alkonyparázs

múlnak a napok az összefolyt órák
a rég szétkenődött perctömegek
az emlékeket bennem így is óvják
ki nem mondott féltett szószövetek

az ég köldökében perzselő pirszing
szívemben mégis csak jég tornyosul
egy régi sanzon mi körbeleng elring
helyébe hiányod társként nyomul

rám tör a sötét s nincs vállamon kezed
a bátorság bennem félretekint
de ameddig bírok nélküled megyek
míg alkonypalástod fénnyel behint

2026.11.03.

Zsefy

alkonyparázs /NEM végleges/

múlnak a napok az összefolyt órák
s a rég szétkenődött perctömegek
az emlékeket bennem így is óvják
ki nem mondott féltett szószövetek

az ég köldökében perzselő pirszing
szívemben mégis csak jég tornyosul
egy régi sanzon mi körbeleng s elring
helyébe hiányod társként nyomul

fák között vagy most tán rezdülő ágon
s ha falevélként a vállamra hullsz
a szél dúdolja te vagy a világom
ha alkonypaláston fényként kigyúlsz

(ZsefyZs)

2026.11.02.

alkonyparázs

múlnak a napok az összefolyt órák

s a rég szétkenődött perctömegek

az emlékeket bennem így is óvják

ki nem mondott féltett szószövetek

az ég köldökében perzselő pirszing

szívemben mégis csak jég tornyosul

egy régi sanzon mi körbeleng s elring

helyébe hiányod társként nyomul

fák között vagy most tán rezdülő ágon

s ha falevélként a vállamra hullsz

a szél dúdolja mennyire  imádom 

ha alkonypaláston fényként kigyúlsz

2026.10.31.

Bara Anna (Zsefy)

fénytörés - 3.(utolsó, dokkos verzió)

az utca egy
hatalmas kondenzcsík
volt az álmos házak
bagolyszemei között

hol szánkók repültek
csillagrajként 
az út emelkedőjéről a
végtelennek látszó
hótól csillogó estbe

a környék csendjét
csak néhanap szakította
meg a lópatkók dobogása
vagy motorberregés

míg a hold
jégkristályos porát szórta
az önfeledt gyerekhadra
egy felhő úszhatott el
foltos képe előtt

talán ezért
nem vette észre a
közeledő buszt

a mécsesek 
mint szentjánosbogarak
még sokáig világítottak

2025.08.24.-25.

Bara Anna

Apám útja

2. verzió

csontrepesztő március volt

tavaszgyilkos tüdőt faló

felhasított hold ezüstje

arcod mint egy álarc fakó

fehér a fal beton az ágy

mellkasodba tüskék nőttek

felköhögnéd bámulnak rád

ne erőlködj visszanőnek

lábad vinne otthon várnak

itt a magány gyakran végzet

összeroskadsz nincsen támasz

körülötted csak enyészet

felüvöltenéd az alvót

morfiumot zsebből mérnek

nem éred el már az ajtót

nem kérdezed a miértet

napfény riaszt éj sem ölel

levegőt sem kapsz már régen

az utolsót te döntöd el

zöld lepedő szálljon égen

csontrepesztő március volt

tavaszgyilkos tüdőt faló

véres szike a hiányod

nem gyógyuló útravaló

2025.08.06.-15.

Bara  Anna

*************************

eredeti:

csontrepesztő március volt.

tavaszgyilkos. tüdőt faló.

felhasított hold ezüstje

arcod. mint egy álarc. fakó.

fehér a fal, beton az ágy.

mellkasodba tüskék nőttek.

felköhögnéd. bámulnak rád.

ne erőlködj! visszanőnek.

lábad vinne. otthon várnak.

itt a gödör egyre mélyebb.

összeroskadsz. nincsen támasz.

körülötted kígyófészkek.

felüvöltenéd az alvót.

morfiumot zsebből mérnek.

nem éred el már az ajtót.

nem kérdezed a miértet.

napfény riaszt. éj sem ölel.

levegőt sem kapsz már régen.

az utolsót te döntöd el:

zöld lepedő szálljon égen.

csontrepesztő március volt.

tavaszgyilkos. tüdőt faló.

véres szike a hiányod.

nem gyógyuló útravaló

2025.08.06.

Bara

a focipálya magánya - 4

mire elindulok már félidő
mire kifújom magam
a mérkőzésnek vége

a kapu tátott szájjal riogat
mintha el akarna nyelni
ahogy a pillanatok labdáit

nem tudom ki ellen játszom
vagy egyáltalán játék-e

az idő kapuja nyitva
nem fog vissza semmi

menekülnék de
belegabalyodok a hálóba

amíg a sípszó meg nem állít

2025.05.30.-08.06.

Bara

(Dokkra feltöltve.)

 

*******************

a focipálya magánya -3

mire elindulok már félidő

mire kifújnám magam

a mérkőzésnek vége

a kapu tátott szájjal riogat

mintha engem is el akarna nyelni

ahogy a pillanatok labdáit

menekülnék de

belegabalyodok a hálóba

már nem tudom ki ellen játszom

vagy egyáltalán játék-e

az idő kapuja nyitva

a hálót szétrágta egy más világ

nem fog vissza semmi

csak megyek előre

amíg a sípszó meg nem állít

2025.08.01  - Dokkra tervezett, de fel nem töltött verzió

a focipálya magánya -2

mire elindulok már félidő 
mire kifújom magam 
lefujjàk a mérkőzést 

a kapu tátott szájjal riogat
mintha engem is el akarna nyelni
ahogy a pillanatok labdáit

menekülnék de 
belegabalyodok a hálóba
csak a múlt s az 
ismeretlen jövő jut át rajta

a pillanatba kapaszkodnék
de hiányoznak belőle
a gyermekkori nyarak
a felhőtlen kacagások
a jövő kis csodái

hiába az óvó tekintetek
a felém nyúló segítő kezek
már nem tudom ki ellen játszom 
és meddig
vagy egyáltalán játék-e

az idő kapuja végül kinyilik
a hálót szétrágta egy más világ
nem fog vissza semmi
csak megyek előre
amig a sípszó meg nem állít

utána a csend

2025.05.30.-07.31.
Bara Anna

Lefújás előtt-2

egy elfelejtett mérkőzésen 
találom magamat
nincs kezdő sípszó
és a végét sem jelzi semmi

a lelátók üresek
de mégis érzem a tekinteteket
hallom a biztató kiáltásokat
a lemondó morajokat

tudom visszafordulni lehetetlen
mintha vonzana valami az
egyre közeledő üres kapuban

csak megyek előre
ahogy az idő velem
nem rohanok nem sietek
úgysem vár meg

Bara Anna (alias Bakkné Szentesi Csilla)

2025.06.06.- 07.31.

*

Eredeti:

Lefújás előtt

egy elfelejtett mérkőzésen 
találom magamat
nincs kezdő sípszó
és a végét sem jelzi semmi

a lelátók üresek
de mégis érzem a tekinteteket
hallom a biztató kiáltásokat
a lemondó morajokat

tudom visszafordulni lehetetlen
mintha vonzana valami az
egyre közeledő üres kapuban

"az időt mint focipályát
beszaladnom lehetetlen"
hát csak megyek előre
ahogy az idő velem

nem rohanok nem sietek
úgysem vár meg

Bara Anna (alias Bakkné Szentesi Csilla)

2025.06.06.

leheletnyi (abszurd-3.)

a szék nem tud számolni

érezni sem

pedig annyi kerekded 

vagy ezerféle más forma

került vele kapcsolatba

de panaszkodni sem tud

hogy túl nagy túl nehéz

túl csontos

ahogy dicsekedni sem

nem mondhatja hogy 

képzeld tegnap egy 

világsztár pihent rajtam

azelőtt a polgármester

de koptatott már 

bokszoló egyetemi tanár

sőt világszépe is

sóhajtani sem tud

pedig lenne rá oka

foszladozó kárpitja

egyáltalán nem sejteti 

korábbi sikereit

rogyadozó lábaival csálén

támaszkodik a koszos betonfalat 

betöltő graffitinek

s ha lehetne üres tekintete

azzal bámulná a szemközti 

szakadt plakáton terpeszkedő

modern sminkes széket

lehet akkor 

szinte észrevétlenül

egy leheletnyit sóhajtana

én meghallanám

Bara Anna

2025.07.25.

az ajándék (abszurd) - 2.

eleinte csak csodálták 
majd óvatosan bontogatták 

a díszcsomagolást

kíváncsian nézegették 
hol hogyan nyissák fel a 
dobozt hogy ne sérüljön

kezdetben bátortalanul 
vették kézbe de idővel 
megtanultak jóban-rosszban 

együttélni vele mindaddig 

amig tehették

az ajándék pedig az idő 

tengelyén egyensúlyozott 

tovább ünnep és 

hétköznapok között

a doboz közben egyre 
gyűröttebb lett s a 

valaha benne féltve őrzött 

alig felismerhetőre kopott

és eljött a nap amikor 
újra dobozba került 
s a krematóriumból 

felcsapó füsttel útnak 

indult a mennyországnak 

egy ajándék

Bara Anna
2025.07.25.