2020. május 31., vasárnap

Haláli álom



Ma száraz ágon ágon száradt
harmat helyén álmot láttam

Dongó voltam boltban dongtam
virágporért szólót roptam

Mézet nyaltam mackó szájról
vonalkódot flakon hátról

Elrontottam gyomrom s keddre
felköltözhettem a mennybe



Kelt: jó régen...talán 10 éve 😃
Mondjuk: Bara

2020. május 18., hétfő

Csak azt


a régi órát menteném
a percláncokból font időt

és sorra visszapergetném
mindet ami már kidőlt

a tegnapokat - de régen volt -
a sok keser-édeset

hogy ne legyen még régen holt
kellene úgy megmentsem


*********

Csak azt - 2


a régi órát menteném
a percláncokból font időt
s mindent ami már kidőlt
a sorból visszapergetném

a napot ahogy lustán kel
a város flaszter csíkjain
a reményt s nem más kínjait
osztanám ha pusztán csel

a tegnapokat - de régen volt -
a sok keser-édeset
kellene úgy megmentsem
hogy ne legyen még régen holt

~2015.-2020.05.18.
Bara

Korábbi címe: menteném - 3

kárörvendő abszurd elmenőben



most kellene feladni
összetörni újra minden törhetőt
amit eddig gonddal ragasztgattam vissza
csak kirakós darabkák
élettelenek akár a kő
most fordítanék egyet a napon
s ha a látóhatáron aludni készül
szemem tükrében meglátva magát
kajánul rávigyorognék lám
neked is bealkonyult ma "babám"


~2015-2020.05.08.
Bara

2020. május 11., hétfő

bodzalány

bodzalány  -3(javított)

bodzalány fején fehér párta,
szél szaggatta seb a homlokán,
kifordult gyökérrel sorvad s látja
holdsugár lopózik szántás fogsorán.

'bodzalány vagyok és lehet másnak
virágaimra fájhatott feje.
nem értették, hogy mennyi mással
van a lelkem csordultig tele.'

a bodzalány, ha az utcát járja
sziromfátylán megül a kéj szaga,
csak párját várja egyre-másra,
de már fehér hajába múlt az éjszaka.


2020.05.11.
Bara Anna


*

platánsorok közt búval-bélelt
magányos lélek hű társat keres.
a testét elhagyta, mikor a végzet
gyenge burkára vetett szemet .

2020.05.11.
Bara

*
korábbi:

bodzalány fején fehér párta,
szél szaggatta seb a homlokán,
kifordult gyökérrel sorvad s látja
holdsugár lopózik szántás fogsorán,

'bodzalány vagyok és lehet másnak
virágaimra fájt csak a feje.
nem értették, mennyi mással
lehet a lelkem csordultig tele.'

bodzalány még az utcát rója
sziromfátyla már régen elszakadt.
míg párját várta, egyre várta,
fehér hajába bújt az éjszaka.

platánsorok közt búval-bélelt
magányos lélek érzelmet keres.
a testet elhagyta, mikor a végzet
gyenge burkára szemet vetett.


2020.05.11.
Bara

az utolsó hangszer


nem tudom, hogy
miért. félek.
minden reggel
visszanézek,
mit hagytam ki,
mi lesz veled,
ha szükségben
nem védelek.
csitítgatnak
minden rendben
csordogál majd
a mederben,
mikor az én
szívem húrja
elpattan egy
allegroban,
s pizzicatoba
átmegyek
megpengetni
az egeket.

2019.08.11.
Bara Anna

2020. április 28., kedd

a csend árnyékában - 2


egyedül üldögélt
a fáradt délutáni fényben

este szikkadt kezére
holdsugarak húztak
újabb ráncokat

kendője alatt búzamezők
deres kalászai bújtak
ölében marokszedő-karjai
kiszáradt gallyak

ritkán szólt s ha mondta
'nemsoká meghalok'
szemébe hiába néztem

nem volt ott sem ma
se holnap
s a tegnapok
ördögszekér hátán
elmenekültek

titkolva fájdalmat
meggörbült időt
csak üldögélt
hallgatag
gyengén
összemenve

és a négy évem mellette
óriásnak tűnt

míg egy éjjel
kinyílt minden ablak

s a tükrökre fekete
terítők kerültek


2020.04.23.-2020.04.28.
Bara Anna

2020. április 27., hétfő

a csend árnyékában


egyedül üldögélt
a fáradt délutáni fényben

este szikkadt kezére
holdsugarak húztak
újabb ráncokat

kendője alatt búzamezők
deres kalászai bújtak
s ölében marokszedő-karjai
kiszáradt gallyak

ritkán szólt s ha mondta
'nemsoká meghalok'
szemébe hiába néztem

nem volt ott sem ma
se holnap
és nem ismertem meg benne
a tegnapot

mintha ördögszekér hátán
elmenekült volna

titkolva fájdalmat
meggörbült időt
csak üldögélt hallgatag
gyengén
összemenve

és a négy évem mellette
óriásnak tűnt

míg egy éjjel
kinyílt minden ablak

s a tükrökre fekete
terítők kerültek

*
(Öregmama emlékére)


2020.04.23.-2020.04.27.
Bara Anna

2020. április 24., péntek

hiábavaló sorok

Gondolatok, amik a zene hallgatása során elszabadulnak. Amikor a valóságtól elrugaszkodva a zene inspirálja a verset:
torkomból utánad sikoly sem hasad
küszöbön küszködik tétova hit
két ajtócsapódás között a fagyban
oda-vissza érvként rekedt odakint 
 
egy hang sem szól tisztán hamisan vibrál
csak sálba köhögött dalra telik
gégefő ugrál hangszalagok húrján
de siket e világ s a rés néma is
 
csillagok peregnek hol szél rebbent fel
szitaszövet alá rejtett magányt
kő alatt búvó kígyót melengettem
marásától félve engedem tovább
 
*
 
kitépem a szívem hogy neked adjam
holdszemed burokban lélekhomály
ruhámba a hűvös csendszag telepszik
mellemen tátongó az érzéshiány
 
már kitéptem a szívem neked adtam
jaj csak a föld szíve dobbant meg rá
hol érfalat egykor szerelmed marta
realitás mossa a sejtés nyomát
 
elárvult ereimben megalvadt vágy vagy
magzati pózban halott kegyelem
nincs szer mi gyógyírként sebem lezárja
szalmaszál voltál ma utolsó kenetem
2012.04.10.
Zsefy Zsanett (Bara Anna)

2020. április 23., csütörtök

csendben élt ahol


egyedül üldögélt
a fáradt délutáni fényben
este szikkadt kezére
holdsugarak húztak
újabb ráncokat

kendője alatt búzamezők
deres kalászai bújtak
s ölében marokszedő-karjai
kiszáradt gallyak

ritkán szólt s ha mondta
'nemsoká meghalok'
szemébe hiába néztem
nem volt ott sem ma
se holnap

és nem ismertem meg benne
a tegnapot
mintha ördögszekér hátán
elmenekült volna

titkolva fájdalmat
meggörbült időt
csak üldögélt hallgatag
gyengén
összemenve
és a négy évem mellette
óriásnak tűnt

míg egy éjjel
kinyílt minden ablak
s a tükrökre fekete
hímzett kendők kerültek

*
(Öregmama emlékére)
*

2020.04.23.
Bara Anna

2020. április 4., szombat

Virtuális locsolás után


Ne szomorodj, majd jövőre
lesz puszi és csoki bőve'.
Addig a sok tojást őrzi
kotlós mama, s ki is költi.
Még több tojás gyűlhet neked,
piros hímesre festhetem.
Megölellek akkor végre
ez évit is hozzá téve.

2020.04.04.