2018. augusztus 27., hétfő

költözők - átirat

foghíjas napküllők között
ismét útra kelt a nyár
gólyaszárnyak mentik
a földrészek felett
madárcsőrök kottáznak
kísérő zenét s
mielőtt összecsomagolnák
a fecskék a melódiát
elpróbálják esténként
az ablakom előtt
a nyármúlással ráncaim gyűlnek
szívemben félelemrögök
forog a sorsrulett
benne percek évek
a szerencsés látja a
gólyák visszatérnek a
vesztes bár szárnyal
nem ér több nyarat

2018.08.27.-30.
Zsefy Zsanett

2018. augusztus 25., szombat

Költözők


A foghíjas napküllők között gólyaszárnyakon
útra kelt a nyár. Nyomában fecskecsőrök kottáznak
kísérő zenét. Még elpróbálják párszor a melódiát,
mielőtt útravalónak összecsomagolnák a reményt.
Az öregek ráncai egyre gyűlnek, mint víztükörre
szórt morzsára halak. Szívükbe félelemrögök nőnek.
Vajon ki lesz ki ismét alul marad? A sorsrulett forog.
Benne percek, évek. Feketék, vörösek, s ha a golyó
fennakad: szerencsés, 'ki látja,  a gólyák visszatérnek.
A vesztes bár szárnyal, veled már nem halad.

2018.08.25.

2018. augusztus 23., csütörtök

kötél tűbe fűzve - egy varrónő emlékére



Elvira várta
- volt két szép lánya -
hogy fogják majd akkor a kezét

de egyik elengedte
- a mennyet keresve -
s onnantól semmit sem remélt

mégsem látták sírni
tudta ki kell bírni
hát mosolyt varrt amikor félt

észre sem vették
- szakadtak az esték -
miért néma a varrógép

volt kötél konyha s vágya
egyiket ismét lássa
a másikért megtenné újra



2018.08.23.
Zsefy Zsanett