2021. június 15., kedd

Ha kellett...

 A Holdkatlan Górcsőben kapott kritikára próbáltam a lényeget költőieskedő sorok nélkül megfogalmazni az "...aki ha kell" című versem okán: ( Bara Anna: ...aki, ha kell )

Fájós lábait tűsarkúba gyűrte, s ellentmondást 
olykor véletlen sem tűrve, nevelt és levert nem volt 
sohasem. Ha mégis cipőt cserélt és mesélt a gond 
maga sem tudta, hova lett. Családja szerint ő volt 
az angyal. Megküzdött hőséggel, csontrepesztő faggyal.
Csüggedni sem láttad fiatal korában. Érzéseit 
könnyen tartotta kordában. Kihordott, behordott, s 
lehordott, ha kellett. A matek, fizika, s minden amit 
sejtett vele lett könnyebben emészthető. Míg ezer 
felé figyelt magára nem jutott idő. Most, ha tudna 
újra keresztre feszülne, ahogy régen, s közben tán 
meg is őszülne. Mindent megtenne, amit gondolatban.
De nem tűsarkúban. Csak nagymama-mamuszban 
távozik.


2021.06.15.
Bara Anna

időkanyar

gondolatban lerombolta a falakat
átnyúlt az úttest felett 
s visszarakosgatta a hámlott ruhájú 
kertes házakat

a csapó két oldalát a kanyargós emlékeihez igazította
s hagyta hogy a majd félévszázados 
zörgő-zakatoló tuják végig döcögjenek
a város gyomrába a rég felszedett síneken

még rápillantott a templomra
azután a főutcán átszállt az egyesre
és meg sem állt a kálvin-térig 
ahol a szél mintha a parasztkantáta 
akkordjait sodorta volna felé
hegedűtanára lakásából 

gyermeki örömmel kanyarodott be 
a péterfiára
örült mert újra anyja mosolya jött felé 
apja kitárt karjában
és a sarki presszó kávéillatú zsongásából
a vasárnapi fagylaltozások málna ízű álmai

már meg sem lepődött hogy
a palacsintaképű nap fahéjas almás ruhája alól 
anyja szilvás gombócai gurultak elő
de a kapuhoz érve a pláza ormótlan tömbje 
hullámokat kavart emlékfolyama tükrén

hát visszafordult és
csalódottan becsukta az ablakot

a kanyarbérház zajos és poros világából
az erkélyen pihenő galamb ijedten felrebbent 
és elszállt egyenesen a krematórium felé

lehet már csak ott találkoznak


2021.06.12.-15.
Bara Anna
*
a "visszakanyar" átirata.

2021. június 12., szombat

visszakanyar


gondolatban lerombolta a falakat
átnyúlt az úttest felett 
s visszarakosgatta a hámlott ruhájú 
kertes házakat

a csapó két oldalát a kanyargós emlékeihez igazította
s hagyta hogy a majd félévszázados 
zörgő-zakatoló tuják végig döcögjenek
a rég felszedett síneken

még rápillantott a templomra
azután a főutcán felszállt az egyesre
és meg sem állt a kálvin-térig 
ahol a szél mintha a parasztkantáta 
akkordjait sodorta volna felé
hegedűtanára lakásából 

gyermeki örömmel kanyarodott be 
a péterfiára
örült mert újra anyja mosolya jött felé 
apja kitárt karjában
és a sarki presszó kávéillatú zsongásából
a vasárnapi fagylaltozások málna ízű álmai

már meg sem lepődött hogy
a palacsintaképű Nap fahéjas almás ruhája alól 
anyja szilvás gombócai gurultak elő
de a kapuhoz érve a pláza ormótlan tömbje 
hullámokat kavart emlékfolyama tükrén

hát csalódottan becsukta az ablakot

az erkélyen pihenő galamb ijedten felrebbent 
a kanyarbérház zajos és poros világából
és elszállt egyenesen a krematórium felé

vajon hol találkozunk

2021.06.12.
Bara Anna

2021. május 31., hétfő

megszökött apámmal

ha fájt a csend
hangodba öltöztetted 
a szobám
takaró volt a szó 
riasztó árnyon
s mint bársony 
kúszott a falakról alá
rám terült féltőn

ma már 
a visszhang sem fordul felém
pedig még babusgatnám


2011.08.19.-2021.05.31.
Bara

2021. május 24., hétfő

mert hallhatatlan


lehet hogy félrement

lehet hogy hagyta

lehet hogy sarkos is

de azt tagadja

lehet a szívéből

lehet anélkül

lehet hogy átgázol

s megfullad végül


lehet hogy dallamos

lehet csak kongó

lehet a fülében 

akár a dongó

keveri ha lehet

tagadja másnak

szólna de körötte

nagyágyúk állnak


2019.05.19.-2021.05.24.

Bara Anna


2021. május 3., hétfő

közel s távol az idő kerekében

az ég tüzel. a láz a földre nő.
a felhők, - akár elhajított kő -
a föld fejére hullnak, s mint nyilak
átdöfik. hiába maszk, sisak.
 
az ember ül, falak közt egymaga.
bent és kint tömény halál szaga.
nem szól mobil. nem mozdul a kilincs.
magány lesz a lelkeken bilincs.
 
startra készen a halál dőzsöl itt.
az angyal-kürtök hangja már avitt.
s az ember lassan elveszti hitét.
isten tudja mekkora a tét. 
 
az ember ül, s a kilincsre mered.
csak múltja van. jövőn nem képzeleg.
időszikrákként pergő életek
vihart kavarva sebet ejtenek.
 
hol föld az éggel titkon paroláz,
kereszt nő lassan minden ház falán.
a szemek helyén fekete lyukak,
s napküllők közt csak elgörbült utak.


2021.03.27.-2021.04.12.-05.03.
Bara Anna

összekoptunk -3


minekünk sose volt múltunk csak aznap
amerre indultunk utak se haladtak
miénk a sosem lesz ha meg sem éljük
de ahonnan érkeztünk azzal beértük
 
nekem míg létezel biztos mást kizár
enyém vagy akkor is ha neked kizárt
nekünk ami nem volt nem is lesz holnap
de ami együtt rossz semmit nem ronthat
 
nekünk az eddigi ránk szabott élet
egyszer volt egyszer van s így ér majd véget
veled az életem sosem volt fanyar
lehet ez másokat időnként zavar
 
ahogy vagy nekem már cseppet sem kétes
pedig a méreted régen nem épp es
ép testbe éppen de be kell hogy férjek
naponta feltéplek s foltozlak szépnek. 

2019.10.23.-2019.10.30.-2021.04.18.-2021.04.30.
Bara Anna