszor terveztem, hogy a világoskék
helyett veszek neked újat. legalább tíz éve,
hogy ugyanazt hordtad. de neked
nem kellett. kényelmes. megszoktad.
már nem érdekelt divat vagy mit szólnak
mások. én is úgy két éve egy bordót használok.
a cigitől kiégettet arra cseréltem le. nem mintha
nem vágynék, de kényelmesebb benne
visszaszámolni.

2020.01.15.
Bara Anna

anya-mackó


bevillan még most is
milyen büszke voltam
amikor az utcán utánad fordulva
megkérdezték a ruhádat hol vásároltad

hányszor terveztem hogy
veszek neked a világoskék helyett újat
legalább tíz éve hordtad már
de neked nem kellett más
"ez kényelmes"  megszoktad
mint az otthonkát
"s már nem érdekel a divat
vagy mit mondana más"

ma itthon én is egy bordó melegítőben
ahogy legalább két éve
a tíz éves zöldet csak azért cseréltem le
mert a cigitől több helyen kiégett
nem mintha nem vágynék másra
megszoktam és kényelmes is benne

a napokat visszaszámolni


2020.01.15.
Bara Anna

2020. január 14., kedd

mindegy


agyag galamb szállt a fára
letört gipszágat hagyott
eső elől menekülne
nem találja hol lakott
ablakomba  hogyha szállna
megetetném megitatnám
nem adnám át a halálnak
csak nézném szótlan ahogy lassan
széjjelmállva alaktalan
sárrá válna velem együtt
így se úgy se élhetne


2015.10.05.-2020.01.14.
Bara Anna

2020. január 13., hétfő

időkapszula


(ha száz év múlva olvashatnád - )

leírom most neked milyen volt a nappal
csak kevés jelzővel vázlatos alappal
gondolkodj el rajta ha nem ismerheted
ki vétett ellene s el miért nem vetem
egyszerűen szép volt míg voltak virágok
fák s azoknak lombjuk s kitágult világok
madarak röptében csodáltuk a távolt
mi a szürkén kívül színesben is játszott
leírnám most neked milyen volt az éjjel
elcsendesült utcák csupa-csupa fény jel
leírnám hogy szép volt hegyek völgyek erdők
de az emberek közt minden hamar eldőlt
kinek mi és miért fontosabb mint másnak
kit üldözzön el s kit fogadjon komának
mikor a technika úr lett s nem a társa
játéka valóság s nem csak szó lett nyársa
mikor kezdett fogyni ami naggyá tette
mikor ahogy kutyát senki nem tisztelte
mikor gyűlölet és hatalom éltette
a felső réteget s gondtalan élvezte
hiába gazdagság ha lét lesz az ára
kezdetben azt hitték csak más lehet pária
de ha megszülettünk s nem csalhatatlannak
tévedésünk vétkünk megmarad holnapra
de ne legyen véres ne is sugározzon
száz év múlva is kell ki csodát gondozzon
bár most már úgy érzem s félek nem olvasod
ha megszülettél mégis talán megoldhatod


2020.01.13.
Bara Anna

2020. január 11., szombat

ha száz év múlva olvashatnád -

(hiányos korrajz) 


leírnám most neked milyen volt a nappal
csak kevés jelzővel éppenhogy sugallva
s gondolkodj el rajta ha már nem ismerted
ki vétett ellene s el miért nem vertem
egyszerűen szép volt még voltak virágok
fák s azoknak lombjuk s kitágult világok
madarak röptében csodáltuk a távolt
még a szürkén kívül színesben is játszott
leírnám most neked milyen volt az éjjel
elcsendesült utcák csupa-csupa fény jel
leírnám hogy szép volt hegyek völgyek erdők
de az emberek közt minden hamar eldőlt
kinek mi és miért fontosabb mint másnak
kit üldözzön el s kit fogadjon komának
mikor a technika úr lett s nem a társa
játéka valóság s nem csak szó lett nyársa
mikor kezdett fogyni ami naggyá tette
mikor ahogy kutyát senki nem tisztelte
mikor a gyűlölet pénzzé tett már mindent
annak a kevésnek biztosítva míg nem
hiába gazdagság ha a lét az ára
kezdetben azt hitték csak más lehet pária
de elfeledték hogy nem istenek vagyunk
akik majd a földön hagyják lenyomatuk
ne legyen az véres ne is sugározzon
száz év múlva is kell ki csodát gondozzon
de most nem ezt érzem s félek nem olvasod
ha megszületnél mégis talán megoldhatod


2020.01.11.
Bara Anna

ha száz év múlva olvashatnád

(hiányos korrajz) 


leírnám most neked milyen volt a nappal
csak kevés jelzővel éppen hogy csak sejtsed
s gondolkodj el rajta ha már nem ismerted
egyszerűen szép volt még voltak virágok
fák s azoknak lombjuk s kitágult világunk
madarak röptében csodáltuk a távolt
még a szürkén kívül színeset is láttunk

leírnám most neked milyen volt az éjjel
elcsendesült utcák csupa-csupa fény jel
leírnám hogy szép volt hegyek völgyek erdők
de az emberek közt minden hamar eldőlt
kinek mi és miért fontosabb mint másnak
kit üldözzön el s kit fogadjon komának
mikor a technika úr lett s nem a társa
mikor kezdett fogyni ami naggyá tette
mikor nem hogy kutyát de senkit nem szeretnek

mikor a gyűlölet pénzzé tett már mindent
annak a kevésnek biztosítva míg nem
hiába gazdagság ha a lét az ára
kezdetben azt hitték csak más lehet pária
de elfeledtük mi is vendégek vagyunk
akik e földön hogyha nyomot hagyunk
ne legyen az véres ne is sugározzon
száz év múlva is kell ki majd reánk gondol
de most nem ezt érzem s félek nem olvasod
megszülettél talán de nem marad nyomod

2020.01.11.
Bara

Átiratai: időkapszula címmel...

nagyi-


tudta hogy szeretik
magabiztos volt minden mozdulata
semmit nem bízott másra
reggeltől reggelig minden perc
értük
hisz ő az anyjuk

most sántít és pánikol
s látja a tragédiákat
mindegyikben önmagát érzi hibásnak
minden perc félelemben telik

mi lesz ha
a helyzetet nem tudja felmérni
ha bottal nem tud odarohanni
ha nem bírja majd felkapni
ha a szíve lehet épp akkor
amikor segíteni kellene

tudja hogy szeretik
mégis pánikol
hogy ő biztos
nem is az az igazi

2018.01.11.-2020.01.11.
Bara Anna (Zsefy)

2020. január 1., szerda

ha belopózik

A Hangolódó átirata - véglegesnek szánt.


a hajnal lustán sorra jár
utcát, lépcsők tört fokát.
letépi róluk az ében mázt,
hol isten festett égre gyászt.
a hangtalanul érkező
fénypászmák, mint a vércsecsőr',
kitépnek egy-egy falatnyit
az árnyakból, s hogy nappal nyit,
már felpörög a köd mögött
az alvó város és rád köszön,
s ha visszatér a nyár lazán
ráhangolja ritmusát.


2019.12.21.-2020.01.01.

Bara Anna (Zsefy)

körforgás -

javított. Dokkra.


a gyermek csacsog mindenre készen
repked a széllel majd felhőn hál
folyókat terel csillagot pörget
hátra sem néz amíg elől jár
fordul a föld az időnek sincs nyugta
tágul a minden amerre lát
addigi szépet míg menti szívének
felnő s az élet a valóság
kavicsot dobál szikla üt vissza
lehet hogy más ettől meghátrál
ő vállára veszi bár görnyed míg viszi
nem töri kedvét mert szíve tág
elfér még benne a jelent cipelve
az ábrándos fiú az öregúr
mire eszmélne az út égbe ér s lent
újaknak csattan a startpisztoly

2019.07.09.-08.04.-2020.01.01.
Bara