- volt két szép lánya -,
hogy AKKOR majd fogják a kezét.
De egyik elengedte
- a mennyet felkeresve -,
s onnantól semmit sem remélt.
Nem hullatta a könnyét,
ha elragadta örvény,
csak mosolyt varrt, amikor félt.
Így észre sem vehették:
elszakadtak az esték,
és nem zizeg a varrógép.
Ha éjjel újra fűzte,
tűjével szívbe tűzte,
de azon folt mégsem tapadt.
Volt kötél, s ahogy vágyta
egyiket ismét látja.
A másikért megtenné újra.
2018.08.23.-18.10.30.-2018.02.12.
Zsefy Zsanett
Korábbi átirat:
Elvira várta
- volt két szép lánya -,
hogy AKKOR majd fogják a kezét.
De egyik elengedte
- a mennyet keresve -,
s ő onnantól semmit sem remélt.
Nem hullatta könnyét,
ha elragadta az örvény,
csak mosolyt varrt, amikor félt.
Így észre sem vették:
elszakadtak az esték,
s nem zizeg a varrógép.
Naponta újra fűzte,
tűjével szívbe tűzte,
de azon folt mégsem tapadt.
Volt kötél, s ahogy vágyta
egyiket ismét látja.
A másikért megtenné újra.
2018.08.23.-18.10.30.-2018.02.12.
Zsefy Zsanett
***
Elmira várta,
- volt két szép lánya -
hogy akkor majd fogják a kezét.
Ahogy ő tette.
De egyik elengedte.
S a férje is elhagyta rég.
Első szülött lánya
fent még soká várna,
de idelent rideg a kék.
Mégsem látták sírni,
- tudta ki kell bírni -
hát mosolyt varrt, amikor félt.
Észre sem vették,
elszakadtak az esték.
A gépet már rozsda marja.
Teljesült a vágya,
hogy egyiket lássa,
a másikért megtenné újra.
***
Elmira várta,
- volt két szép lánya -
hogy akkor majd fogják a kezét.
Ahogy ő tette.
De egyik elengedte.
S a férje is elhagyta rég.
Első szülött lánya
fent még soká várna,
de idelent rideg a kék.
Mégsem látták sírni,
- tudta ki kell bírni -
hát mosolyt varrt, amikor félt.
Észre sem vették,
elszakadtak az esték.
A gépet már rozsda marja.
Teljesült a vágya,
hogy egyiket lássa,
a másikért megtenné újra.
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése