2019. szeptember 14., szombat

kő, papír, olló?


motor berreg
éppen kettő
s egy százados morcosan
rájön hogy a
szolgálatnak
pont két rendőr híja van

nosza gyorsan megy az ukász
utolér két mocisat
de az egyik telójának
aksija épp nyugiban

semmi gond
a rend őrei
egymás között jelelve
mutogatják :
dupla műszak!
a másik rálegyinte

de a társa tudja hogy ők
szolgálnak és védenek
öklöt mutat viszonzásképp
hogy legyen kis lökete

s ezzel tovább nem bajlódnak
(nem volt náluk kő, olló)
a papírt meg zsebben tartják
ki nem hiszi az bunkó

2018.09.14.
Zsefy

2019. szeptember 8., vasárnap

hallhatatlan


egymást karolva dudorásznak az ágak.
sok pattogó gally széllel cimborál.
az ég rádörren a tehetetlen tájra,
s ha mérge illan a csönd lesz megint társ.
beszélget a világ, pedig nyelve sincsen.
szót sem formál a föld, patak, folyó.
mégis, ha háborog a tenger azt üvölti,
nem ő csalt meg. te vagy a hunyó.
a föld, ha mordul, mindenki megérti.
félelmet kelt ez az ősi nyelv.
a patak mintha egyből dalba szőné,
s úgy nyugtatná, ki nem ismeri el.
a folyó vagy versel, szinte időrímest,
vagy nagy esőktől, hogyha bedurvul
káromkodik. még arra is képes.
csak engem nem hall meg hiába kiáltok
sem föld, sem patak, sem folyó.


2019.09.08.
Bara Anna

2019. szeptember 2., hétfő

egy falat múlt2

ahogy a kis fekete nyelű kés
körbejárta és felcikkezte a gyümölcsöt
olyan érzése volt hogy már
nincs egyedül a szobában
mintha apja anyja sőt a fiai is
ott lennének körülötte
a barack narancsos színe
mellékes lett
annak a fehér húsú magház körül
bordó csipkésnek az illatát és ízét
nem is az orrában szájában érezte
hanem a szívében
édes-savanykás kissé kesernyés
a hétvégi kertben apja - ahogy szokta -
hajnalban locsolt és
simsonjával egy óra múlva
már ment is haza
hadd pihenjenek a gyerekek
de a teraszon hagyott egy üzenetet
"megetettem mindent
holnap reggel adjatok a csirkéknek
én csak késő délután jövök
egyetek sok barackot
mert úgy hull már mint az eső"

a barackok azóta szétgurultak
de a cetlit a fehér húsú ízével illatával
mint utolsó falatot
azóta is őrzi



2019. 09.02.
Bara Anna(Zsefy)

2019. augusztus 28., szerda

egy falat múlt

ahogy a kis fekete nyelű kés
körbejárta és felcikkezte a gyümölcsöt
olyan érzése volt hogy már
nincs egyedül a szobában
mintha apja anyja sőt a fiai is
ott lennének körülötte
nem láthatóan de jól érezhetően

a barack húsának narancsos színe
mellékes lett
annak a fehér húsú magház körül
bordó-csipkésnek az illatát és ízét
nem is az orrában szájában érezte
hanem a szívében
édes-savanykás kissé kesernyés
ami átjárta az ereit s
szinte felfrissült tőle

akkor még a tűző nap sem zavarta
a hétvégi kertben apja  - ahogy szokta -
hajnalban locsolt és simsonjával egy óra múlva
már ment is haza
hadd pihenjenek a gyerekek
de a teraszon hagyott egy üzenetet

megetettem mindent
holnap reggel egy serpenyővel
adjatok a csirkéknek
én csak késő délután jövök
egyetek sok barackot mert úgy hull már
mint az eső
papa

eltettem a cetlit de azóta
egy gyümölcsnek sem olyan finom az íze


2019.08.26-28.
Bara Anna

2019. augusztus 22., csütörtök

ennyi(?)



Isten tán az alkonyok borát kortyolva
jutott más dimenzióba mert
ide nem néz le mostanság az biztos
itt hiába serceg a világ időhullám-tere
szigetelve előtte a lét

kint jéghegy reccsen mint a túlvilág zaja
bent kihűlt szobák csöndje feszül falaknak
míg hőszigetelt éjjelekről álmodunk
napszálltakor a por elül

most északon és a másik féltekén
idő kérdése hol mikor és miért
fák lombja ölt lángnyelveket
a millió lélegzetfoltot füst takarja
és csontszirmokkal integet az elmúlás

így leszünk csillagközi szemét
mielőtt minden ajtó becsukódik
s míg Isten tán az alkonyok borát kortyolja
mi még mindig csak imádkozunk


2019.08.22.-23.
Bara Anna

2019. augusztus 12., hétfő

még az Isten sem akarja



nyakam körül vizes kendő
oldalamon ventilál
egy kerekre jól kiképzett
légforgató s nem kizárt
a fejemben kesze-kusza
vízhiányos sejteknek
langyos nedvét szívja porrá
a kiszáradt képzelet
fagyos szavak nem olvasztják
archaizált világom
a halál míg mancsot dörzsöl
Isten mordul: még várjon


2018.07.29.-2019.08.12.
(Bara)

2019. augusztus 4., vasárnap

körforgás 2

apa

a gyermek csacsog mindenre készen
repked a széllel majd felhőn hál
folyókat terel csillagot pörget
hátra sem néz amíg elől jár
fordul a föld az időnek sincs nyugta
tágul a minden amerre lát
addigi szépet menti a végnek
felnő s az élet a valóság
kavicsot dobál szikla üt vissza
tudja nem tiszta ha továbbáll
vállára veszi ha görnyed míg viszi
nem töri kedvét mert szíve tág
elfér még benne a jelent cipelve
az ábrándos fiú s az öregúr
mire eszmélne az út égbe ér és
újaknak csattan a startpisztoly

2019.07.09.-08.04.
Bara Anna

2019. augusztus 3., szombat

egy úrinő úgy hetvenhétben - végleges

elvált státusz, lakáspompa.
vörös hajjal büszkén lépked.
idős barát lángját lopja,
mellette lett olyan fényes.

mellette lett olyan fényes,
az úr pohos, ámde gazdag.
ha köszönnek, mosoly éppen.
idegennek határt szabnak.

pár év és az arca fakó.
hangos évek: emlékszövet.
fia drogoz s helybenhagyja,
amit mindig nagy csend követ.

nagy csend követ, hosszan tartó.
beivódik a falakba.
haja szürke ágytakaró.
lelke pusztult a haragba.

ha időnként a dübögés
gyomrot érő, mint egy ököl,
vagy ahogyan a szélütés
beteg testén széjjelömöl,

mintha minket ért volna el,
anya leküld. félve megyek.
halál bújik a sarkokban.
betegszagok, rákos sejtek.

betegszagok, rákos sejtek,
morfiumos magánytócsa.
szemeitől én szenvedek.
retuségen múló hold van.

retuségnek múló holdja
a nő, az a vörös, büszke.
nem léphet ki már az ajtón.
csak eltűnik a semmibe'.

2019.07.27-08.03.
Bara Anna (Zsefy)

2019. augusztus 2., péntek

egy úrinő úgy hetvenhétben


elvált státusz, lakáspompa.
vörös hajjal büszkén lépked.
idős barát lángját lopja,
mellette lett olyan fényes.

mellette lett olyan fényes,
az úr pohos, ámde gazdag.
ha köszönnek, mosoly éppen.
idegennek határt szabnak.

pár év és az arca fakó.
hangos évek: emlékszövet.
fia drogoz s helybenhagyja,
amit mindig nagy csend követ.

nagy csend követ, hosszan tartó.
beivódik a falakba.
haja szürke ágytakaró.
lelke pusztult a haragba.

ha időnként a dübögés
gyomrot érő, mint egy ököl,
vagy ahogyan a szélütés
beteg testén széjjelömöl,

mintha minket ért volna el,
anya leküld. félve megyek.
halál bújik a sarkokban.
betegszagok, rákos sejtek.

betegszagok, rákos sejtek,
morfiumos magánytócsa.
szemeitől én szenvedek.
retuségen múló hold van.

retuségen múló hold van,
s a nő az a vörös büszke
nem léphet ki már az ajtón.
csak eltűnik a semmibe'


2019.07.27-08.02.
Bara Anna (Zsefy)

az úrinő -3


az első emeleten alattunk lakott
a hatvanas évek végén a jelenség:
elegancia vörös haj büszke járás
ha feltűnt oldalán az idős barát
ragyogott a felhős ég
mosolya távolságtartó
igazi egyéniség
reméltem én is ilyen vonzó leszek
s a szomszédok irigy pillantása kísér

de mindig van fiatalabb
és így került lejjebb
pár év után továbbállt a
férje után a barát is
az asszony lelke megkopott
s a történet innen lehet hogy banális
haja szomorú-szürkére arca fakóvá vált
a fia akit csak ritkán látott
naphosszat a gitárját verte
majd szétverte az anyját s a lakást
drogosan vagy józan megfontolásból

azután csend lett hosszan tartó
s az a gyanús csend hozzánk is
bekúszott

a hangos évekre már alig emlékeztünk
azt suttogták hogy nagyon beteg
de sosem hallottunk ajtócsukódást
csak az a dübögés rázta meg a csendet

anyám ha meghallotta leküldött hozzá
itattam etettem már mozdulni sem bírt
a halál ami a szobában az órát körbelengte
közelíthet ennyire sunyin

a mentős - ha kihívtuk - ismételgette
ezt teszi a morfin a rák
ahogy a kopár szobában a párnába süppedt
szemekbe néztem megijesztett a
félelmetes magány

sok éven át úgy mentem el az ajtó előtt
hogy vártam kilép egyszer újra
vörös hajjal büszkén elegánsan
ahogy életre kelt néha bennem a múltban
aki úgy gondolta elindul egy marék gyógyszerrel
de többé fel sem kelt


2019.07.23.
Bara Anna

2019. július 31., szerda

Rácsillúzió


A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember és telefon

Már majdnem megsimogatta
azt a kedves arcot.
De nem szabadulhatott a gondolattól,
hogy ismét átveri.

Nyolc napon túl gyógyult
a hirtelen korrigált mozdulat nyoma.

Miközben a hét minden napján
hátrapillantgat a közös tusoló alatt
tenyerében még érzi a sajgást,
feszes bőrét, nyakszirtjén
megvadult ujjai nyomát.
Fülében dobolnak a szerelmes szavak,
s mintha most is hallana egy sóhajtást.

De a szemében, jaj a szemében:
idegen férfiak vigyora.


2016.08.15.-2019.07.31.
Bara Anna (Zsefy)

* Akorábbi verziók:
Korrekció
Bűnhődés
címen futnak...

2019. július 29., hétfő

egy úrinő úgy hetvenhétben

(Az " úrinő" sokadik átirata)



elvált státusz lakáspompa
vörös hajjal büszkén lépked
idős barát lángja tompa
akár a hold de ő fényes

akár a hold de ő fényes
az úr kerek s nagyon gazdag
ha köszönnek mosoly éppen
idegennek határt szabnak

pár év és az arca fakó
hangos évek emlékszövet
fia drogoz s helybenhagyja
amit mindig nagy csend követ

nagy csend követ hosszan tartó
beivódik a falakba
haja szürke ágytakaró
lelke pusztult a haragba

ha időnként a dübögés
gyomrot érő mint egy ököl
vagy ahogyan a szélütés
beteg testén széjjelömöl

mintha minket ért volna el
anya leküld félve megyek
halál bújik a sarkokban
betegszagok rákos sejtek

betegszagok rákos sejtek
morfiumos magánytócsa
szemeitől én szenvedek
retuségen múló hold van

retuségen múló hold van
s a nő az a vörös büszke
nem léphet ki már az ajtón
csak eltűnik a semmibe'


2019.07.27-29.
Bara Anna (Zsefy)

Egy jobb sorsra érdemes asszony (Rózsa ....né) emlékére.
*
A dokkon fent volt 1 napig. Lecseréltem "A vihar"-ra július 30-án. Induláskor az olvasások száma: 33 volt.

2019. július 25., csütörtök

az úrinő -2

a hatvanas évek végén még feltűnő jelenség
az első emeleten lakott. alattunk.
nagypolgári lakás, elvált státusz.
elegánsan, vörös hajjal, büszke járással,
esténként idős barátja oldalán feszített.
olyanok voltak, mint a Hold és a csillagok.
az úr kerek és a Holddal ellentétben gazdag.
mellette az asszony aki az úr fényében ragyogott.
ha visszaköszöntek távolságtartó mosollyal
a szomszédok irigyen fordultak utánuk.

de pár év után a kerek Hold sem találta a párost.
az asszony lelke egyre kopott, a ruhatára sem lett módi.
haja szürke, arca fakó, a szobákban nem hangzott szó.
nem mosolygott, nem is köszönt. magány trónolt a küszöbön.
fia, ha jött egyszerűn szétverte az anyját s közben drogozott.

aztán csend lett hosszan tartó, s az a nagy csend
egyre többször bekúszott a szomszédokhoz.

a hangos évek felejtődtek. azt suttogták rákos beteg,
de nem hallottunk jövést-menést, csak időnként az a
dübögés rázta meg a falakat.
anyám ha azt meghallotta leküldött hogy nézzem hogy van
félve mentem, sajnálattal. mintha halál bújna a sarkokban.
a mentős - ha kihívtuk, mondogatta - ezt teszi a morfin a rák,
s mit tehettem? megitattam, megetettem.
közben a párnába süppedt esdeklő szemeket néztem,
s megijesztett a félelmetes magány.
(ez fog várni rám is talán?)

sok éven át úgy mentem el az ajtó előtt,
hogy azt vártam kilép egyszer újra.
a nő. vörös hajjal, elegánsan, büszkén,
ahogy életre kelt néha bennem a múltban.
akiben nem látták meg az esendő embert.
aki úgy gondolta elindul egy marék gyógyszerrel.
úgy is lett. pedig fel sem kelt.

(Egy jobb sorsra érdemes asszony emlékére.)


2019.07.24-25.
Bara Anna (Zsefy)

2019. július 23., kedd

az úrinő


az első emeleten alattunk lakott
a hatvanas évek végén e feltűnő jelenség
elegancia vörös haj büszke járás
idős barát oldalán feszített
olyanok voltak mint a hold és a csillagok
az úr gazdagon komótosan
mellette ő szinte ragyogott
távolságtartó mosollyal köszönt vissza
a szomszédok irigyen fordultak utána

mert mindig van fiatalabb
bevonzotta a szokásost
és pár év után továbbállt
a férje után a barát is

az asszony lelke megkopott akár a ruhatára
haja szomorú-szürke arca fakóvá vált
fia addig naphosszat a gitárját verte
majd drogosan szétverte az anyját s a lakást

azután csend lett
hosszan tartó
s az a gyanús csend a szomszédokhoz
egyre többször bekúszott

a hangos évekre már alig emlékeztünk
azt suttogták hogy nagyon beteg
de sosem hallottunk ajtócsukódást
csak az a dübögés rázta meg néha a csendet

anyám ha meghallotta
leküldött hozzá
a halál közelíthet ilyen sunyin
ami a szobában körbelengte az órát
a mentős - ha kihívtuk - mondogatta
ezt teszi a morfin a rák
s mit tehettem
itattam etettem hisz mozdulni sem bírt

ahogy a kopár szobában a párnába süppedt
esdeklő szemekbe néztem
megijesztett a félelmetes magány
ez fog várni rám is talán?

sok éven át úgy mentem el az ajtó előtt
hogy vártam kilép egyszer újra
a nő vörös hajjal elegánsan büszkén
ahogy életre kelt néha bennem a múltban
akiben nem látták meg az esendő embert
egy marék gyógyszer s gondolta
elindul
de többé fel sem kelt


2019.07.23.
Bara Anna

2019. július 14., vasárnap

latens hő


őszül a haja alkonyul
parazsát szítja hamvad már
szárnyain nincs toll sem pihe
csontjain fagy szele táncot jár
fólia-bőre takaró
arcán a mosoly délibáb
szája ha nyílik zavaró
érte az éjszaka nem zihál
tudja a tegnapi siheder
felnőtt és már a nyegle nyár
holnapra ősz lesz s lepereg
lombtakarója a feslett máz
kérked' a múlttal 'mi megmaradt
évtizedekből csak kártyavár
elsuhan előtte s perc alatt
összezúzza a valóság

2019.07.12-14.
Bara Anna (Zsefy)
***

őszül a haja. alkonyul. parazsát szítja. 
hamvad már. szárnyain nincs toll, 
sem pihe. csontjain fagy szele táncot jár. 
fólia-bőre takaró. arcán a mosoly délibáb. 
szája, ha nyílik zavaró. érte az éjszaka 
nem zihál. tudja a tegnapi siheder felnőtt 
és már a nyegle nyár holnapra ősz lesz s 
lepereg lombtakarója, a feslett máz.
kérked' a múlttal, 'mi megmaradt: évtizedekből 
csak kártyavár. elsuhan előtte, s perc alatt
összezúzza a valóság.


2019. július 9., kedd

körforgás

a kisfiú csacsog sohasem téved
repked a széllel majd felhőn hál
folyókat terel csillagot pörget
hátra sem néz amíg elől jár
fordul a föld az időnek sincs nyugta
tágul a minden amerre lát
addigi szépet menti a végnek
felnő s az élet a valóság
kavicsot dobál szikla üt vissza
tudja nem tiszta ha továbbáll
vállára veszi bár görnyed míg viszi
ám gyermek a lelke a szíve tág
elfér még benne a jelent cipelve
az ábrándos fiú s az öregúr
mire eszmélne az út körbeérte
mellette csacsog két kisfiú


2019.07.09.
Bara Anna

2019. június 15., szombat

eltűntek és várakozók

az "eltűntek" 7. verziója

azóta a parti fák minden sikolyra
földre dőlve ágaikkal a víz fölé nyúlnak,
a híd gerince elnehezül, és a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák.
a búvárok retináján ezután örökké
ott lebegnek a hajóablakban kalimpáló széklábak,
mintha testek keresnének kiutat,
de csak vörös terítők kúsznak elő az iszapból.
elnyelt kiáltások buborékai szállnak a felszín felé
a fülsiketítő csendet felkavarva.
miközben a hősök  félelme a kudarctól és
még mélyebb félelme a sikertől a tieddé lesz,
a sodrásban az alig kivehető foltokra tekeredik a
hiábavaló idő, hogy te is eltűnj majd
az örök várakozásban.

2019.06.15.
Bara Anna

2019. június 13., csütörtök

eltűntek

1.
azóta tán a fák sem nőnek. a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák,
ha megelevenedik a komor képek sora.
a sodrásban elkenődött kontrasztok
kapaszkodnának.
s ahogy az alig kivehető foltokra
tekeredik az idő te is eltűnsz velük
az örök várakozásban.


2019.06.13.
Bara Anna(Zsefy)


2.

azóta a fák
minden sikolyra földre dőlnek,
a híd gerince elnehezül,
és a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák.
ahogy az alig kivehető foltokra
tekeredik az idő
te is eltűnsz velük
az örök várakozásban.

2019.06.13.
Bara Anna(Zsefy)


3.

azóta a parti fák
minden sikolyra földre dőlnek,
ágaikkal a víz fölé nyúlva.
a híd gerince mintha elnehezülne,
és a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák.
ahogy az alig kivehető foltokra
tekeredik az idő
te is eltűnsz velük
az örök várakozásban.


2019.06.13.
Bara Anna(Zsefy)



2019. június 1., szombat

Anyám pillangó volt


de alig repült máris
sebész szikéje
szegte szárnyait
bőrén a hegek mint
térképtetkók
pokol tüzében égtek a végekig
pongyolája
szatén rózsakert volt
s míg szirmok hulltak róla a
vén augusztára
nevetését a szél hozzám sodorta
ma is felcsendül
fülem zúgásában
anyám pillangó volt kivel
az élet játszott
de amíg szállt
hozzám mindig visszatért
elhitette hogy nem veszíthet

még most is várom
egyszer megérint

2019.06.01.
Bara Anna(Zsefy)

Anyám


pillangó volt de alig repült máris
sebész szikéje szegte szárnyait
bőrén a hegek mint térképtetkók
pokol tüzében égtek a végekig
pongyolája szatén rózsakert volt
s míg szirmok hulltak róla
a vén augusztára
nevetését a szél hozzám sodorta
ma is kicseng fülem zúgásából

anyám pillangó volt kivel játszott az élet
de amíg szállt hozzám mindig visszatért
elhitette hogy nem veszíthet

még most is várom
egyszer megérint



2019.06.01.
Bara Anna(Zsefy)

2019. május 13., hétfő

éjszakai intermezzo


a szemcseppes üveg már megint úgy robbant be a
szobába mint a bomba
szinte szétroncsolta szívemben az ereket
alig hallható szuszogás követte
majd csend

megkönnyebbülhettem volna
de helyette a lelkiismeretfurdalás fészkelte be magát
valamit nem jól csináltam már megint vagy kihagytam
de fáradt voltam még a kérdéshez is
a sötétben a nyitott szobaajtóban álldogált

fel kellene kelnem
gondoltam
fel kellene kelned
gondolhatta
nem bírok
nem bírtam

a sokadik ilyen éjszaka után
vártam a jól ismert csoszogást
a fészkelődés zajait az ágyon
s végre a megnyugtató hangokat ahogy alszik
és elfelejti a műtéteket
a sugárkezeléseket
talán apám halálát is
szerettem volna

szerettem
de már nem volt erőm kimutatni


2019.05.13.
Bara



2019. április 29., hétfő

Isten nyila

Fúj a szél. Az ágakon
fény hintázik, s mint tárt karok
égbe nyúlik a fák hegye.
Felhőfürtből szemezne.
Míg hangol fent az ég, a dal
halk morajlása méla zaj.
De ágroppantó hanggal tör
s földig szalad a fénylő tőr,
hogy megmutassa ő az úr,
ha vörösben ég vagy épp azúr.
Hol úgy vonul mint fáradt blues,
hol rock and rollra cakkot húz,
s hogy m'ért csapkod, csak sejthető:
elszúrta a teremtő.


2019.04.29.
Bara Anna (Zsefy Zsanett)


Fúj a szél. Az ágakon
fény hintázik, s mint tárt karok
égbe nyúlik a fák hegye
felhőfürtöt keresve.
Míg hangol fent az ég, a dal
halk morajlása méla zaj.
De ágroppantó hanggal tör
s földig szalad a fénylő tőr,
hogy megmutassa ő az úr,
ha vörösben ég vagy épp azúr.
Hol úgy vonul mint fáradt blues,
hol rock and rollra cakkot húz,
s hogy m'ért csapkod, csak sejthető:

elnagyolta a teremtő.
*
Dokkon 2019.05.27-én feltöltve:

elhibázott teremtmény

fúj a szél az ágakon
fény hintázik s mint tárt karok
égbe nyúlik a fák hegye
felhőfürtből szemezne
míg hangol fent az ég a dal
halk morajlása méla zaj
de ágroppantó hanggal tör
s földig szalad a fénylő tőr
hogy megmutassa ő az úr
ha vörösben ég vagy épp azúr
hol úgy vonul mint fáradt blues
hol rock and rollra cakkot húz
s hogy m'ért csapkod a menny köve
mert e földön nincs helye
*
2019.04.29.-2019.05.27.
Bara Anna (Zsefy Zsanett)
*

2019. április 28., vasárnap

Mielőtt kialszik szememben az utolsó szikra is


A Micsoda pók... átirata


éjszaka sziporkázó buborékokat számolok.
Néha kipukkannak majd feltűnnek,
mintha valami láthatatlan száj
újra felfújná őket.
Irigykedem.
Hajnalra belátom túl sokan vannak és túl messze.
Engem sem találnak majd meg egyikben se.
Felesleges vágyak.
Mire a Nap végigkarikázik az égi rutinpályán
ismét szakadt fényfüzérek lesznek
a pókhálóerezetek. Meg-megrezdülnek velem,
ahogy hatalmas lábaival átölel és
menthetetlen felzabál az éjszaka.


2019.04.10.-2019.04.28.
Bara Anna (Zsefy)

2019. április 25., csütörtök

Szokatlan haikuk -2019.

hogy elérjenek

eltávolodni
a reális világtól
bocsánatos bűn

kölcsönvett mankó

másra hallgatni
megtagadva magunkat
kétes dicsőség

balesetmegelőzés

a magas lovon
csak úgy induljál útnak
ha közel is látsz

a vádaskodó

a nem gyógyuló
elvakart sebünket kár
máson keresni

ne szalaszd el a pillanatot

a kivágott fát
ha koporsóként éled
nem boldogítja


201904.25.-2019.04.28.
Bara Anna

Anyanyelvi pályázat


2019. április 10., szerda

veled és nélkülem

hogyha kezem fognád
jaj de nagyon fájna
hogy látod törötten
lépek más világba
hogyha szólnál hozzám
s már szavam sem lenne
süllyedni szeretnék
majd a végtelenbe
hogyha szemed lobja
szememet találná
pirulna az arcom
hogy egykor csodáltál
ha magam maradnék
s éltem úgy szakadna
nem fáj' hogy nem vagy ott
csak szíved egy darabja

2019.04.10.-14.
Bara Anna(Zsefy)
Dokkon, ahol múlanDOKK lett:

Bara Anna
nélküled is velem

hogyha kezem fognád
jaj de nagyon fájna
hogy látod törötten
lépek más világba
hogyha szólnál hozzám
s már szavam sem lenne
süllyedni szeretnék
majd a végtelenbe
hogyha szemed lobja
szememet találná
pirulna az arcom
hogy egykor csodáltál
ha magam maradnék
s éltem úgy szakadna
nem fájna hogy nem vagy ott
csak szíved egy darabja 
***
eredeti:

hogyha kezem fognád
jaj de nagyon fájna
hogy látod törötten
lépek más világba
hogyha szólnál hozzám
s már szavam sem lenne
süllyedni szeretnék
majd a végtelenbe
hogyha szemed lobja
szememet találná
pirulna az arcom
hogy engem csodáltál
ha magam maradnék
s éltem úgy szakadna
ne nézz rám de legyen ott
szíved egy darabja


2019.04.10.
Bara Anna(Zsefy)

VÉGLEGESNEK TEKINTHETŐ változat:
https://sites.google.com/site/zsefyseholsincsvilaga2/nelkueled-is-velem-bara

micsoda pók avagy kétes kegyelem

- a (mi)csoda pók átirata -


éjszaka sziporkázó buborékokat számol
néha kipukkannak majd feltűnnek
mintha valami láthatatlan száj
újra felfújná őket
irigykedik
hajnalra belátja túl sokan vannak és túl messze
őt sem találják majd meg egyikben se
felesleges vágyak
mire a nap végigkarikázik az égi rutinpályán
fényfüzérek lesznek a pókhálóerezetek
meg-megrezdülnek vele
ha akad majd préda elengedi ma a
föld legalább neki legyen a mennyek országa


2019.04.10.
Bara Anna (Zsefy)
*
eredeti: amiből a vastagon szedett sor törölve lett:

éjszaka sziporkázó buborékokat számol
néha kipukkannak majd feltűnnek
mintha valami láthatatlan száj
újra felfújná őket
irigykedik
hajnalra belátja túl sokan vannak és túl messze
őt sem találják majd meg egyikben se
felesleges vágyak
mire a nap végigkarikázik az égi rutinpályán
fényfüzérek lesznek a pókhálóerezetek
meg-megrezdülnek vele
jó ott meghúzódva
ha akad majd préda elengedi ma a

föld legalább neki legyen a mennyek országa

(mi)csoda pók


éjszaka sziporkázó buborékokat számolok
néha kipukkannak majd feltűnnek
mintha valami láthatatlan száj
újra felfújná őket
irigykedem
hajnalra belátom túl sokan vannak és túl messze
engem sem találnak majd meg egyikben se
felesleges vágyak
mire a nap végigkarikázik az égi rutinpályán
hegyek völgyek szakadékok felett
fényfüzérek lesznek a pókhálóerezetek
meg-megrezdülnek velem
jó itt meghúzódva
s ha akad majd préda elengedem
ma
a föld legyen neki is a mennyországa


2019.04.10.
Bara Anna(Zsefy)

2019. április 6., szombat

ha kibillen


térdre ereszkedik hogy a
szekrény alól kibányássza a cipőjét
majd kapaszkodót keres
ahogy egész életében
de nem talál
végül mégis rábízza magát a
bizonytalan lábakon álló kis szekrényre
megbillen
most még sikerült gondolja
ahogy a felé nyúló kézbe kapaszkodik
de vajon meddig fog ápolni türelemmel


2019.04.04.
Bara Anna (Zsefy Zsanett)

2019. április 2., kedd

foghíjas vigasz


ahogy az öregség csakazértis utolért
sehogy se de úgy nagyon próbálom lehagyni
valahányszor rám csimpaszkodik
megrázom magamat és összeszedem
a fogalmamsincsróla dekurvajókat
s akár egy fogaskerék pörgök tovább
tudom egyszer majd megakasztja
a forgást a semmiből egy kasza
de akkor már félig siketen legalább
nem ijeszt meg a pendülése


2016.04.02.
Bara

2019. március 30., szombat

ha visszapillantanál



a tenyered vonalától ne várd
hogy szebb lesz a jövő
a múltat meg felesleges megpiszkálnod
olyan az mint tábortűz után
hamuban gallyak recsegését keresni
ha néha körbelengenek az illatok
bár nem jut eszedbe kihez kötheted
mégis a beazonosíthatatlan kellemes érzése
évtizedeket fiatalít rajtad
mire rájössz hogy matek tanárod mindennap
ropogósra keményített fehér köpenye
és pipadohány illata az
a bizsergés már soha újra


2019.03.30.
Bara Anna (Zsefy Zsanett)
*

eredeti:

a tenyered vonalától ne várd
hogy szebb lesz a jövő
a múltat meg felesleges megpiszkálnod
olyan az mint tábortűz után
hamuban gallyak recsegését keresni

néha még körbelengenek az illatok
bár nem jut eszedbe kihez kötheted
de a beazonosíthatatlan kellemes érzése
évtizedeket fiatalít rajtad s mire
rájössz hogy matek tanárod mindennap
ropogósra keményített fehér köpenye
és pipadohány illata az
rádöbbensz hogy az elmaradt bizsergés
már sose újra

2019. március 21., csütörtök

konyári örök-vésetek

a nádtetős házat évtizedek építgetik újra.
valami részlet mindig lemarad:
a kukoricagóré rácsos árnyéka, a
palacsinta illatú déli harangszó,
az artézi kút távoli zümmögése.
de végül a képzelet betölti a réseket.

a kartonszoknyás szöszke-évek nyugalmára
tető kerül. jég-reccsentő lábnyomokban
ismét komondor szaladgál, s követ.
az ág-gabalyító szélviharok kisimítják a
felhőráncos égboltot, és sáskazöld utakon
villantja fel szárnyai alól az eperfák
szőnyegét a lepkenyár, miközben színes
ickaköveket cserélnek a szomszéd gyerekek.

odabent esténként pohár falán táncol
a vörösboros lámpafény.
nagyapám sóhajára asztalra bicsaklik
a gond feje. mesék bújnak ágyba velem,
és nagyanyám kenyérillatú keze
rám teríti a mosolyt. míg álmomban
kavargó porban döcög velünk a szekér
minden éjjel palotát építek nekik.


2019.03.21.
Bara Anna(Zsefy Zsanett)

2019. március 20., szerda

magány


miközben szabadulni akart
tőle
észre sem vette
bárhol van
egyedül marad a
maga teremtette mindenségben


2019.03.20.
Bara Anna 

2019. március 18., hétfő

mese a rokkant sárkányról



sárkány koma két fejét
úgy plasztikázta a sebész,
hogy a számuk olykor fogyva
végül megnőtt, s hat a forma.
csak a tüzet feledte ki.
(a helyzet a jelenlegi.)

szóval
hat feje van, s épp hét lába.
ebből négy-öt lába párna.
a maradék kettőből egy
főpárnokként be-belibeg.
az az egy meg fej- és lábnok
szóval tartja e világot.
de a fejek száma roppant
kényes téma, s ha már sokkban
sem okádhatnak tüzet
néha nap a lábaikat
noszogatnák kedvesen:

igen tisztelt lábikóink!
láb nélkül a fej kit hódít?
lenne pedig eme helyen
láblógázó nem egy elem.
jöttötöket mind úgy várja,
négy oldalas lista mára
párbeszédnek alapja.
de hol marad/t/ a kalapja?
(sárba pottyant s feladta?)


2019.03.18.
Bara Anna (Zsefy Zsanett)

A szöveg születésének idején a Dokknak volt:

4 szerkije: 
Bájer Máté
Papp Gréta
Juhász Tipi
Papp Szalai Sándor

1 főszerki helyettese:
Tesch Gábor Ferenc

1 főszerkesztője:
Papp Für János

és 1 portál igazgatója(PIG):
Busznyák Imre

Így már levezethető:

hat feje van, s épp hét lába:
4 szerki + főszerki helyettes + a főszerki= együtt: 6 fej

ebből négy-öt lába: azaz 4 szerki + főszerki helyettes

főpárnok: főszerki

fej- és lábnok:  PIG

2019. március 1., péntek

a megváltó

- Mr Bean stílusában -

sehol semmi élet
az egér mozdulatlan az izzadt tenyér alatt
a monitoron órák óta ugyanaz a megnyitott oldal
ezerszer frissítette
semmi

mindig ugyanaz
feláll és kivonul a konyhába
a hűtőből egy szelet görögdinnyét vesz elő
kilép az erkélyre és vár

az első szerencsétlen legyet
röptében kapja el
elégedetten hallgatja az ideges zümmögést
amíg bevonul a szobába
az ajtót gondosan becsukja maga mögött
majd kinyitja a tenyerét
a légy kistartol
a tenyér lecsap
dög

unalom
sehol semmi élet
majd hirtelen felcsillan a szeme
az arcára vigyor ül

a monitoron
egy portál oldalán
a szétkenődött légytetem
az asztal sarkán eldőlt hajómakett

2019.03.01.
Bara Anna (Zsefy Zsanett)

2019. február 28., csütörtök

bűnös

(- avagy a régi otthon)

gyűlölöm. ráépült nyolc évnyi emlékemre.
összenyomta a hortenziafejek apró szirmait,
s a parfümök kavalkádja elfedte a
lila akácok diszkrét illatát.
az udvari egyszobásunk mellett sem érződik gázszag.
a szomszéd néni igazi úrinő volt, de szerelmei után
csak a halállal tudott elszenderedni.
a házfelügyelő sem inti a gyerekeit, hogy
ne rohangáljanak, s nem csúfol senki gólyalábúnak.
a zongoraszó a táblabíró családjának
nappalijából a parkettákkal valamelyik
szegény ember kályhájában rég elduruzsolta
a szerelmi álmokat.
csak a gyermektelen idős házaspár
intarziás bonbonierje maradt meg és a
mosolyuk, amikor átnyújtották.
a karácsonyi angyal is elmenekült.
azóta az angyalaim bármikor és soha velem,
ahogy Isten. de ő  sem szólít már meg hihetően.
gyűlölöm a plázát.
agyonnyomta a gyermekéveimet.


2019-02-28-03.02.
Bara Anna(Zsefy Zsanett)

2019. február 24., vasárnap

a végtelenségig


üstökösként száguld el a jelen
csak a kihalt napok vedlett bőre
emlékeztet a valaha érkezőkre
sztaniolba csomagolt csillagok
bökdösnek hamis illúziókkal
s mire rájövök hogy a mennybolt
nem más mint csecsebecse
becsukódik mögöttem az ajtó
a sarkokon Isten graffitije fentről
még ámulatba ejtőbb
a protonok és elektronok harcát
sohasem láttam
de addig nem vágyom megismerni
az ismeretlent amíg az utolsó utcakő is
tud valami újat a múltból sejtetni


2019.02.24.
Bara Anna (Zsefy)

2019. február 22., péntek

a semmi-végen-2

csillagtüskék között üstökösraj suhan
számára ez lehet az utolsó futam
mikor elszabadult talán nem is éltem
épp hogy felsejlek most e kiszakadt fényben

száguldó csóváktól az ég hasad százra
robbanás hangja vet visszhangot a tájba
dobhártyát szaggatja perzselő az éjjel
késő lett felfogni e rohanó vészjel't

csillagtüskék között nem maradt már semmi
a testem elégett nem hiányol senki
míg balgán csodáltam e tünékeny képet
rám szakadt az egész istenverésnek


2018.11.30.-2019.02.22.
Zsefy Zsanett(Bara Anna)

hiábavaló



kinyitottam
majd becsuktam
napi százszor megtettem

nem kopott el
nőtt az átlag
nem tűnhet így betegnek

mindhiába
itt a várt nap
három helyett tíz is lett

el kén menni
nincs mit veszt'ni
amíg nincsen érintett

2019.02.22.
Bara

2019. február 20., szerda

Beégett pillanatok

ahogy a szemem rád nyitottam
féltem majd eltűnsz mert lecsuktam
ahogy a léptem féltve lested
én még a lépted is követtem
amíg a gyermek bennem felnőtt
addig az együtt mindent átszőtt

soha nem látom már az irányt
újra legyőzött engem a hiány
s rádöbbentett hogy mindhiába
nem fokad meg a semmi ága
de úgy ölelem a régi képed
hogy az már szinte élővé tesz
anyám


2017.03.14.-2019.02.20.
Zsefy Zsanett

2019. február 12., kedd

Kötél tűbe fűzve

...átirat...

Elvira várta
- volt két szép lánya -,
hogy AKKOR majd fogják a kezét.

De egyik elengedte
- a mennyet felkeresve -,
s onnantól semmit sem remélt.

Mégsem hullott könnye.
Az örvényben körözve
is mosolyt varrt, amikor félt.

Így észre sem vették, hogy
elszakadtak az esték,
és nem zizeg a varrógép.

Minden nap újra fűzte,
tűjével szívre tűzte,
de azon folt meg nem maradt.

Volt kötél, s ahogy vágyta
egyiket ismét látja.
A másikért megtenné újra.

2018.08.23.-18.10.30.-2018.02.12.
Zsefy Zsanett

Kötél tűbe fűzve -

Elvira várta
- volt két szép lánya -,
hogy AKKOR majd fogják a kezét.

De egyik elengedte
- a mennyet felkeresve -,
s onnantól semmit sem remélt.

Nem hullatta a könnyét,
ha elragadta örvény,
csak mosolyt varrt, amikor félt.

Így észre sem vehették:
elszakadtak az esték,
és nem zizeg a varrógép.

Ha éjjel újra fűzte,
tűjével szívbe tűzte,
de azon folt mégsem tapadt.

Volt kötél, s ahogy vágyta
egyiket ismét látja.
A másikért megtenné újra.



2018.08.23.-18.10.30.-2018.02.12.
Zsefy Zsanett


Korábbi átirat:

Elvira várta
- volt két szép lánya -,
hogy AKKOR majd fogják a kezét.

De egyik elengedte
- a mennyet keresve -,
s ő onnantól semmit sem remélt.

Nem hullatta könnyét,
ha elragadta az örvény,
csak mosolyt varrt, amikor félt.

Így észre sem vették:
elszakadtak az esték,
s nem zizeg a varrógép.

Naponta újra fűzte,
tűjével szívbe tűzte,
de azon folt mégsem tapadt.

Volt kötél, s ahogy vágyta
egyiket ismét látja.
A másikért megtenné újra.


2018.08.23.-18.10.30.-2018.02.12.
Zsefy Zsanett

***

Elmira várta,
- volt két szép lánya -
hogy akkor majd fogják a kezét.
Ahogy ő tette.
De egyik elengedte.
S a férje is elhagyta rég.
Első szülött lánya
fent még soká várna,
de idelent rideg a kék.
Mégsem látták sírni,
- tudta ki kell bírni -
hát mosolyt varrt, amikor félt.
Észre sem vették,
elszakadtak az esték.
A gépet már rozsda marja.
Teljesült a vágya,
hogy egyiket lássa,

a másikért megtenné újra.

***

2019. február 8., péntek

cselszövők


amíg az őszi égen csillagokból mazsoláztak a felhők,
mellénk kuporodott az este. végigcirógatta tincseinket,
s a fák vérző levelein hintázó széllel kisebb vitába szállt.
a sötétség ura hatalmas hátizsákjában, mint túlélő csomagot
mindenhová magával cipelte a múltat. de a szikár szél vállán
nem fért el sok emlék. így nem csoda, hogy rég elhagyta a
pillanatot, amikor ugyanígy itt ültünk, rabul ejtve a csorgó
holdezüstöt. míg a rovarneszektől riadtan összebújva nevettük
ki egymás félelmeit, a hűvös szél jó ok volt a közeledésre.
manapság vastag felsőben ülünk egymás mellett.
de játszunk és eljátsszuk, hogy még így is fázunk,
és egy hatalmas pulcsit kötünk, s ha kész lesz
ketten bújunk bele, hogy megnevettessük a halált.


2019.02.08.
Bara Anna (Zsefy Zsanett)

2019. február 6., szerda

nyomtalanul

- a szenvtelen c. versemből -

fekete-ribizli szemeket érlel az éjjel
hunyorgó csillagok
az utca fényhiányai
árnyakat borzolnak az elhagyott padokon
itt a holnap ugyanaz akár a tegnap
a ma szimpla másolat
míg szökőkútból kortyol a hajnal
csigolyáimból dalok rajzanak
de vannak akik már nem látnak
és nem hallanak
már fel sem kelek
az erekből elfogyott minden vértest
levegőben lóg a szívem
s ha kitakart testem majd elég
és a füstjét elragadja a forgószél
odafent oly mindegy lesz hogy jártam itt

2012.08.23.-2019.02.06.
Bara Anna

Dokkra ez a verzió:


Bara Anna
nyomtalanul

feketeribizli szemeket
érlel az éjjel
hunyorgó csillagok
az utca fényhiányai
árnyakat borzolnak az
elhagyott padokon
itt a holnap ugyanaz
akár a tegnap
a ma szimpla másolat
még csigolyáimból
dalok rajzanak
de nem látnak és
nem hallanak
már fel sem kelek
levegőben lóg a szívem
s ha kitakart testem elég
és a füstjét elragadja a  szél
odafent is mindegy lesz
hogy jártam itt 

2019. január 27., vasárnap

szobrok az utókornak


már nem segít ha hordóból öntenéd
és nem segít ha csak kulcslyukon engednéd be
a tolerancia akár a fény a meleg
régóta hiányzik e szinten
a rideg valóság a
lerágott csontok kikaparása
s míg a szóközökben is ott zizeg
a csontzörgető hideg
fel sem tűnik hogy egymással szemben
fagyunk halálra



2019.01.27.
Zsefy

* Utóhang a Szokoly-Filip újra fellángolt párbajhoz/vitához/

2019. január 17., csütörtök

menthetetlen - 3

- átirat -


egy előre jelzett rengéstől
megnyílt alatta a föld
a ledobott kötél túl gyenge volt
és a sokadik sikertelen mentés közben
egyre nagyobb tömegben zúdult
a fejére a talaj
hiába intették
nem bírt mozdulatlan maradni
már nyakig betemette a föld
de nem adta fel
eltervezte újra és újra
hogy holnaptól
béke
és minden más
és senki és semmi
csak még egy kötelet
csak még egy kis fényt

de már nem hitték


2018.10.26.-2019.01.17.
Bara Anna (Zsefy Zsanett)

verscsere a dokkon

71 olvasás után lecseréltem az elengedtelek. versemet a kicsit még veled-re...