2018. október 2., kedd

szabad akarat - Dokkon


Bakkné Szentesi Csilla
szabad akarat

apám sosem hivatkozott a sorsra s míg
legyintett az égi hatalomra
utolsó mozdulatával a maszkot félrelökve
pupilláiban rekedt a múlt

otthon a panasz egyre halk szavúbb lett
a fájdalom útvesztőjében törötten
botorkált tovább anyám
elméjét a szenvedés pórázra fogta
haladni csak addig hagyta amíg ráébredt
holnap apám után
s mire bekúszott a hajnal
vörösét fehérre cserélték s a bajjal
a kórházi ágy másra várt

alig két évbe tellett hogy az égbolton
ismét strasszként sejlett minden gyémánt
véletlen - gondoltam mind a kétszer
mert könnyebb volt azzal élnem mint a
kései felismeréssel hogy
talán

de a zárójelentés arról nem szólt 

korábbi változat:


Bakkné Szentesi Csilla
szabad akarat

apám sosem hivatkozott a sorsra s míg
legyintett az égi hatalomra
utolsó mozdulatával a maszkot félrelökve
pupilláiban rekedt a múlt

otthon a panasz egyre halk szavúbb lett
a fájdalom útvesztőjében törötten
botorkált tovább anyám
elméjét a szenvedés pórázra fogta
haladni csak addig hagyta amíg ráébredt
holnap apám után
s mire bekúszott a hajnal
a kórházi ágyon vörös folyóvá duzzadt
az álma

alig két évbe tellett hogy az égbolton
ismét strasszként sejlett minden gyémánt
véletlen - gondoltam mind a kétszer
mert könnyebb volt azzal élnem mint a
kései felismeréssel hogy 
talán

de a zárójelentés arról nem szólt 

2018. október 1., hétfő

szabad akarat


apám sosem hivatkozott a sorsra s míg
legyintett az égi hatalomra
utolsó mozdulatával a maszkot félrelökve
pupilláiban rekedt a múlt

otthon a panasz egyre halk szavúbb lett
a fájdalom útvesztőjében törötten
botorkált tovább anyám
elméjét a szenvedés pórázra fogta
csak addig hagyta haladni amíg eldöntötte
holnap s mire bekúszott a hajnal
a kórházi ágyon vörös folyóvá dagadt
az infúziós álom

így hát két évbe sem tellett hogy az égbolton
minden gyémánt ismét strasszként sejlett
véletlen - gondoltam mind a kétszer
mert könnyebb volt azzal élnem mint a
kései felismeréssel hogy talán önként mentek

de a zárójelentés arról nem szólt



2018.10.01.
Bara Anna (Zsefy)

2018. szeptember 20., csütörtök

BírálanDOKK

KöltôVers címeKötetKiadóOlvasók
száma
Bakkné Szentesi Csillaa hálátlan asszony146 
Bakkné Szentesi CsillaA maffia, avagy a háború forgatókönyve41 
Bakkné Szentesi Csillaköltözők-53 

Dokk-csendre cseng

LÁTSZÓLAG

elvagyunk mi kérem szépen
de a játéknak hevében
oda-odakacsingatunk
lesz-e meo avagy mégsem
a vita már rég lezajlott
hogy melyik is
ki tudja
ma az egyik holnap másik
indít egyet új útra
de úgy látom nem zavar hogy
a mennyezet már nem reng
talán éppen arra vártok
az ég újra mikor zeng
nem jó módszer megpiszkálni
a medvét ha épp alszik
mégsem tudok ellenállni
ha a szájam is habzik
hiába van juhászunk
ha elaludt a határban
a papok is más templomban
nyomatják az 'atyánkat
ébredj juhász ébredjetek
papjainknak nagyjai
elfogy így a muníció
s el az oldal tagjai!

2018.09.20.
Zsefy

Kapcsolódó kép

2018. szeptember 4., kedd

BírálanDOKK-versem cseréje

Ma lecseréltem a "mentőöv" c. versemet. Az új olvasottságából 38-at le kell vonni, mert az még a régire vonatkozott, ahogy az 1 lájk is.

Bakkné Szentesi Csillaa hálátlan és az áldott jó  41 módosít


Bakkné Szentesi Csilla
a hálátlan és az áldott jó

a hálátlan

naponta kialmozza a féreglyukakat
hogy amit elnyeltek újra szem előtt legyenek
kifényesíti a halál kaszáját
hogy kedvében járva távol tartsa amíg
mindennel nem végzett
megjárja a poklot is hogy
ne nélkülözzék körülötte a meleget
kisuvickolja a párja csigaházát
hogy ne kelljen a csápjait sem mozdítani
majd félig leengedi a felhőrolettát
hogy a párhuzamoktól elvakított áldott jó ember
végre megláthassa üvegtestét ami
egy régen hallott köszönömtől is
szétporlik

<>

az áldott jó

az áldott jó ember nem kapkod el semmit
évekkel ezelőtt már vett virágot
arról nem tehet ha nincsen rá igény
vagy semmibe veszi a más világot
az áldott jó ember rohan a boltba
sietni kell otthon a párja henyél
nem csinál az semmit csak varrja a gondot
takarít lazán amíg haza nem ér
de az áldott jó ember tudja mi illik
ablakot ajtót gyorsan bezár
ne hallják megint hogy üvölt rá az asszony
az áldott jó ember mindent kiáll
reggeltől estig zaklatja a laptop
nem haragszik érte csak legyen ebéd
posztol közben sorra politikát sportot
a meztelen képek mint cukros kenyér
az áldott jó ember utódja is áldott
fel sem tűnik hogy már felnőtt gyerek
talán kettő vagy éppenséggel három

na az meg vajon kitől lehet 

2018. augusztus 27., hétfő

költözők - átirat

foghíjas napküllők között
ismét útra kelt a nyár
gólyaszárnyak mentik
a földrészek felett
madárcsőrök kottáznak
kísérő zenét s
mielőtt összecsomagolnák
a fecskék a melódiát
elpróbálják esténként
az ablakom előtt
a nyármúlással ráncaim gyűlnek
szívemben félelemrögök
forog a sorsrulett
benne percek évek
a szerencsés látja a
gólyák visszatérnek a
vesztes bár szárnyal
nem ér több nyarat

2018.08.27.-30.
Zsefy Zsanett

2018. augusztus 25., szombat

Költözők


A foghíjas napküllők között gólyaszárnyakon
útra kelt a nyár. Nyomában fecskecsőrök kottáznak
kísérő zenét. Még elpróbálják párszor a melódiát,
mielőtt útravalónak összecsomagolnák a reményt.
Az öregek ráncai egyre gyűlnek, mint víztükörre
szórt morzsára halak. Szívükbe félelemrögök nőnek.
Vajon ki lesz ki ismét alul marad? A sorsrulett forog.
Benne percek, évek. Feketék, vörösek, s ha a golyó
fennakad: szerencsés, 'ki látja,  a gólyák visszatérnek.
A vesztes bár szárnyal, veled már nem halad.

2018.08.25.

2018. augusztus 23., csütörtök

kötél tűbe fűzve - egy varrónő emlékére



Elvira várta
- volt két szép lánya -
hogy fogják majd akkor a kezét

de egyik elengedte
- a mennyet keresve -
s onnantól semmit sem remélt

mégsem látták sírni
tudta ki kell bírni
hát mosolyt varrt amikor félt

észre sem vették
- szakadtak az esték -
miért néma a varrógép

volt kötél konyha s vágya
egyiket ismét lássa
a másikért megtenné újra



2018.08.23.
Zsefy Zsanett