2019. március 30., szombat

ha visszapillantanál



a tenyered vonalától ne várd
hogy szebb lesz a jövő
a múltat meg felesleges megpiszkálnod
olyan az mint tábortűz után
hamuban gallyak recsegését keresni
ha néha körbelengenek az illatok
bár nem jut eszedbe kihez kötheted
mégis a beazonosíthatatlan kellemes érzése
évtizedeket fiatalít rajtad
mire rájössz hogy matek tanárod mindennap
ropogósra keményített fehér köpenye
és pipadohány illata az
a bizsergés már soha újra


2019.03.30.
Bara Anna (Zsefy Zsanett)
*

eredeti:

a tenyered vonalától ne várd
hogy szebb lesz a jövő
a múltat meg felesleges megpiszkálnod
olyan az mint tábortűz után
hamuban gallyak recsegését keresni

néha még körbelengenek az illatok
bár nem jut eszedbe kihez kötheted
de a beazonosíthatatlan kellemes érzése
évtizedeket fiatalít rajtad s mire
rájössz hogy matek tanárod mindennap
ropogósra keményített fehér köpenye
és pipadohány illata az
rádöbbensz hogy az elmaradt bizsergés
már sose újra

2019. március 21., csütörtök

konyári örök-vésetek

a nádtetős házat évtizedek építgetik újra.
valami részlet mindig lemarad:
a kukoricagóré rácsos árnyéka, a
palacsinta illatú déli harangszó,
az artézi kút távoli zümmögése.
de végül a képzelet betölti a réseket.

a kartonszoknyás szöszke-évek nyugalmára
tető kerül. jég-reccsentő lábnyomokban
ismét komondor szaladgál, s követ.
az ág-gabalyító szélviharok kisimítják a
felhőráncos égboltot, és sáskazöld utakon
villantja fel szárnyai alól az eperfák
szőnyegét a lepkenyár, miközben színes
ickaköveket cserélnek a szomszéd gyerekek.

odabent esténként pohár falán táncol
a vörösboros lámpafény.
nagyapám sóhajára asztalra bicsaklik
a gond feje. mesék bújnak ágyba velem,
és nagyanyám kenyérillatú keze
rám teríti a mosolyt. míg álmomban
kavargó porban döcög velünk a szekér
minden éjjel palotát építek nekik.


2019.03.21.
Bara Anna(Zsefy Zsanett)

2019. március 20., szerda

magány


miközben szabadulni akart
tőle
észre sem vette
bárhol van
egyedül marad a
maga teremtette mindenségben


2019.03.20.
Bara Anna 

2019. március 18., hétfő

mese a rokkant sárkányról



sárkány koma két fejét
úgy plasztikázta a sebész,
hogy a számuk olykor fogyva
végül megnőtt, s hat a forma.
csak a tüzet feledte ki.
(a helyzet a jelenlegi.)

szóval
hat feje van, s épp hét lába.
ebből négy-öt lába párna.
a maradék kettőből egy
főpárnokként be-belibeg.
az az egy meg fej- és lábnok
szóval tartja e világot.
de a fejek száma roppant
kényes téma, s ha már sokkban
sem okádhatnak tüzet
néha nap a lábaikat
noszogatnák kedvesen:

igen tisztelt lábikóink!
láb nélkül a fej kit hódít?
lenne pedig eme helyen
láblógázó nem egy elem.
jöttötöket mind úgy várja,
négy oldalas lista mára
párbeszédnek alapja.
de hol marad/t/ a kalapja?
(sárba pottyant s feladta?)


2019.03.18.
Bara Anna (Zsefy Zsanett)

A szöveg születésének idején a Dokknak volt:

4 szerkije: 
Bájer Máté
Papp Gréta
Juhász Tipi
Papp Szalai Sándor

1 főszerki helyettese:
Tesch Gábor Ferenc

1 főszerkesztője:
Papp Für János

és 1 portál igazgatója(PIG):
Busznyák Imre

Így már levezethető:

hat feje van, s épp hét lába:
4 szerki + főszerki helyettes + a főszerki= együtt: 6 fej

ebből négy-öt lába: azaz 4 szerki + főszerki helyettes

főpárnok: főszerki

fej- és lábnok:  PIG

2019. március 1., péntek

a megváltó

- Mr Bean stílusában -

sehol semmi élet
az egér mozdulatlan az izzadt tenyér alatt
a monitoron órák óta ugyanaz a megnyitott oldal
ezerszer frissítette
semmi

mindig ugyanaz
feláll és kivonul a konyhába
a hűtőből egy szelet görögdinnyét vesz elő
kilép az erkélyre és vár

az első szerencsétlen legyet
röptében kapja el
elégedetten hallgatja az ideges zümmögést
amíg bevonul a szobába
az ajtót gondosan becsukja maga mögött
majd kinyitja a tenyerét
a légy kistartol
a tenyér lecsap
dög

unalom
sehol semmi élet
majd hirtelen felcsillan a szeme
az arcára vigyor ül

a monitoron
egy portál oldalán
a szétkenődött légytetem
az asztal sarkán eldőlt hajómakett

2019.03.01.
Bara Anna (Zsefy Zsanett)