A mai, modern költő versében minimum egy baszdmeg-nek, kurvának, vagy picsának kell lennie. Tilos kerek, egész mondatokban fogalmazni, és valami mondanivalót is sejtetni. A legnagyobb bűn, ha a tiltólistás szív, lélek, szerelem szavakon túl még valami emberi érzéseket is becsempész a szövegbe, amik netán az olvasóban is szintúgy emberi érzéseket indukálnának. A' mán patetikus... A meghökkentés manapság csakis abszurd formában, stílusban képzelhető el, és kötelező jelleggel. Nem fájhatsz, szerethetsz, hiányolhatsz, örülhetsz csak úgy, ha a szép magyar anyanyelvünket száműzöd. Nagy kár. Így ne csodálkozzunk, hogy a fiatalok csak alpári módon, kevés szókinccsel kommunikálnak a mindennapi életben. De ne is lepődjön meg senki, hogy minden csoda 3 napig tart. Ahogy mondani szokás: a történelem ismétli önmagát...Az irodalmi igények is. Eljön az az idő, - lehet emberöltők múlva, de eljön -, amikor ismét "felfedezik" az írók, költők az anyanyelvünk szépségeit, lehetőségeit, amikor a szexet is trágárkodás nélkül tudják szavakba önteni, és nem az lesz a mérce, hogy egy bizonyos körben a megbotránkoztatásukkal "őszintének", bátornak titulálva őket egekig magasztalják a sznobok. Én nem vagyok költő, csak írogatok, és olvasok. Mai, kortársakat is. Néhány internetes irodalmi oldalon is...
Tudom, nem érem meg már azt a kort, amit vizionáltam, de tudom, hogy eljön, mert Kazinczy sem úgy gondolta a nyelvújítást, ahogy most értelmezik, művelik...
