Kötél tűbe fűzve

...átirat...

Elvira várta
- volt két szép lánya -,
hogy AKKOR majd fogják a kezét.

De egyik elengedte
- a mennyet felkeresve -,
s onnantól semmit sem remélt.

Mégsem hullott könnye.
Az örvényben körözve
is mosolyt varrt, amikor félt.

Így észre sem vették, hogy
elszakadtak az esték,
és nem zizeg a varrógép.

Minden nap újra fűzte,
tűjével szívre tűzte,
de azon folt meg nem maradt.

Volt kötél, s ahogy vágyta
egyiket ismét látja.
A másikért megtenné újra.

2018.08.23.-18.10.30.-2018.02.12.
Zsefy Zsanett