de alig repült máris
sebész szikéje
szegte szárnyait
bőrén a hegek mint
térképtetkók
pokol tüzében égtek a végekig
pongyolája
szatén rózsakert volt
s míg szirmok hulltak róla a
vén augusztára
nevetését a szél hozzám sodorta
ma is felcsendül
fülem zúgásában
anyám pillangó volt kivel
az élet játszott
de amíg szállt
hozzám mindig visszatért
elhitette hogy nem veszíthet
még most is várom
egyszer megérint
2019.06.01.
Bara Anna(Zsefy)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése