mese a rokkant sárkányról

sárkány koma két fejét
úgy plasztikázta a sebész,
hogy a számuk olykor fogyva
végül megnőtt, s hat a forma.
csak a tüzet feledte ki.
(a helyzet a jelenlegi.)

szóval
hat feje van, s épp hét lába.
ebből négy-öt lába párna.
a maradék kettőből egy
főpárnokként be-belibeg.
az az egy meg fej- és lábnok
szóval tartja e világot.
de a fejek száma roppant
kényes téma, s ha már sokkban
sem okádhatnak tüzet
néha nap a lábaikat
noszogatnák kedvesen:

igen tisztelt lábikóink!
láb nélkül a fej kit hódít?
lenne pedig eme helyen
láblógázó nem egy elem.
jöttötöket mind úgy várja,
négy oldalas lista mára
párbeszédnek alapja.
de hol marad/t/ a kalapja?
(sárba pottyant s feladta?)


2019.03.18.
Bara Anna (Zsefy Zsanett)

a megváltó

- Mr Bean stílusában -

sehol semmi élet
az egér mozdulatlan az izzadt tenyér alatt
a monitoron órák óta ugyanaz a megnyitott oldal
ezerszer frissítette
semmi

mindig ugyanaz
feláll és kivonul a konyhába
a hűtőből egy szelet görögdinnyét vesz elő
kilép az erkélyre és vár

az első szerencsétlen legyet
röptében kapja el
elégedetten hallgatja az ideges zümmögést
amíg bevonul a szobába
az ajtót gondosan becsukja maga mögött
majd kinyitja a tenyerét
a légy kistartol
a tenyér lecsap
dög

unalom
sehol semmi élet
majd hirtelen felcsillan a szeme
az arcára vigyor ül

a monitoron
egy portál oldalán
a szétkenődött légytetem
az asztal sarkán eldőlt hajómakett

2019.03.01.
Bara Anna (Zsefy Zsanett)

bűnös

(- avagy a régi otthon)

gyűlölöm. ráépült nyolc évnyi emlékemre.
összenyomta a hortenziafejek apró szirmait,
s a parfümök kavalkádja elfedte a
lila akácok diszkrét illatát.
az udvari egyszobásunk mellett sem érződik gázszag.
a szomszéd néni igazi úrinő volt, de szerelmei után
csak a halállal tudott elszenderedni.
a házfelügyelő sem inti a gyerekeit, hogy
ne rohangáljanak, s nem csúfol senki gólyalábúnak.
a zongoraszó a táblabíró családjának
nappalijából a parkettákkal valamelyik
szegény ember kályhájában rég elduruzsolta
a szerelmi álmokat.
csak a gyermektelen idős házaspár
intarziás bonbonierje maradt meg és a
mosolyuk, amikor átnyújtották.
a karácsonyi angyal is elmenekült.
azóta az angyalaim bármikor és soha velem,
ahogy Isten. de ő  sem szólít már meg hihetően.
gyűlölöm a plázát.
agyonnyomta a gyermekéveimet.


2019-02-28-03.02.
Bara Anna(Zsefy Zsanett)

a végtelenségig

üstökösként száguld el a jelen
csak a kihalt napok vedlett bőre
emlékeztet a valaha érkezőkre
sztaniolba csomagolt csillagok
bökdösnek hamis illúziókkal
s mire rájövök hogy a mennybolt
nem más mint csecsebecse
becsukódik mögöttem az ajtó
a sarkokon Isten graffitije fentről
még ámulatba ejtőbb
a protonok és elektronok harcát
sohasem láttam
de addig nem vágyom megismerni
az ismeretlent amíg az utolsó utcakő is
tud valami újat a múltból sejtetni


2019.02.24.
Bara Anna (Zsefy)

a semmi-végen-2

csillagtüskék között üstökösraj suhan
számára ez lehet az utolsó futam
mikor elszabadult talán nem is éltem
épp hogy felsejlek most e kiszakadt fényben

száguldó csóváktól az ég hasad százra
robbanás hangja vet visszhangot a tájba
dobhártyát szaggatja perzselő az éjjel
késő lett felfogni e rohanó vészjel't

csillagtüskék között nem maradt már semmi
a testem elégett nem hiányol senki
míg balgán csodáltam e tünékeny képet
rám szakadt az egész istenverésnek


2018.11.30.-2019.02.22.
Zsefy Zsanett(Bara Anna)

hiábavaló

kinyitottam
majd becsuktam
napi százszor megtettem

nem kopott el
nőtt az átlag
nem tűnhet így betegnek

mindhiába
itt a várt nap
három helyett tíz is lett

el kén menni
nincs mit veszt'ni
amíg nincsen érintett

2019.02.22.
Bara

Beégett pillanatok

ahogy a szemem rád nyitottam
féltem majd eltűnsz mert lecsuktam
ahogy a léptem féltve lested
én még a lépted is követtem
amíg a gyermek bennem felnőtt
addig az együtt mindent átszőtt

soha nem látom már az irányt
újra legyőzött engem a hiány
s rádöbbentett hogy mindhiába
nem fokad meg a semmi ága
de úgy ölelem a régi képed
hogy az már szinte élővé tesz
anyám


2017.03.14.-2019.02.20.
Zsefy Zsanett

Egy csepp szerelemhez

Kötél tűbe fűzve

...átirat...

Elvira várta
- volt két szép lánya -,
hogy AKKOR majd fogják a kezét.

De egyik elengedte
- a mennyet felkeresve -,
s onnantól semmit sem remélt.

Mégsem hullott könnye.
Az örvényben körözve
is mosolyt varrt, amikor félt.

Így észre sem vették, hogy
elszakadtak az esték,
és nem zizeg a varrógép.

Minden nap újra fűzte,
tűjével szívre tűzte,
de azon folt meg nem maradt.

Volt kötél, s ahogy vágyta
egyiket ismét látja.
A másikért megtenné újra.

2018.08.23.-18.10.30.-2018.02.12.
Zsefy Zsanett

Kötél tűbe fűzve -

Elvira várta
- volt két szép lánya -,
hogy AKKOR majd fogják a kezét.

De egyik elengedte
- a mennyet felkeresve -,
s onnantól semmit sem remélt.

Nem hullatta a könnyét,
ha elragadta örvény,
csak mosolyt varrt, amikor félt.

Így észre sem vehették:
elszakadtak az esték,
és nem zizeg a varrógép.

Ha éjjel újra fűzte,
tűjével szívbe tűzte,
de azon folt mégsem tapadt.

Volt kötél, s ahogy vágyta
egyiket ismét látja.
A másikért megtenné újra.

2018.08.23.-18.10.30.-2018.02.12.

Zsefy Zsanett

Korábbi átirat:

Elvira várta
- volt két szép lánya -,
hogy AKKOR majd fogják a kezét.

De egyik elengedte
- a mennyet keresve -,
s ő onnantól semmit sem remélt.

Nem hullatta könnyét,
ha elragadta az örvény,
csak mosolyt varrt, amikor félt.

Így észre sem vették:
elszakadtak az esték,
s nem zizeg a varrógép.

Naponta újra fűzte,
tűjével szívbe tűzte,
de azon folt mégsem tapadt.

Volt kötél, s ahogy vágyta
egyiket ismét látja.
A másikért megtenné újra.

2018.08.23.-18.10.30.-2018.02.12.

Zsefy Zsanett

***

Elmira várta,
- volt két szép lánya -
hogy akkor majd fogják a kezét.
Ahogy ő tette.
De egyik elengedte.
S a férje is elhagyta rég.
Első szülött lánya
fent még soká várna,
de idelent rideg a kék.
Mégsem látták sírni,
- tudta ki kell bírni -
hát mosolyt varrt, amikor félt.
Észre sem vették,
elszakadtak az esték.
A gépet már rozsda marja.
Teljesült a vágya,
hogy egyiket lássa,

a másikért megtenné újra.

***