2020. október 19., hétfő

A Dugonics András Irodalmi díj okán

Bosszantó, hogy sokak által ismert, és szakmai körökben is elismert költők csak középtájon, vagy a listának szinte a végén - vagy a tízes listában sehol sem - szerénykedhetnek, miközben a nagy ismerőstáborral, gyakran csak érdeklájkolókkal menőző kortársak megelőzik őket.

Számomra értelmetlen és érthetetlen maga a cél, hogy a facebookon hirdetnek meg egy irodalmi díjért folyó versenyt, amihez nem kell más csak seregnyi lájkoló ismerős. Nincs szükség megmérettetésre, nem ad megoldandó feladatot/témát, nem kell ismerni eddigi irodalmi munkásságukat, elért eredményeiket, stb. Elég csupán csak, ha valami okból az ismerőse vagy. Pedig lehet egy sort sem ismersz tőle, vagy nem is kedveled, vagy nagyra sem értékeled, de sok résztvevő részéről ment a verseny előtt a puncsolás. Ez utóbbi gyakran megfontoltan és módszeresen ezt megelőzően, akár éveken át. (Kimondatlan szabály a facebookon, és azon kívül néhány jelentősnek, de inkább az annak kevésbé mondható oldalakon: Én írok a műveidhez, ahol csak tehetem, de te is írj az enyémhez, vagy lájkold, hogy kedveled!)

Gratulálok! Ez a díj aztán az egyenes út a minőségi irodalomhoz. Ja, nem. Inkább a (másra szabott) nagy mellényhez.

meghasadt búzakalász

(Vincent van Gogh: Hollók a búzamezőn c. festménye alá...)

e világ nekem már
vészmadár-csontvázak
test nélküli képek
s nem búzavirágkék
halál lett a társam
holló tetemében
nem maradt mellettem 
csak egyetlen testvér
 
szívemben azóta 
búzamező lobog
s szélvágta okkerből 
a rozsdahalál kél
éltem az örvénylő 
légcsápok közt hasad
hol imát sem mond majd
ki értem bennem élt
 
de fáj hogy köröttem
jajgatnak a tájban 
a széttépett sárgák 
és zöldek feketék 
mikor a csendet a 
megtört hollószárnyak
kékből merítve 
szaggathatják szét

2020.10.18.
Bara Anna
*

(Beküldve Játék kategóriába a Háló irodalmi kávéházba.)

2020. október 18., vasárnap

meghasadt búzaszál

(Vincent van Gogh: Hollók a búzamezőn c. festménye alá...)


mióta elhagytak 
e világ nem más
mint felettem gomolygó 
varjúcsapat
nem maradt mellettem 
senki érkeztemkor 
egy holló lett a társam:
a teteme s magam

azóta szívemben 
búzamező lobog
szélvágta okkerből 
ha rozsda fakad
éltem az örvénylő lég 
csápjai közt szakad 
értem nem dobog szív
senkié

de csak én látom köröttem
hogy jajgatnak a tájban 
a széttépett sárgák 
zöldek feketék 
és ahogy a csendet a 
megtört hollószárnyak
kékből merítve szaggatják szét

2020.10.18.
Bara Anna
*
meghasadt búzaszál-2.
(Vincent van Gogh: Hollók a búzamezőn c. festménye alá...)

mióta elhagytak 
e világ nekem csak
feketén gomolygó 
éhes hollócsapat
nem maradt mellettem 
senki érkeztemkor 
holló lett a társam:
a teteme s magam

azóta szívemben 
búzamező lobog
szélvágta okkerből 
ha rozsda fakad
éltem az örvénylő 
lég csápjai közt szakad 
értem nem dobog szív
senkié

de fáj ahogy köröttem
jajgatnak a tájban 
a széttépett sárgák 
és zöldek feketék 
s ahogy a csendet a 
megtört hollószárnyak
kékből merítve szaggatják 
szét

*
2020.10.18.
Bara Anna

meghasadt búzaszál-3.
(Vincent van Gogh: Hollók a búzamezőn c. festménye alá...)

mióta elhagytak 
e világ nekem mint
feketén gomolygó 
vészmadár-csontvázak
nem maradt mellettem 
senki érkeztemkor 
holló lett a társam:
a teteme és én

azóta szívemben 
búzamező lobog
szélvágta okkerből 
ha rozsda fakad
éltem az örvénylő 
lég csápjai közt szakad 
értem nem dobog szív
senkié

de fáj hogy köröttem
jajgatnak a tájban 
a széttépett sárgák 
és zöldek feketék 
s mikor a csendet a 
megtört hollószárnyak
kékből merítve szaggatják 
szét

*
2020.10.18.
Bara Anna

2020. október 6., kedd

éjszakai intermezzo 2.

a szemcseppes üveg már megint úgy repült be a
szobába mint a bomba
szinte szétroncsolta a szívében az ereket
alig hallható szuszogás követte
majd csend

megkönnyebbülhetett volna
de helyette a lelkiismeretfurdalás fészkelte be magát
valamit nem jól csinált már megint vagy kihagyta

a sötétben a nyitott szobaajtóban
álldogált az anyja
fel kellene kelned
gondolhatta

fel kellene kelnem
gondolta
csak egy-egy csepp

ám a sokadik ilyen éjszaka után 
inkább a jól ismert csoszogását
a fészkelődés zajait az ágyon a
megnyugtató hangokat várta 
ahogy alszik és elfelejti a műtéteket
a sugárkezeléseket
talán apja halálát is

de kérdezni már nem volt ereje
pedig szerette

2019.05.13.-2019.05.20.-2020.02.04.-2020.10.06.
Bara Anna

2020. augusztus 17., hétfő

minimalizált vakond sztori


egyszer a kis Perte
versben lett elmentve
elrejtőzött vagy tán mégsem
játszani ment s havas réten
talált rá az anyja
ki szó nélkül nem hagyta

nem ért véget a történet
leírnám de nincs ki végett
azt mondták hogy hosszú
- ez meg olcsó bosszú -
de rímbe szedve nagyon gyenge
miközben a sárból mentve
Perte-sztori vérzik
nem sokáig él itt
-
minimalizált vakond sztori - 2

ásott a vásott kis vakond
anyja kereste s mire meglelte
sáros gatyában vackondott*
-
*
 vacogott (vakondszleng)


2020.08.17.
Zsefy

2020. augusztus 15., szombat

távlat


felröppen a madár ha zavarják léptét
te is útnak indulsz nem fog már a határ
túlcsordul az égbolt nem mutatja térkép
hol isten országába a kapu kitárt

2020.05.17.
Bara

2020. július 17., péntek

szakítás - átirat


mostanában a csillagok a hold
az Éjszaka jut eszébe
még a feketéről is
ahogy instant álmokat kavargat
a kávés csészéjében amiből a
mokkás kanál úgy áll ki
mint mellkasból a kés

egy pillanatig átfut az agyán
lehet hogy ő öli meg idő előtt
azokat a szép pillanatokat amiket
eddig féltve őrzött képzeletében

parányit megbillenti a csészét
csak épp annyira hogy a
karima alatti éjszakában
visszatükröződő arcvonásai
elmosódjanak
majd kihörpinti egy szuszra
az álmokat


2020.07.03.-2020.07.17.
Bara Anna

2020. július 16., csütörtök

szakítás


mostanában a csillagok a hold
az Éjszaka jut eszébe
még a feketéről is
ahogy instant álmokat kavargat
a kávés csészéjében amiből a
mokkás kanál úgy áll ki
mint mellkasból a kés

egy pillanatig átfut az agyán
lehet hogy ő öli meg idő előtt
azokat a szép pillanatokat amiket
eddig féltve őrzött képzeletében

parányit megbillenti a csészét
csak épp annyira hogy a
karima alatti éjszakában
visszatükröződő arcvonásai
elmosódjanak
ahogy ismerősei tudatából fog
az emléke

majd kihörpinti egy szuszra az álmokat
többé már úgysem kellenek

2020.07.03.-2020.07.16.
Bara Anna

2020. július 4., szombat

ha belopózik - 10


a hajnal lustán sorra jár
utcát, lépcsők tört fokát.
letépi róluk az ében mázt,
hol isten festett égre gyászt.
a hangtalanul érkező
fénypászmák, mint a vércsecsőr',
kitépnek egy-egy falatnyit
az árnyakból, s hogy nappal nyit,
már felpörög a köd mögött
az alvó város és ráköszön,
s ő méltósággal ellebeg,
míg félretol pár felleget.

2020.02.03.-2020.07.04.
Bara Anna

Fotó: Mészár László

2020. július 3., péntek

összeférhetetlenek


szinte mániákusan megint a
csillagok a hold az éjszaka jut eszébe
még a feketéről is
most például instant álmot kavargat
a kávés csészéjében amiből a
mokkás kanál úgy áll ki
mint mellkasból a kés
lehet vért iszik
fut át az agyán
még az is lehet hogy ő öli meg
idő előtt azokat a szép pillanatokat
amit eddig féltve őrzött képzeletében


parányit megbillenti a csészét
csak épp annyira hogy a
karima alatti éjszakában
visszatükröződő arcvonásai
elmosódjanak
ahogy ismerősei tudatából fog
az emléke
majd kihörpinti egy szuszra az álmokat
többé már úgysem kellenek

2020.07.03.
Bara Anna

-
korábbi befejezés:
majd kihörpinti egy szuszra az álmokat
s az üres csészét földhöz csapja

többé már úgysem kell

ÁTIRATA: SZAKÍTÁS -Dokkon is