2021. július 12., hétfő

Olvasottság

 Nem mondom, hogy a szívem csücske ez a verzió. Már azóta újra átírtam.

Meg is lepett a mulanDokkban látott olvasottsága:










2021. július 10., szombat

javított: Minden körülmények között



avagy
/szerelem gátak nélkül/


hogyha kérem,
értem akár magadat is kösd fel,
és ne szánjon senki,
mert anyád ezért röstell,

ne csak virágok közt légy bódító,
de szemétkupacon is hódító,
s ha szádon még kifér szitok,
énrám zubogjon, legyen gyilok,

mert nem rózsaszín felhőt cipel az ég,
de lávát köp fejünk fölött a vég,
és nem habos tejúton robog a vonat,
csak a lelkünkbe beletolat,

hát hadd szakadjon el az a húr,
- odaát is legyél számomra úr -,
ha kezedet emeled, ne magasba,
csak derekam szorítsd és hasamra
nyomd bélyegét az éjnek,

úgy vesszünk együtt, ha addig
fel nem kötnélek.
De ne kérj rá!
Itt csak én kérek.


#228100
Fűri Mária - szerki: ...


Kedves Anna!
Szerintem zavaró a Pilinszky idézet. A nélkül nekem tetszik. Bár a vonatos két sort én képzavarnak látom (lehet, más nem); a vonat nem úton jár, a tolató vonat nem robog. De ha csak úgy olvasom és nem gondolok bele, akkor visz a lendület, és szemléletes. A húr/úr két sort nem igazán szeretem.
De összességében nem találom rossznak, tetszik a hangulata és a lendülete.

Gyors&Gyilkos-ban a Dokkon

 3527. Bara: Minden körülmények között

2021. 07. 08. 16:49



avagy
/szerelem gátak nélkül/


„Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,"
hogyha kérem,
értem akár magadat is kösd fel,
és ne szánjon senki,
mert anyád ezért röstell,

ne csak virágok közt légy bódító,
de szemétkupacon is hódító,
s ha szádon még kifér szitok,
énrám zubogjon, legyen gyilok,

mert nem rózsaszín felhőt cipel az ég,
de lávát köp fejünk fölött a vég,
és nem habos tejúton robog a vonat,
amikor lelkünkbe beletolat,

hát hadd szakadjon el az a húr,
- odaát is legyél számomra úr -,
ha kezedet emeled, ne magasba,
csak derekam szorítsd és hasamra
nyomd bélyegét az éjnek,

úgy vesszünk együtt, ha addig
fel nem kötnélek.
De ne kérj rá!
Itt csak én kérek.

*
Az első két sor Pilinszky János: Ne félj c. verséből idézve.
#228100
Fűri Mária - szerki: ...


Kedves Anna!
Szerintem zavaró a Pilinszky idézet. A nélkül nekem tetszik. Bár a vonatos két sort én képzavarnak látom (lehet, más nem); a vonat nem úton jár, a tolató vonat nem robog. De ha csak úgy olvasom és nem gondolok bele, akkor visz a lendület, és szemléletes. A húr/úr két sort nem igazán szeretem.
De összességében nem találom rossznak, tetszik a hangulata és a lendülete.

2021. július 3., szombat

mert hallhatatlan-jav.

 lehet hogy félrement
lehet hogy hagyta
lehet hogy sarkos is
de azt tagadja
lehet a szívéből
lehet anélkül
lehet hogy átgázol
s megfullad végül

lehet hogy dallamos
lehet csak kongó
lehet a fülében 
örökké zsongó
keveri ha lehet
tagadja másnak
szólna de körötte
nagyágyúk állnak


2019.05.19.-2021.05.24.-2021.07.03.
Bara

2021. június 27., vasárnap

időkanyar, avagy mindörökké Debrecen ()

 
gondolatban lerombolta a falakat
átnyúlt az úttest felett
s visszarakosgatta a hámlott ruhájú
kertes házakat

a csapó két oldalát a kanyargós emlékeihez igazította
s hagyta hogy a majd félévszázados
zörgő-zakatoló tuják végig döcögjenek
a város gyomrába a rég felszedett síneken

még rápillantott a templomra
azután a főutcán átszállt az egyesre
és meg sem állt a kálvin-térig
ahol a szél mintha a parasztkantáta
akkordjait sodorta volna felé
hegedűtanára lakásából

gyermeki örömmel kanyarodott be
a péterfiára de a kapuhoz érve
az otthona helyén a pláza ormótlan tömbje
kavart hullámokat emlékfolyama tükrén
elsodorva a jegesember rekedt kiáltozását
a kenyérhéjat gyűjtő nénit a szomszédház pincéjéből
a tojásszén ropogását a vaskályhákból
a kéményseprők szénporos arcát
és elsodorta az utcabeli játszótársakat is

hát visszafordult és
csalódottan becsukta az ablakot

a kanyarbérház zajos és poros világából
az erkélyen pihenő galamb ijedten rebbent fel
és elszállt egyenesen a krematórium felé

2021-06-22 
Bara Anna

2021. június 25., péntek

időtlenül avagy “ahogy a napok rövidülnek”

valamikor meghitt
biztos és lassú volt

még színekkel is
felruházta magában

az együtt zöldben
a hiány kékben
a múlt s a jövő egyaránt
megfoghatatlan fehérben

hiszen a rég is
bármibe öltözhetett
ahogy a jövő is

az egyik már
a másik még
megfoghatatlan

ám a most rövid
gyorsan múló
alig érintő

a most egy pillanat
amit nincs idő
színekbe álmodni

a most szinte elérhetetlen
megfoghatatlan és áttetsző
fehér


2021.06.23.
Bara Anna

valahol valami már megint

 
dübörög
valahol mélyen 
egymásnak feszülve küzdenek
szólánctalpakon tarolnak le minden
józan gondolatot

meddig s majd hogyan
levegőtlen vagy véresen
s lesz aki ezen pezsgőt bont
majd kéjesen

hideg lesz vagy pokolian tüzes
ismeretlenül is megérdemel egy
halomra hajló füzet
vagy csak betont
esetleg követ faragatlanul
talán egy mázas urna
amibe belehullva 
teste por
lelke kortalan marad

s a kék madár 
ragasztócsíkon ragad

‎2021.‎május ‎18.
Bara Anna

2021. június 22., kedd

időkanyar, avagy mindörökké Debrecen -

gondolatban lerombolta a falakat
átnyúlt az úttest felett
s visszarakosgatta a hámlott ruhájú
kertes házakat

a csapó két oldalát a kanyargós emlékeihez igazította
s hagyta hogy a majd félévszázados
zörgő-zakatoló tuják végig döcögjenek
a város gyomrába a rég felszedett síneken

még rápillantott a templomra
azután a főutcán átszállt az egyesre
és meg sem állt a kálvin-térig
ahol a szél mintha a parasztkantáta
akkordjait sodorta volna felé
hegedűtanára lakásából

gyermeki örömmel kanyarodott be
a péterfiára de a kapuhoz érve
az otthona helyén a pláza ormótlan tömbje
kavart hullámokat emlékfolyama tükrén

hát visszafordult és
csalódottan becsukta az ablakot

a kanyarbérház zajos és poros világából
az erkélyen pihenő galamb ijedten felrebbent
és elszállt egyenesen a krematórium felé


2021.06.12.-22.
Bara Anna

2021. június 15., kedd

Ha kellett...

 A Holdkatlan Górcsőben kapott kritikára próbáltam a lényeget költőieskedő sorok nélkül megfogalmazni az "...aki ha kell" című versem okán: ( Bara Anna: ...aki, ha kell )

Fájós lábait tűsarkúba gyűrte, s ellentmondást 
olykor véletlen sem tűrve, nevelt és levert nem volt 
sohasem. Ha mégis cipőt cserélt és mesélt a gond 
maga sem tudta, hova lett. Családja szerint ő volt 
az angyal. Megküzdött hőséggel, csontrepesztő faggyal.
Csüggedni sem láttad fiatal korában. Érzéseit 
könnyen tartotta kordában. Kihordott, behordott, s 
lehordott, ha kellett. A matek, fizika, s minden amit 
sejtett vele lett könnyebben emészthető. Míg ezer 
felé figyelt magára nem jutott idő. Most, ha tudna 
újra keresztre feszülne, ahogy régen, s közben tán 
meg is őszülne. Mindent megtenne, amit gondolatban.
De nem tűsarkúban. Csak nagymama-mamuszban 
távozik.


2021.06.15.
Bara Anna

időkanyar

gondolatban lerombolta a falakat
átnyúlt az úttest felett 
s visszarakosgatta a hámlott ruhájú 
kertes házakat

a csapó két oldalát a kanyargós emlékeihez igazította
s hagyta hogy a majd félévszázados 
zörgő-zakatoló tuják végig döcögjenek
a város gyomrába a rég felszedett síneken

még rápillantott a templomra
azután a főutcán átszállt az egyesre
és meg sem állt a kálvin-térig 
ahol a szél mintha a parasztkantáta 
akkordjait sodorta volna felé
hegedűtanára lakásából 

gyermeki örömmel kanyarodott be 
a péterfiára
örült mert újra anyja mosolya jött felé 
apja kitárt karjában
és a sarki presszó kávéillatú zsongásából
a vasárnapi fagylaltozások málna ízű álmai

már meg sem lepődött hogy
a palacsintaképű nap fahéjas almás ruhája alól 
anyja szilvás gombócai gurultak elő
de a kapuhoz érve a pláza ormótlan tömbje 
hullámokat kavart emlékfolyama tükrén

hát visszafordult és
csalódottan becsukta az ablakot

a kanyarbérház zajos és poros világából
az erkélyen pihenő galamb ijedten felrebbent 
és elszállt egyenesen a krematórium felé

lehet már csak ott találkoznak


2021.06.12.-15.
Bara Anna
*
a "visszakanyar" átirata.