kisiklott fények

esténként lehámozza magáról 
a fényt a szemérmes sötét
s a kocsmapulton hangtalan
poháralátét lesz a Nap

maszatos pecsétként
fut szét az alkonyat

a sarokban félkarú rabló csattog
miközben kereket old a remény
kezek matatnak üres zsebekben
a fejekbe a mit-tegyek beég

magukat gáncsoló lábak
botladoznak utat tévesztve
s az imbolygó árnyak
egy-egy korsó sör habjába
zuhannak öntudatlanul

lassan bealkonyul

horizont alá bukik a Nap
s a Hold füstös-piszkosan 
ringat hamis álmokat 

a hajnal is kiveti magából 
és ismét 
aszfalton ébred a részeg indulat
s míg az időn átüt a penész
nem jut el hozzá hogy nála
már nemcsak vendég a sötét'

2012.02.01.-2023.07.22.
Zsefy Zsanett

A "szemfényvesztés" átirata.

a pad ami csak pad akart lenni

nem tudom hogy mi a bajod

csatázni én nem akarok

egy dolgom van segíteni

bármely hátsónak pihenni

lábakból a fáradtságot

elűzni s ha barátságok

születnek e kis helyen

pártállás vagy szív ügye 

mindenki magánügye

ne a színem döntse már el

szívedbe mi és mennyi fér 

'ki támasznak engem választ  

s kipihenten hazatér

ne így gyártson ürügyet rá

hogy' lehetnék csatatér

Bara

2023.07.14.

Egy FB posztra, ami eltűnt: egy pad átfestegetése szivárványszínre majd zöld fehére, majd barnára, majd ismét szivárványszínre, zöld-fehérre...stb.- végül a padot eltüntették...

éjszakánként

vörös folyó a horizont felhővitorlákkal 
fénykardokkal a csillagok haborúsat játsznak
holdudvarból 'mi sem látszik jégkristályfátylától
lángcsóvát a tüzes lovak húznak égi tájon
ablakomba minden este kalauzcsillag bámul
úgy világít hogy fényébe az ember belekábul
vele talán a titokról lehullhat a zár is
hová tűnnek akiknek a másvilág a bázis
soká' hittem hogy felettünk angyalokként élnek
de rájöttem mind eltűntek egy fekete lékben 
nem is nézem már esténként a csillagos hölgyet
ott vannak mind ahol az ég csókolja a földet.

**********

éjszakánként

vörös folyó a horizont 
felhővitorlákkal 

fénykardokkal a 
csillagok haborúsat 
játsznak

holdudvarból nem látszanak

jégkristályfátylától

lángcsóvát a 
tüzes lovak 
húznak égi tájon

ablakomba minden este 
kalauzcsillag bámul

úgy világít hogy 
fényébe az ember 
belekábul

vele talán a titokról 
lehullhat a zár is

hová tűnnek 
akiknek a 
másvilág a bázis

soká' hittem hogy 
felettünk angyalokként 
élnek

de rájöttem mind eltűntek 
egy fekete lékben 

nem is nézem már 
esténként a 
csillagos hölgyet

ott vannak mind ahol az ég 
csókolja a földet

2023.07.15.
Bara Anna