cselszövők

amíg az őszi égen csillagokból mazsoláztak a felhők,
mellénk kuporodott az este. végigcirógatta tincseinket,
s a fák vérző levelein hintázó széllel kisebb vitába szállt.
a sötétség ura hatalmas hátizsákjában, mint túlélő csomagot
mindenhová magával cipelte a múltat. de a szikár szél vállán
nem fért el sok emlék. így nem csoda, hogy rég elhagyta a
pillanatot, amikor ugyanígy itt ültünk, rabul ejtve a csorgó
holdezüstöt. míg a rovarneszektől riadtan összebújva nevettük
ki egymás félelmeit, a hűvös szél jó ok volt a közeledésre.
manapság vastag felsőben ülünk egymás mellett.
de játszunk és eljátsszuk, hogy még így is fázunk,
és egy hatalmas pulcsit kötünk, s ha kész lesz
ketten bújunk bele, hogy megnevettessük a halált.

2019.02.08.

Bara Anna (Zsefy Zsanett)