2020. március 28., szombat

járvány

kettőezerhúszban
a világ halálsorán
kegyelmi kérelmük
elbírálását várják a
hatvanöt éven felüliek



2020.03.28.
Bara

2020. március 20., péntek

sugarak* (átirat)


itt nincs otthon a mosoly
csak a folyosó csendjébe halványult bőrök
semmire tapadó tekintetek
a visszafojtott lélegzettel várakozás

a fekete filctoll hagyta jelek
vészjósló célkeresztek
ám este a zuhany alatt óvod
hogy a kiszámított helyek le ne kopjanak
mert ezek a láthatatlan fegyverek
jobb esetben esélyt sem adnak majd a kórnak

s míg a sugaraktól szédülten
dózisokat számlálsz reménykedve
az aggódók halványzöld álmaidat álmodják
tovább még akkor is amikor
fekete keretben olvassák

"fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk..."

2020.02.18-19.-03.02.-2020.03.20.
Bara Anna

2020. március 11., szerda

életbezártak


a halaszthatatlan dolgok kétes kimenetelű
merényletté nőttek s a legnehezebb volt
eldönteni mi tartozik bele
a távolságot hiába adták meg méterekben
már nem lehetett tudni kihez-mihez mérten
az idő hatványozódó gyorsulásba kezdett
s akiket magával ragadott már nem menekülhetett

nem volt hova

a falak dermesztő magasságba nyúltak
láthatatlanná téve a lehetőségeket
s amíg egyre távolabbinak tűnt az élet
a levegőhiánynál a bezártságban
az elmaradt érintések fájtak a legjobban


2020.03.11.
Bara Anna

2020. március 10., kedd

a rög - átirat

az artériában úgy akadt el mint 
zajló folyón a ringatás ahol a
jégtáblákon vidáman csúszkáló sugarak
elmerülve majd felbukkanva részvétlen
incselkednek egymással és a világgal

mintha kerámiakéssel szelték volna ketté
darabjaira hullt a pillanat

előbb még úszott és szárnyalt
és földet ért bárhol
most el sem jut hozzá hogy
szárny-szegetten fekszik a földön
vagy talán lebeg  afelett

az emlékei szétrebbentek
fekete űrt hagyva maguk után
a képzelete sem lapozhatta fel a tegnapokat
mikor már a ma sem létezett
abban a pillanatban nem volt félelem
nem volt fájdalom
abban a pillanatban amikor még létezett
hirtelen halálra vágyott

sosem tudjuk meg hogy így kívánta-e

2020.03.07.-10.
Bara Anna

2020. március 7., szombat

a rög


az artériában úgy akadt el mint 
zajló folyón a ringatás ahol a
jégtáblákon vidáman csúszkáló sugarak
elmerülve majd felbukkanva részvétlen
incselkednek egymással és a világgal

mintha kerámiakéssel szelték volna ketté
darabjaira hullt a pillanat

előbb még úszott és szárnyalt
és földet ért bárhol
most el sem jut hozzá hogy
szárny-szegetten fekszik a földön
vagy talán lebeg  afelett

az estikék illatába takarózott emlékek
szétrebbentek fekete űrt hagyva maguk után
a képzelet sem lapozhatta fel a tegnapokat
mikor már a ma sem létezett
abban a pillanatban nem volt félelem
nem volt fájdalom
abban a pillanatban amikor még létezett
hirtelen halálra vágyott

sosem tudod meg hogy így kívánta-e


2020.03.07.
Bara Anna

2020. március 6., péntek

túl szép ahhoz, hogy visszavonhatatlanul


elszállsz most hirtelen
s füsthajad riadtan úszik
szobámból
mint kismadár gyönge szárnya
takar az éj e zajos világtól
nem véd meg semmi
lépted nyomában
az akarat földszagú futó zápor
elmossa az alig-voltat is
a megmaradt pedig elpárolg

2012.06.23.-2020.03.06.
Bara Anna(Zsefy Zsanett)

*

Korábbi címe: Visszavonhatatlan

amorf-ok


látszólag mindennek meg van a helye
mégis úgy helyezkednének
hogy nekik legyen a legjobb
mint a kaméleon változtatják a színüket
s ha kényes helyre tapintottak
kámfort játszanak
ha veszélybe kerülnek átállítják a
közlekedési lámpát vagy
a tilosban átcsusszanva öklüket rázzák
közben a járdaszélen toporgókról állítják
színvakok s ha nem tart senki nekik bakot
megmagyarázzák nem rajtuk múlik
hogy a világ elfordul tőlük
a fixpontban mindig ők állnának
hozzájuk mérten a változókra
minden megoldás hibás
ezért változhat a világ ahogy akar
maradnak változatlanul
alaktalan alakoskodók


2020.03.05.
Bara Anna
*
a "kíméletlenek" átirata

2020. március 5., csütörtök

kíméletlenek


érdekes ez a világ
látszólag mindennek meg van a helye
mégis sokan úgy helyezkednének
hogy nekik legyen a legjobb
mint a kaméleon változtatják a színüket
s ha kényes helyre tapintottak
kámfort játszanak
ha veszélybe kerülnek átállítják a
közlekedési lámpát vagy
a tilosban átcsusszanva öklüket rázzák
közben a járdaszélen toporgókról állítják
színvakok s ha nem tart senki nekik bakot
megmagyarázzák nem rajtuk múlik
hogy a világ elfordul tőlük

a fixpontban mindig ők állnának
hozzájuk mérten a változókra
minden megoldás hibás
ezért változhat a világ ahogy akar
ők megváltoztathatatlanok
pedig csak alakoskodó alaktalanok


2020.03.05.
Bara Anna

2020. március 2., hétfő

sugarak -3

Dokkon:

itt nincs otthon a mosoly
csak a folyosó csendjébe halványult bőrök
semmire tapadó tekintetek
a visszafojtott lélegzettel várakozás

a fekete filctoll hagyta jelek
vészjósló célkeresztek
ám este a zuhany alatt óvod
hogy a kiszámított helyek le ne kopjanak
mert ezek a láthatatlan fegyverek
jobb esetben esélyt sem adnak majd a kórnak

ha gyenge vagy a harcban
e sugaraktól szédülten dózisokat számlálva
csak reménykedhetsz hogy a túlélési arányt
majd te fogod gyarapítani

de végül
"fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk..."


2020.02.18-19.-03.02.
Bara Anna

2020. február 25., kedd

ha belopózik -9. - átszerkesztve

a.)



a hajnal lustán
sorra jár
utcát, lépcsők
tört fokát.
letépi róluk
az ében mázt,
hol isten festett
égre gyászt.
a hangtalanul
érkező
fénypászmák, mint a
vércsecsőr',
kitépnek egy-egy
falatnyit
az árnyakból, s hogy
nappal nyit,
már felpörög a
köd mögött
az alvó város
és rád köszön,
s míg fényt szitál a
táj felett
a holnapon is
elmereng.

*

b.)


a hajnal lustán
sorra jár
utcát lépcsők
tört fokát
letépi róluk
az ében mázt
hol isten festett
égre gyászt
a hangtalanul
érkező
fénypászmák mint a
vércsecsőr'
kitépnek egy-egy
falatnyit
az árnyakból s hogy
nappal nyit
már felpörög a
köd mögött
az alvó város
és rád köszön
s míg fényt szitál a
táj felett
a holnapon is
elmereng



2020.02.03. - 2020.02.23.
Bara Anna