eltűntek és várakozók

az "eltűntek" 7. verziója

azóta a parti fák minden sikolyra
földre dőlve ágaikkal a víz fölé nyúlnak,
a híd gerince elnehezül, és a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák.
a búvárok retináján ezután örökké
ott lebegnek a hajóablakban kalimpáló széklábak,
mintha testek keresnének kiutat,
de csak vörös terítők kúsznak elő az iszapból.
elnyelt kiáltások buborékai szállnak a felszín felé
a fülsiketítő csendet felkavarva.
miközben a hősök  félelme a kudarctól és
még mélyebb félelme a sikertől a tieddé lesz,
a sodrásban az alig kivehető foltokra tekeredik a
hiábavaló idő, hogy te is eltűnj majd
az örök várakozásban.

2019.06.15.
Bara Anna

eltűntek

1.
azóta tán a fák sem nőnek. a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák,
ha megelevenedik a komor képek sora.
a sodrásban elkenődött kontrasztok
kapaszkodnának.
s ahogy az alig kivehető foltokra
tekeredik az idő te is eltűnsz velük
az örök várakozásban.


2019.06.13.
Bara Anna(Zsefy)

2.

azóta a fák
minden sikolyra földre dőlnek,
a híd gerince elnehezül,
és a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák.
ahogy az alig kivehető foltokra
tekeredik az idő
te is eltűnsz velük
az örök várakozásban.

2019.06.13.
Bara Anna(Zsefy)


3.

azóta a parti fák
minden sikolyra földre dőlnek,
ágaikkal a víz fölé nyúlva.
a híd gerince mintha elnehezülne,
és a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák.
ahogy az alig kivehető foltokra
tekeredik az idő
te is eltűnsz velük
az örök várakozásban.


2019.06.13.
Bara Anna(Zsefy)

Anyám pillangó volt

de alig repült máris
sebész szikéje
szegte szárnyait
bőrén a hegek mint
térképtetkók
pokol tüzében égtek a végekig
pongyolája
szatén rózsakert volt
s míg szirmok hulltak róla a
vén augusztára
nevetését a szél hozzám sodorta
ma is felcsendül
fülem zúgásában
anyám pillangó volt kivel
az élet játszott
de amíg szállt
hozzám mindig visszatért
elhitette hogy nem veszíthet

még most is várom
egyszer megérint

2019.06.01.

Bara Anna(Zsefy)

Anyám

pillangó volt de alig repült máris
sebész szikéje szegte szárnyait
bőrén a hegek mint térképtetkók
pokol tüzében égtek a végekig
pongyolája szatén rózsakert volt
s míg szirmok hulltak róla
a vén augusztára
nevetését a szél hozzám sodorta
ma is kicseng fülem zúgásából

anyám pillangó volt kivel játszott az élet
de amíg szállt hozzám mindig visszatért
elhitette hogy nem veszíthet

még most is várom
egyszer megérint



2019.06.01.
Bara Anna(Zsefy)