2019. október 13., vasárnap

homlokcsakra agyoncsapva


vérszemet kapott
szemet szemért
a csere-vele kifogott rajta
szemüregébe már nem fért be
a secondhand műszem
a cserepartner lesújtó pillantása
szemtelenül élesen hatott
alhatott vagy ébren képzelődött
nem látott semmi különbséget
a különbség nem szemezett vele
vakon is tudta volna
a valódit semmi nem múlhatja felül
mégis minden marhaságnak felült
mert felül a két szemüreg felett a
homlok közepén nem ült meg
a harmadik szem


2019.05.23. körül
Bara Anna

2019. október 6., vasárnap

a pénzhajhász lelki defektusa


míg kergeti kivert ebek
módjára vár jó szóra
de bent liheg és míg zsizseg
a rossz akár a spóra
megtelepszik bár az nem szik
csak lelki-zárlat mert úgy
nyugtalan is nyugta van a
gyűlölt pénzsóvárságnak

2019.10.06.
Bara Anna

2019. szeptember 14., szombat

kő, papír, olló?


motor berreg
éppen kettő
s egy százados morcosan
rájön hogy a
szolgálatnak
pont két rendőr híja van

nosza gyorsan megy az ukász
utolér két mocisat
de az egyik telójának
aksija épp nyugiban

semmi gond
a rend őrei
egymás között jelelve
mutogatják :
dupla műszak!
a másik rálegyinte

de a társa tudja hogy ők
szolgálnak és védenek
öklöt mutat viszonzásképp
hogy legyen kis lökete

s ezzel tovább nem bajlódnak
(nem volt náluk kő, olló)
a papírt meg zsebben tartják
ki nem hiszi az bunkó

2018.09.14.
Zsefy

2019. szeptember 8., vasárnap

hallhatatlan


egymást karolva dudorásznak az ágak.
sok pattogó gally széllel cimborál.
az ég rádörren a tehetetlen tájra,
s ha mérge illan a csönd lesz megint társ.
beszélget a világ, pedig nyelve sincsen.
szót sem formál a föld, patak, folyó.
mégis, ha háborog a tenger azt üvölti,
nem ő csalt meg. te vagy a hunyó.
a föld, ha mordul, mindenki megérti.
félelmet kelt ez az ősi nyelv.
a patak mintha egyből dalba szőné,
s úgy nyugtatná, ki nem ismeri el.
a folyó vagy versel, szinte időrímest,
vagy nagy esőktől, hogyha bedurvul
káromkodik. még arra is képes.
csak engem nem hall meg hiába kiáltok
sem föld, sem patak, sem folyó.


2019.09.08.
Bara Anna

2019. szeptember 2., hétfő

egy falat múlt2

ahogy a kis fekete nyelű kés
körbejárta és felcikkezte a gyümölcsöt
olyan érzése volt hogy már
nincs egyedül a szobában
mintha apja anyja sőt a fiai is
ott lennének körülötte
a barack narancsos színe
mellékes lett
annak a fehér húsú magház körül
bordó csipkésnek az illatát és ízét
nem is az orrában szájában érezte
hanem a szívében
édes-savanykás kissé kesernyés
a hétvégi kertben apja - ahogy szokta -
hajnalban locsolt és
simsonjával egy óra múlva
már ment is haza
hadd pihenjenek a gyerekek
de a teraszon hagyott egy üzenetet
"megetettem mindent
holnap reggel adjatok a csirkéknek
én csak késő délután jövök
egyetek sok barackot
mert úgy hull már mint az eső"

a barackok azóta szétgurultak
de a cetlit a fehér húsú ízével illatával
mint utolsó falatot a teljességből
azóta is őrzi



2019. 09.02.
Bara Anna(Zsefy)

2019. augusztus 28., szerda

egy falat múlt

ahogy a kis fekete nyelű kés
körbejárta és felcikkezte a gyümölcsöt
olyan érzése volt hogy már
nincs egyedül a szobában
mintha apja anyja sőt a fiai is
ott lennének körülötte
nem láthatóan de jól érezhetően

a barack húsának narancsos színe
mellékes lett
annak a fehér húsú magház körül
bordó-csipkésnek az illatát és ízét
nem is az orrában szájában érezte
hanem a szívében
édes-savanykás kissé kesernyés
ami átjárta az ereit s
szinte felfrissült tőle

akkor még a tűző nap sem zavarta
a hétvégi kertben apja  - ahogy szokta -
hajnalban locsolt és simsonjával egy óra múlva
már ment is haza
hadd pihenjenek a gyerekek
de a teraszon hagyott egy üzenetet

megetettem mindent
holnap reggel egy serpenyővel
adjatok a csirkéknek
én csak késő délután jövök
egyetek sok barackot mert úgy hull már
mint az eső
papa

eltettem a cetlit de azóta
egy gyümölcsnek sem olyan finom az íze


2019.08.26-28.
Bara Anna

2019. augusztus 22., csütörtök

ennyi(?)



Isten tán az alkonyok borát kortyolva
jutott más dimenzióba mert
ide nem néz le mostanság az biztos
itt hiába serceg a világ időhullám-tere
szigetelve előtte a lét

kint jéghegy reccsen mint a túlvilág zaja
bent kihűlt szobák csöndje feszül falaknak
míg hőszigetelt éjjelekről álmodunk
napszálltakor a por elül

most északon és a másik féltekén
idő kérdése hol mikor és miért
fák lombja ölt lángnyelveket
a millió lélegzetfoltot füst takarja
és csontszirmokkal integet az elmúlás

így leszünk csillagközi szemét
mielőtt minden ajtó becsukódik
s míg Isten tán az alkonyok borát kortyolja
mi még mindig csak imádkozunk


2019.08.22.-23.
Bara Anna

2019. augusztus 12., hétfő

még az Isten sem akarja



nyakam körül vizes kendő
oldalamon ventilál
egy kerekre jól kiképzett
légforgató s nem kizárt
a fejemben kesze-kusza
vízhiányos sejteknek
langyos nedvét szívja porrá
a kiszáradt képzelet
fagyos szavak nem olvasztják
archaizált világom
a halál míg mancsot dörzsöl
Isten mordul: még várjon


2018.07.29.-2019.08.12.
(Bara)

2019. augusztus 4., vasárnap

körforgás 2

apa

a gyermek csacsog mindenre készen
repked a széllel majd felhőn hál
folyókat terel csillagot pörget
hátra sem néz amíg elől jár
fordul a föld az időnek sincs nyugta
tágul a minden amerre lát
addigi szépet menti a végnek
felnő s az élet a valóság
kavicsot dobál szikla üt vissza
tudja nem tiszta ha továbbáll
vállára veszi ha görnyed míg viszi
nem töri kedvét mert szíve tág
elfér még benne a jelent cipelve
az ábrándos fiú s az öregúr
mire eszmélne az út égbe ér és
újaknak csattan a startpisztoly

2019.07.09.-08.04.
Bara Anna

2019. augusztus 3., szombat

egy úrinő úgy hetvenhétben - végleges

elvált státusz, lakáspompa.
vörös hajjal büszkén lépked.
idős barát lángját lopja,
mellette lett olyan fényes.

mellette lett olyan fényes,
az úr pohos, ámde gazdag.
ha köszönnek, mosoly éppen.
idegennek határt szabnak.

pár év és az arca fakó.
hangos évek: emlékszövet.
fia drogoz s helybenhagyja,
amit mindig nagy csend követ.

nagy csend követ, hosszan tartó.
beivódik a falakba.
haja szürke ágytakaró.
lelke pusztult a haragba.

ha időnként a dübögés
gyomrot érő, mint egy ököl,
vagy ahogyan a szélütés
beteg testén széjjelömöl,

mintha minket ért volna el,
anya leküld. félve megyek.
halál bújik a sarkokban.
betegszagok, rákos sejtek.

betegszagok, rákos sejtek,
morfiumos magánytócsa.
szemeitől én szenvedek.
retuségen múló hold van.

retuségnek múló holdja
a nő, az a vörös, büszke.
nem léphet ki már az ajtón.
csak eltűnik a semmibe'.

2019.07.27-08.03.
Bara Anna (Zsefy)