az utolsó

a képet vastag por borítja
keret nélkül fekszik az üvegszilánkok között
körötte széklábak töredékei
szekrények tátongó lyukakkal
hiányzó falak

kint a csend majd robbanások hangja 
váltogatja egymást
a szétlőtt erkély megmaradt darabján 
játékmackó maradványa himbálózik
mint egy akasztott ember

az apokaliptikus zűrzavarból
valahonnan előbotorkál az öreg
s kezébe veszi a portól homályos képet

egy férfi egy nő s két gyerek mosolyog rá 

de minél tovább nézi
a kép annál jobban elhomályosul

végül eltűnnek mindnyájan 
mint azonosítatlanok 

2022.03.11.

Bara Anna

*

törölt sor: edények szétszóródott kavalkádja

mindörökké

száll a gólya
és száll a fecske
csernobil is
újrafestve
szél sem nyugszik
tavaszt követ
nyárba fordult
sugárszövet

tarka őszben
íz is csurran
télbarázdán
csupasz lyukban
bújik s éled
holnap rügye
vírus halál
nem az ügye

kéretlenül
kivirágzik
ázik terem
s majd meglátszik
lesz e még egy
start a jónak
vagy mit féltünk
bevált jóslat

ne hagyjuk hogy
tántorítson
egy kis semmi
ránk pirítson
verjük le a
koronáját
mi gúzsba köti
ember lábát

(Bara)

*

Eredetije:

... azaz pont pont pont

és száll a gólya
és száll a fecske
csernobil is
újra festve
szél sem nyugszik
tavaszt követ
nyárba fordult
sugárszövet
tarka őszben
íz is csurran
télbarázdán
csupasz lyukban
bújik s éled
holnap rügye
vírus halál
nem az ügye
kéretlenül
kivirágzik
ázik terem
s majd meglátszik
lesz e még egy
start a jónak
vagy mit féltünk
bevált jóslat
.
.
.
de ez a világ
örökéltűn
ne maradjon
ember nélkül

2020.04.01.

Bara (Zsefy)