2018. október 29., hétfő

megfosztva - a holtomig című versem új címmel

Bara Anna
megfosztva

hétfő volt talán délelőtt
mire megjöttem az ősz már
benőtt falakat parkokat

lódenkabátban osont a hideg
rideg vonásokat satírozott
a béke épphogy megpihent

míg sodortak az évek
anyámmal álmodtam fölénk eget
ma a város zajában ringva őrzöm

de ábrándokat nem dédelgetek







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-10-22 09:05:49
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-29 07:19:10

201810.29.07:20

2018. október 28., vasárnap

szabad akarat-

..."ezredik" verzió...feltöltve a Dokkra:
2018.10.28.

Bakkné Szentesi Csilla
szabad akarat-

apám pupilláiban rekedt a múlt
amikor utolsó mozdulatával
a maszkot félrelökte

otthon a panasz egyre halk szavúbb lett
a fájdalom útvesztőjében törötten
botorkált tovább anyám
elméjét a szenvedés pórázra fogta
haladni csak addig hagyta amíg ráébredt
holnap apám után
s mire bekúszott a hajnal
a kórházi ágyon
vörösét fehérre cserélték

alig két évbe tellett hogy az égbolton
ismét strasszként sejlett minden gyémánt
véletlen - gondoltam mind a kétszer
mert könnyebb volt azzal élnem mint a
kései felismeréssel hogy talán önként

de a zárójelentés arról nem szólt





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-10-28 07:17:08
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-28 10:25:51

2018. október 26., péntek

hol költ-ő?


Míg a legszebb vers még benned maradt,
ne száműzd magadat a föld alá!
Mert lesz versed, ha él az akarat.

Hol fák lombja a felhőkbe harap,
madárdal ringatja fény kosarát:
a túrót lesz vers, ha itt elakadsz.

Ha egyszer majd az ég is rád szakad,
s az eső koptatja a kősziklát,
vers lehet, ha kikaparod magad!

Kavics a vers. Mind egyedi darab.
Vagy kőszikla, ami vésőre vár.
A túrót lesz vers, ha ott elakadsz.

A mag nem nő ki a paplan alatt,
mert ágyásban és nem az ágyban hál.
Ha lesz versed, az nem abból fakad.

Míg kősziklán a magonc megtapad,
nem marad belőled por sem talán.
De lesz versed, ha élt az akarat.
A túrót lesz vers, mert itt elakadt.

*
Villanella próbálkozás.
Zsefy

2018. október 25., csütörtök

holtomig - Dokkon


Bara Anna
holtomig

hétfő volt talán délelőtt

mire megjöttem az ősz már
benőtt falakat parkokat

lódenkabátban osont a hideg
rideg vonásokat satírozott
a béke épphogy megpihent

míg sodortak az évek
anyámmal álmodtam fölénk eget

ma ábrándokat nem dédelgetek 

2018. október 22., hétfő

mert az Isten sem takarhat be

Dokk üzenőfalamon bosszúságomban írtam:

mert az Isten sem takarhat be

nyakam körül vizes kendő
oldalamon ventillál
egy kerekre jól kiképzett
légforgató s nem kizárt
a fejemben kesze-kusza
vízhiányos sejteknek
langyos nedvét szívja porrá
a kiszáradt képzelet
fagyos szavak nem olvasztják
archaizált világom
bár nem dukál késő halál 
Isten nélkül csak fázom  (Bara)



2018.07.29 16:26

még lezáratlan

hétfő volt talán délelőtt
mire megjöttem az ősz már
benőtt falakat parkokat
lódenkabátban osont a hideg
rideg vonásokat satírozott
a béke épphogy megpihent
míg sodortak az évek
anyámmal álmodtam fölénk eget
ma ábrándokat nem dédelgetek
de a város zajában ringva őrzöm
keblén fakadt kagylóéletem

2011.10.12.-2017.10.22.-2018.10.24.
Zsefy Zsanett(Bara)


Korábbi címe: Kagylóba zárva
Átírat címe: a vége majd átírandó
Dokkon: holtomig

2018. október 2., kedd

szabad akarat - Dokkon


Bakkné Szentesi Csilla
szabad akarat

apám sosem hivatkozott a sorsra s míg
legyintett az égi hatalomra
utolsó mozdulatával a maszkot félrelökve
pupilláiban rekedt a múlt

otthon a panasz egyre halk szavúbb lett
a fájdalom útvesztőjében törötten
botorkált tovább anyám
elméjét a szenvedés pórázra fogta
haladni csak addig hagyta amíg ráébredt
holnap apám után
s mire bekúszott a hajnal
vörösét fehérre cserélték s a bajjal
a kórházi ágy másra várt

alig két évbe tellett hogy az égbolton
ismét strasszként sejlett minden gyémánt
véletlen - gondoltam mind a kétszer
mert könnyebb volt azzal élnem mint a
kései felismeréssel hogy
talán

de a zárójelentés arról nem szólt 

korábbi változat:


Bakkné Szentesi Csilla
szabad akarat

apám sosem hivatkozott a sorsra s míg
legyintett az égi hatalomra
utolsó mozdulatával a maszkot félrelökve
pupilláiban rekedt a múlt

otthon a panasz egyre halk szavúbb lett
a fájdalom útvesztőjében törötten
botorkált tovább anyám
elméjét a szenvedés pórázra fogta
haladni csak addig hagyta amíg ráébredt
holnap apám után
s mire bekúszott a hajnal
a kórházi ágyon vörös folyóvá duzzadt
az álma

alig két évbe tellett hogy az égbolton
ismét strasszként sejlett minden gyémánt
véletlen - gondoltam mind a kétszer
mert könnyebb volt azzal élnem mint a
kései felismeréssel hogy 
talán

de a zárójelentés arról nem szólt 

2018. október 1., hétfő

szabad akarat


apám sosem hivatkozott a sorsra s míg
legyintett az égi hatalomra
utolsó mozdulatával a maszkot félrelökve
pupilláiban rekedt a múlt

otthon a panasz egyre halk szavúbb lett
a fájdalom útvesztőjében törötten
botorkált tovább anyám
elméjét a szenvedés pórázra fogta
csak addig hagyta haladni amíg eldöntötte
holnap s mire bekúszott a hajnal
a kórházi ágyon vörös folyóvá dagadt
az infúziós álom

így hát két évbe sem tellett hogy az égbolton
minden gyémánt ismét strasszként sejlett
véletlen - gondoltam mind a kétszer
mert könnyebb volt azzal élnem mint a
kései felismeréssel hogy talán önként mentek

de a zárójelentés arról nem szólt



2018.10.01.
Bara Anna (Zsefy)