az "eltűntek" 7. verziója
azóta a parti fák minden sikolyra
földre dőlve ágaikkal a víz fölé nyúlnak,
a híd gerince elnehezül, és a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák.
a búvárok retináján ezután örökké
ott lebegnek a hajóablakban kalimpáló széklábak,
mintha testek keresnének kiutat,
de csak vörös terítők kúsznak elő az iszapból.
elnyelt kiáltások buborékai szállnak a felszín felé
a fülsiketítő csendet felkavarva.
miközben a hősök félelme a kudarctól és
még mélyebb félelme a sikertől a tieddé lesz,
a sodrásban az alig kivehető foltokra tekeredik a
hiábavaló idő, hogy te is eltűnj majd
az örök várakozásban.
2019.06.15.
Bara Anna
Én komolyan veszem a világot, de szeretem humorosan megélni, és tisztelem a jó humort, mert megmutatja, mit kell komolyan venni. (Zsefy)
2019. június 15., szombat
2019. június 13., csütörtök
eltűntek
1.
azóta tán a fák sem nőnek. a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák,
ha megelevenedik a komor képek sora.
a sodrásban elkenődött kontrasztok
kapaszkodnának.
s ahogy az alig kivehető foltokra
tekeredik az idő te is eltűnsz velük
az örök várakozásban.
2019.06.13.
Bara Anna(Zsefy)
2.
azóta a fák
minden sikolyra földre dőlnek,
a híd gerince elnehezül,
és a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák.
ahogy az alig kivehető foltokra
tekeredik az idő
te is eltűnsz velük
az örök várakozásban.
2019.06.13.
Bara Anna(Zsefy)
3.
azóta a parti fák
minden sikolyra földre dőlnek,
ágaikkal a víz fölé nyúlva.
a híd gerince mintha elnehezülne,
és a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák.
ahogy az alig kivehető foltokra
tekeredik az idő
te is eltűnsz velük
az örök várakozásban.
2019.06.13.
Bara Anna(Zsefy)
azóta tán a fák sem nőnek. a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák,
ha megelevenedik a komor képek sora.
a sodrásban elkenődött kontrasztok
kapaszkodnának.
s ahogy az alig kivehető foltokra
tekeredik az idő te is eltűnsz velük
az örök várakozásban.
2019.06.13.
Bara Anna(Zsefy)
2.
azóta a fák
minden sikolyra földre dőlnek,
a híd gerince elnehezül,
és a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák.
ahogy az alig kivehető foltokra
tekeredik az idő
te is eltűnsz velük
az örök várakozásban.
2019.06.13.
Bara Anna(Zsefy)
3.
azóta a parti fák
minden sikolyra földre dőlnek,
ágaikkal a víz fölé nyúlva.
a híd gerince mintha elnehezülne,
és a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák.
ahogy az alig kivehető foltokra
tekeredik az idő
te is eltűnsz velük
az örök várakozásban.
2019.06.13.
Bara Anna(Zsefy)
2019. június 1., szombat
Anyám pillangó volt
de alig repült máris
sebész szikéje
szegte szárnyait
bőrén a hegek mint
térképtetkók
pokol tüzében égtek a végekig
pongyolája
szatén rózsakert volt
s míg szirmok hulltak róla a
vén augusztára
nevetését a szél hozzám sodorta
ma is felcsendül
fülem zúgásában
anyám pillangó volt kivel
az élet játszott
de amíg szállt
hozzám mindig visszatért
elhitette hogy nem veszíthet
még most is várom
egyszer megérint
2019.06.01.
Bara Anna(Zsefy)
Anyám
pillangó volt de alig repült máris
sebész szikéje szegte szárnyait
bőrén a hegek mint térképtetkók
pokol tüzében égtek a végekig
pongyolája szatén rózsakert volt
s míg szirmok hulltak róla
a vén augusztára
nevetését a szél hozzám sodorta
ma is kicseng fülem zúgásából
anyám pillangó volt kivel játszott az élet
de amíg szállt hozzám mindig visszatért
elhitette hogy nem veszíthet
még most is várom
egyszer megérint
2019.06.01.
Bara Anna(Zsefy)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)