gondolatban lerombolta a falakat
átnyúlt az úttest felett
s visszarakosgatta a hámlott ruhájú
kertes házakat
a csapó két oldalát a kanyargós emlékeihez igazította
s hagyta hogy a majd félévszázados
zörgő-zakatoló tuják végig döcögjenek
a város gyomrába a rég felszedett síneken
még rápillantott a templomra
azután a főutcán átszállt az egyesre
és meg sem állt a kálvin-térig
ahol a szél mintha a parasztkantáta
akkordjait sodorta volna felé
hegedűtanára lakásából
gyermeki örömmel kanyarodott be
a péterfiára de a kapuhoz érve
az otthona helyén a pláza ormótlan tömbje
kavart hullámokat emlékfolyama tükrén
elsodorva a jegesember rekedt kiáltozását
a kenyérhéjat gyűjtő nénit a szomszédház pincéjéből
a tojásszén ropogását a vaskályhákból
a kéményseprők szénporos arcát
és elsodorta az utcabeli játszótársakat is
hát visszafordult és
csalódottan becsukta az ablakot
a kanyarbérház zajos és poros világából
az erkélyen pihenő galamb ijedten rebbent fel
és elszállt egyenesen a krematórium felé
2021-06-22
Bara Anna
Fűri Mária - szerki: ...
Kedves Anna!
Szerintem zavaró a Pilinszky idézet. A nélkül nekem tetszik. Bár a vonatos két sort én képzavarnak látom (lehet, más nem); a vonat nem úton jár, a tolató vonat nem robog. De ha csak úgy olvasom és nem gondolok bele, akkor visz a lendület, és szemléletes. A húr/úr két sort nem igazán szeretem.
De összességében nem találom rossznak, tetszik a hangulata és a lendülete.