2019. október 30., szerda

összekoptunk

(Az "emóciók egyszer így, egyszer úgy" átirata.)

minekünk sose volt múltunk csak aznap
amerre indultunk utak se haladtak
miénk a sosem lesz ha meg sem éljük
de ahonnan érkeztünk azzal beértük

nekem ahogy vagy az biztos mást kizár
enyém vagy akkor is ha neked kizárt
nekünk ami nem volt nem is lesz holnap
de ami együtt rossz mögénk kell toljad

nekünk az eddigi ránk szabott élet
egyszer volt egyszer van s a jövő a vég lesz
veled az életem nem mindig pazar
lehet az alma is néha ily fanyar

mégis ahogy van most nekem nem kétes
pedig a méreted régen nem épp es
ép testbe éppen de be kell hogy férjek
naponta feltéplek s foltozlak szépnek.   


2019.10.23.-2019.10.30.
Zsefy Zsanett

nyitna zárva, avagy valaha összetartoztak


kinyílik, becsukódik.
kinyílik, becsukódik.
akár a huzat fonalára akadt ajtó.

szökne, de belül fogva tartják a
szikrázó hangszilánkokba akadt sejtek.
s míg mindegyikből vér serken
a fájdalom lüktetése már fel sem tűnik.
megszokott.

néha kivillan, elhalványul.
kivillan, elhalványul.
akár ágak-bogán ringó fényben a
a fák törzsén feltáruló simaság.

a fakérget módszeresen
lehántó szarvasagancsok
anélkül mélyednek a fába,
hogy az tiltakozhatna.
az előbukkant, lecsupaszított
meztelenség, mint egy hullazsák,
továbbőrzi a mozdulatlanságot.

kinyílik, becsukódik.
kivillan, elhalványul.
szót sem ejt már. szót sem hallhat.

a kimondatlanok bent rekedtek.
míg a szavak hirtelen-ölni is képesek,
a némaság, a hangok bakója,
kegyesen lassú halállal tartja még életben.
kéreg nélkül, mozdulatlan,
védekezésképtelen.

2019.10.30.
Bara Anna (Zsefy)

valaha összetartoztak


kinyílik, becsukódik.
kinyílik, becsukódik.
akár a huzat fonalára akadt ajtó.

szökne, de belül fogva tartják a
szikrázó hangszilánkokba akadt sejtek.
s míg mindegyikből vér serken
a fájdalom lüktetése már fel sem tűnik.
megszokott.

néha kivillan, elhalványul.
kivillan, elhalványul.
akár ágak-bogán ringó fényben a
a fák törzsén feltáruló simaság.

a fakérget módszeresen
lehántó szarvasagancsok
anélkül mélyednek a fába,
hogy az tiltakozhatna.
az előbukkant, lecsupaszított
meztelenség, mint egy hullazsák,
továbbőrzi a mozdulatlanságot.

kinyílik, becsukódik.
kivillan, elhalványul.
kinyílt, ha villant,
s elhalványult, amikor becsukódott.

szót sem ejt már. szót sem hallhat.
kimondatlan bent rekedtek.
míg a szavak hirtelen-ölni is képesek,
a némaság, a hangok bakója,
kegyesen lassú halállal tartja még életben.
Kéreg nélkül, mozdulatlan,
védekezésképtelen.

2019.10.30.
Bara Anna (Zsefy)

2019. október 27., vasárnap

Holt költ-, hol nem költ-ő?


Míg a legszebb vers még benned maradt,
ne száműzd magadat a föld alá!
Mert lesz versed, ha él az akarat.

Hol fák lombja a felhőkbe harap,
madárdal ringatja fény kosarát:
lásd, a legszebb vers még benne maradt.

Ha egyszer majd az ég is rád szakad,
s az eső koptatja a kősziklát,
tán lesz versed, ha él az akarat.

Kavics a vers. Mind egyedi darab.
Vagy kőszikla, ami vésőre vár.
A legszebb vers? Az még benne maradt.

A mag nem nő ki a paplan alatt,
mert ágyásban és nem az ágyban hál.
Ha lesz versed, az nem abból fakad.

Míg kősziklán a magonc megtapad,
nem marad belőled por sem talán,
s bár a legszebb vers már benne maradt,
lesz versed, mert fialt az akarat.

2018.10.26.-2019.10.27.
Zsefy Zsanett
*
Dokkon:


Bakkné Szentesi Csilla
Holt költ-, hol nem költ-ő? *


Míg a legszebb vers még benned maradt,
ne száműzd magadat a föld alá!
Mert lesz versed, ha él az akarat.

Hol fák lombja a felhőkbe harap,
madárdal ringatja fény kosarát:
lásd, a legszebb vers még benne maradt!

Ha egyszer majd az ég is rád szakad,
s az eső koptatja a kősziklát,
tán lesz versed, ha él az akarat.

Kavics a vers. Mind egyedi darab.
Vagy kőszikla, ami vésőre vár.
A legszebb vers? Az még benne maradt.

A mag nem nő ki a paplan alatt,
mert ágyásban és nem az ágyban hál.
Ha lesz versed, az nem abból fakad.

Míg kősziklán a magonc megtapad,
nem marad belőled por sem talán,
s bár a legszebb vers már benne marad,
lesz versed, mi több lett, mint akarat.

2019. október 23., szerda

emóciók egyszer így, egyszer úgy


nekem ahogy vagy most biztos nem kellesz
neked én sohasem leszek a vátesz
minekünk sose volt múltunk csak aznap
amerre indultunk utak se haladtak

nekem ahogy vagy most biztos hogy kellesz
enyém vagy akkor is ha nem is sejted
miénk a sosem lesz ha meg sem éljük
de ahonnan érkeztünk azzal beérjük

nekem ahogy vagy most biztos mást kizár
velem az életed lehet nem király
nekünk ami nem volt nem okoz gondot
mert ami együtt rossz azt másba nem oltod

nekem ahogy vagy most biztos nem kellesz
ha mérgem oldódott nem kell e jelmez
nekünk az eddigi ránk szabott élet
egyszer volt egyszer van s a jövőnk se kétlem

2019.10.23.
Zsefy Zsanett

elvetélt


...és persze vannak fájdalmak és poklok.

hol Radnóti járt, maradtak foltok,
sárgák vagy vérvörös hegyek,
elhaló sikolyok, lázas fellegek.

...és voltak fények, amiket sosem láttam,
szemekben gyúltak, most fentről vigyáznak.
amíg csúcsra járatnánk a napot,
felejtjük, még szunnyadnak a magok.

...és mintha kalapácsra vernénk a szeget,
hiába a szó, ha mindenről lepereg.
csodálkozunk, hogy kalapunk
fejünkön nem marad,
leüti irigység, sunyiság, dölyf, harag.

...és persze most is fájnak, és úgy érzed, pokol,
hogy hiába amit érted, értem,
ez csak kirakat 'mi összeomol,
s a fecskék megint elhagyják fészküket.
inkább délre húznak.

csőrükben szívek.


  
2012.07.31.-2016.07.18.-2019.10.23.
Bara Anna (Zsefy)
*
Fecskék terhe - átirata

2019. október 13., vasárnap

homlokcsakra agyoncsapva


vérszemet kapott
szemet szemért
a csere-vele kifogott rajta
szemüregébe már nem fért be
a secondhand műszem
a cserepartner lesújtó pillantása
szemtelenül élesen hatott
alhatott vagy ébren képzelődött
nem látott semmi különbséget
a különbség nem szemezett vele
vakon is tudta volna
a valódit semmi nem múlhatja felül
mégis minden marhaságnak felült
mert felül a két szemüreg felett a
homlok közepén nem ült meg
a harmadik szem


2019.05.23. körül
Bara Anna

2019. október 6., vasárnap

a pénzhajhász lelki defektusa


míg kergeti kivert ebek
módjára vár jó szóra
de bent liheg és míg zsizseg
a rossz akár a spóra
megtelepszik bár az nem szik
csak lelki-zárlat mert úgy
nyugtalan is nyugta van a
gyűlölt pénzsóvárságnak

2019.10.06.
Bara Anna

2019. szeptember 14., szombat

kő, papír, olló?


motor berreg
éppen kettő
s egy százados morcosan
rájön hogy a
szolgálatnak
pont két rendőr híja van

nosza gyorsan megy az ukász
utolér két mocisat
de az egyik telójának
aksija épp nyugiban

semmi gond
a rend őrei
egymás között jelelve
mutogatják :
dupla műszak!
a másik rálegyinte

de a társa tudja hogy ők
szolgálnak és védenek
öklöt mutat viszonzásképp
hogy legyen kis lökete

s ezzel tovább nem bajlódnak
(nem volt náluk kő, olló)
a papírt meg zsebben tartják
ki nem hiszi az bunkó

2018.09.14.
Zsefy

2019. szeptember 8., vasárnap

hallhatatlan


egymást karolva dudorásznak az ágak.
sok pattogó gally széllel cimborál.
az ég rádörren a tehetetlen tájra,
s ha mérge illan a csönd lesz megint társ.
beszélget a világ, pedig nyelve sincsen.
szót sem formál a föld, patak, folyó.
mégis, ha háborog a tenger azt üvölti,
nem ő csalt meg. te vagy a hunyó.
a föld, ha mordul, mindenki megérti.
félelmet kelt ez az ősi nyelv.
a patak mintha egyből dalba szőné,
s úgy nyugtatná, ki nem ismeri el.
a folyó vagy versel, szinte időrímest,
vagy nagy esőktől, hogyha bedurvul
káromkodik. még arra is képes.
csak engem nem hall meg hiába kiáltok
sem föld, sem patak, sem folyó.


2019.09.08.
Bara Anna