alkonyparázs

múlnak a napok az összefolyt órák
a rég szétkenődött perctömegek
az emlékeket bennem így is óvják
ki nem mondott féltett szószövetek

az ég köldökében perzselő pirszing
szívemben mégis csak jég tornyosul
egy régi sanzon mi körbeleng elring
helyébe hiányod társként nyomul

rám tör a sötét s nincs vállamon kezed
a bátorság bennem félretekint
de ameddig bírok nélküled megyek
míg alkonypalástod fénnyel behint

2026.11.03.

Zsefy

alkonyparázs /NEM végleges/

múlnak a napok az összefolyt órák
s a rég szétkenődött perctömegek
az emlékeket bennem így is óvják
ki nem mondott féltett szószövetek

az ég köldökében perzselő pirszing
szívemben mégis csak jég tornyosul
egy régi sanzon mi körbeleng s elring
helyébe hiányod társként nyomul

fák között vagy most tán rezdülő ágon
s ha falevélként a vállamra hullsz
a szél dúdolja te vagy a világom
ha alkonypaláston fényként kigyúlsz

(ZsefyZs)

2026.11.02.