2019. február 12., kedd

Kötél tűbe fűzve

...átirat...

Elvira várta
- volt két szép lánya -,
hogy AKKOR majd fogják a kezét.

De egyik elengedte
- a mennyet felkeresve -,
s onnantól semmit sem remélt.

Mégsem hullott könnye.
Az örvényben körözve
is mosolyt varrt, amikor félt.

Így észre sem vették, hogy
elszakadtak az esték,
és nem zizeg a varrógép.

Minden nap újra fűzte,
tűjével szívre tűzte,
de azon folt meg nem maradt.

Volt kötél, s ahogy vágyta
egyiket ismét látja.
A másikért megtenné újra.

2018.08.23.-18.10.30.-2018.02.12.
Zsefy Zsanett

Kötél tűbe fűzve -

Elvira várta
- volt két szép lánya -,
hogy AKKOR majd fogják a kezét.

De egyik elengedte
- a mennyet felkeresve -,
s onnantól semmit sem remélt.

Nem hullatta a könnyét,
ha elragadta örvény,
csak mosolyt varrt, amikor félt.

Így észre sem vehették:
elszakadtak az esték,
és nem zizeg a varrógép.

Ha éjjel újra fűzte,
tűjével szívbe tűzte,
de azon folt mégsem tapadt.

Volt kötél, s ahogy vágyta
egyiket ismét látja.
A másikért megtenné újra.



2018.08.23.-18.10.30.-2018.02.12.
Zsefy Zsanett


Korábbi átirat:

Elvira várta
- volt két szép lánya -,
hogy AKKOR majd fogják a kezét.

De egyik elengedte
- a mennyet keresve -,
s ő onnantól semmit sem remélt.

Nem hullatta könnyét,
ha elragadta az örvény,
csak mosolyt varrt, amikor félt.

Így észre sem vették:
elszakadtak az esték,
s nem zizeg a varrógép.

Naponta újra fűzte,
tűjével szívbe tűzte,
de azon folt mégsem tapadt.

Volt kötél, s ahogy vágyta
egyiket ismét látja.
A másikért megtenné újra.


2018.08.23.-18.10.30.-2018.02.12.
Zsefy Zsanett

***

Elmira várta,
- volt két szép lánya -
hogy akkor majd fogják a kezét.
Ahogy ő tette.
De egyik elengedte.
S a férje is elhagyta rég.
Első szülött lánya
fent még soká várna,
de idelent rideg a kék.
Mégsem látták sírni,
- tudta ki kell bírni -
hát mosolyt varrt, amikor félt.
Észre sem vették,
elszakadtak az esték.
A gépet már rozsda marja.
Teljesült a vágya,
hogy egyiket lássa,

a másikért megtenné újra.

***

2019. február 8., péntek

cselszövők


amíg az őszi égen csillagokból mazsoláztak a felhők,
mellénk kuporodott az este. végigcirógatta tincseinket,
s a fák vérző levelein hintázó széllel kisebb vitába szállt.
a sötétség ura hatalmas hátizsákjában, mint túlélő csomagot
mindenhová magával cipelte a múltat. de a szikár szél vállán
nem fért el sok emlék. így nem csoda, hogy rég elhagyta a
pillanatot, amikor ugyanígy itt ültünk, rabul ejtve a csorgó
holdezüstöt. míg a rovarneszektől riadtan összebújva nevettük
ki egymás félelmeit, a hűvös szél jó ok volt a közeledésre.
manapság vastag felsőben ülünk egymás mellett.
de játszunk és eljátsszuk, hogy még így is fázunk,
és egy hatalmas pulcsit kötünk, s ha kész lesz
ketten bújunk bele, hogy megnevettessük a halált.


2019.02.08.
Bara Anna (Zsefy Zsanett)

2019. február 6., szerda

nyomtalanul

- a szenvtelen c. versemből -

fekete-ribizli szemeket érlel az éjjel
hunyorgó csillagok
az utca fényhiányai
árnyakat borzolnak az elhagyott padokon
itt a holnap ugyanaz akár a tegnap
a ma szimpla másolat
míg szökőkútból kortyol a hajnal
csigolyáimból dalok rajzanak
de vannak akik már nem látnak
és nem hallanak
már fel sem kelek
az erekből elfogyott minden vértest
levegőben lóg a szívem
s ha kitakart testem majd elég
és a füstjét elragadja a forgószél
odafent oly mindegy lesz hogy jártam itt

2012.08.23.-2019.02.06.
Bara Anna

Dokkra ez a verzió:


Bara Anna
nyomtalanul

feketeribizli szemeket
érlel az éjjel
hunyorgó csillagok
az utca fényhiányai
árnyakat borzolnak az
elhagyott padokon
itt a holnap ugyanaz
akár a tegnap
a ma szimpla másolat
még csigolyáimból
dalok rajzanak
de nem látnak és
nem hallanak
már fel sem kelek
levegőben lóg a szívem
s ha kitakart testem elég
és a füstjét elragadja a  szél
odafent is mindegy lesz
hogy jártam itt 

2019. január 27., vasárnap

szobrok az utókornak


már nem segít ha hordóból öntenéd
és nem segít ha csak kulcslyukon engednéd be
a tolerancia akár a fény a meleg
régóta hiányzik e szinten
a rideg valóság a
lerágott csontok kikaparása
s míg a szóközökben is ott zizeg
a csontzörgető hideg
fel sem tűnik hogy egymással szemben
fagyunk halálra



2019.01.27.
Zsefy

* Utóhang a Szokoly-Filip újra fellángolt párbajhoz/vitához/

2019. január 17., csütörtök

menthetetlen - 3

- átirat -


egy előre jelzett rengéstől
megnyílt alatta a föld
a ledobott kötél túl gyenge volt
és a sokadik sikertelen mentés közben
egyre nagyobb tömegben zúdult
a fejére a talaj
hiába intették
nem bírt mozdulatlan maradni
már nyakig betemette a föld
de nem adta fel
eltervezte újra és újra
hogy holnaptól
béke
és minden más
és senki és semmi
csak még egy kötelet
csak még egy kis fényt

de már nem hitték


2018.10.26.-2019.01.17.
Bara Anna (Zsefy Zsanett)

verscsere a dokkon

71 olvasás után lecseréltem az elengedtelek. versemet a kicsit még veled-re...

2018. december 27., csütörtök

Verscsere a Dokkon

37 olvasó után a "Csupaszon..." c. versemet lecseréltem a "szeretet a lefolyóban" címűre. (Bara)

2018. december 17., hétfő

Vers-csere

Bara alatt lecseréltem az A. Delon konturja c. verset a "téveszme" címűre. Az olvasottságból 18-at le kell vonni...!