2018. február 19., hétfő

44

Jagos István Róbert emlékére (1974.03.26.-2018.02.10.)

már nekifogtam párszor és
elolvastam tucat emlékezést
az én soraim olyan
szenvtelenek mintha
nem lenne mögötte semmi érzés
mintha két hónap összes
reménye és kínja lemarta
volna a varokat
már majdnem begyógyult az
összes seb de újra
felszakította a kapcsokat

hogy komolyan gondolta-e
vagy sem? nem ér már el
hozzá sem szó sem üzenet
választ hiába várunk az
összes válasz idelent rekedt
pedig vonzotta a fény ameddig
több volt mint sziluett
végül az ajtón mégis kicsente mind
ami nemhiába éltette
44 év tavaszán s telén


2018.02.19.
Zsefy Zsanett

2018. február 11., vasárnap

Jagi-hiányok


hogy hányszor halt meg végülis
nem számít már ha köztünk nincs
mert a versbe oldott gondokat
kristállyá érli a gondolat
tudjuk elment de meg nem holt
hisz bennünk él ki költő volt



2018.02.10.
Zsefy Zsanett

A túlélő halála

Jagi - Jagos István Róbert - emlékére



az ajtó kinyílt és ő lépett
egyszerre volt kint és bent
szólt és hallgatták és
hallgatott hogy szóljanak
előtte a nézőtér tömve
a tegnapi taps ólomsúlya
székekbe préselte az arcokat
még jelezte hogy újra elindult
de nem hitték vagy nem értették
az ajtó felé nem követte senki
rá sem döbbenhetett hogy
csak neki volt ehhez a lépéshez lába
amikor hatalmas csattanással becsapódott
nincs mester aki kinyithatná azt a zárat


2018.02.11.
Zsefy Zsanett

2018. február 2., péntek

a hálátlan asszony



sajnos naponta
kialmozza a féreglyukakat
hogy amit elnyeltek újra szem előtt legyenek
kifényesíti a halál kaszáját
hogy kedvébe járva távoltartsa amíg
mindennel nem végzett
megjárja a poklot is hogy
ne nélkülözzék körülötte a meleget
kisuvickolja a párja csigaházát
hogy ne kelljen a csápjait sem mozdítani
majd félig leengedi a felhőrolettát
hogy a párhuzamoktól elvakított áldott jó ember
végre megláthassa üvegtestét ami
egy régen hallott köszönömtől is
szétporlik



2018.01.20.
feltettem ide: bara

Aki nem jön be, az múlik...

Ma - azaz 02.02-án - kikukázták "a hálátlan asszony" c. versemet. Tegnap még érdeklődött a főszerki Tóth Csilla, hogy tehet-e fel kérdéseket, de a kérdések helyett reggelre kivágta a kukába. Édes pofa. A szubjektív versbírálat mintapéldánya. Elég régen érzem az unszimpátiáját, amit alig-alig  próbál leplezni, de annál inkább tagad.

2018.02.03.19:55-kor bírálanDOKK-osaim:
Bakkné Szentesi Csillaemberöltők tika96 módosít
Bakkné Szentesi CsillaHagyaték - avagy csillagokkal szépülő105 módosít
Bakkné Szentesi CsillaHelyjeggyel a végállomásig141 módosít
Bakkné Szentesi Csillakéretlen érzéstelenítés55 módosít
Bakkné Szentesi Csillatalálkozás84 módosít
Bakkné Szentesi Csillaami elkerülhetetlen116 módosít

2018. január 11., csütörtök

nagyi


tudta hogy szeretik
magabiztos volt minden mozdulata
semmit nem bízott másra
reggeltől reggelig minden perc
értük
hisz ő az anyjuk

most sántít és pánikol
mi lesz ha
s már látja a tragédiákat
mindegyikben önmagát érzi hibásnak
minden perc félelemben telik
mert bottal nem tud odarohanni
mert beteg és nem bírja már felkapni
mert kopottas elmével lehet már nem is tud mesélni
mert a szíve lehet épp akkor amikor segíteni kellene
és közben szenved
hogy beteg
hogy mindig fáj
hogy pánikol
hogy talán így
ő nem is az az igazi


2018.01.11.
Zsefy Zsanett

2018. január 8., hétfő

a világ keletkezése



nagyapám ecetgyári munkás volt
minden nap hajnalban indult a gyárba
két óra gyalog és kettő vissza
nagyanyám harmincöt évesen hagyta magára
de öt gyerek álmába angyalként visszajárt

negyvenhétben nagyapám anyám és két bátyja
papírok nélkül nekivágott a határnak
egy nap rácsok mögött szalmazsákon
némi leves majd tovább puliszkáért napszámba
pedig már odaát is utálták

végül hárman elvetődtek konyárra

anyám történetéből e pár vonás minden
de nekem azóta létezik az isten
mióta ráébredtem csak a puliszkán múlt hogy
anyám apámmal találkozott


2018.01.08.-01.11.
Zsefy zsanett
(szeszélyes-Dokk)

2017. december 26., kedd

átváltozás


ha kell véd a hidegtől
de nem simul
inkább rád telepszik
agyonnyom

érthetetlen
mitől ilyen érdes
mikor lett olyan durva
mint a pokróc 


2017.12.26.
Zsefy

(levettem a Dokkon...)