éjszakai intermezzo

a szemcseppes üveg már megint úgy robbant be a
szobába mint a bomba
szinte szétroncsolta szívemben az ereket
alig hallható szuszogás követte
majd csend

megkönnyebbülhettem volna
de helyette a lelkiismeretfurdalás fészkelte be magát
valamit nem jól csináltam már megint vagy kihagytam
de fáradt voltam még a kérdéshez is
a sötétben a nyitott szobaajtóban álldogált

fel kellene kelnem
gondoltam
fel kellene kelned
gondolhatta
nem bírok
nem bírtam

a sokadik ilyen éjszaka után
vártam a jól ismert csoszogást
a fészkelődés zajait az ágyon
s végre a megnyugtató hangokat ahogy alszik
és elfelejti a műtéteket
a sugárkezeléseket
talán apám halálát is
szerettem volna

szerettem
de már nem volt erőm kimutatni


2019.05.13.
Bara

Isten nyila

Fúj a szél. Az ágakon
fény hintázik, s mint tárt karok
égbe nyúlik a fák hegye.
Felhőfürtből szemezne.
Míg hangol fent az ég, a dal
halk morajlása méla zaj.
De ágroppantó hanggal tör
s földig szalad a fénylő tőr,
hogy megmutassa ő az úr,
ha vörösben ég vagy épp azúr.
Hol úgy vonul mint fáradt blues,
hol rock and rollra cakkot húz,
s hogy m'ért csapkod, csak sejthető:
elszúrta a teremtő.


2019.04.29.
Bara Anna (Zsefy Zsanett)


Fúj a szél. Az ágakon
fény hintázik, s mint tárt karok
égbe nyúlik a fák hegye
felhőfürtöt keresve.
Míg hangol fent az ég, a dal
halk morajlása méla zaj.
De ágroppantó hanggal tör
s földig szalad a fénylő tőr,
hogy megmutassa ő az úr,
ha vörösben ég vagy épp azúr.
Hol úgy vonul mint fáradt blues,
hol rock and rollra cakkot húz,
s hogy m'ért csapkod, csak sejthető:

elnagyolta a teremtő.

Mielőtt kialszik szememben az utolsó szikra is

A Micsoda pók... átirata


éjszaka sziporkázó buborékokat számolok.
Néha kipukkannak majd feltűnnek,
mintha valami láthatatlan száj
újra felfújná őket.
Irigykedem.
Hajnalra belátom túl sokan vannak és túl messze.
Engem sem találnak majd meg egyikben se.
Felesleges vágyak.
Mire a Nap végigkarikázik az égi rutinpályán
ismét szakadt fényfüzérek lesznek
a pókhálóerezetek. Meg-megrezdülnek velem,
ahogy hatalmas lábaival átölel és
menthetetlen felzabál az éjszaka.


2019.04.10.-2019.04.28.
Bara Anna (Zsefy)

Szokatlan haikuk -2019.

hogy elérjenek

eltávolodni
a reális világtól
bocsánatos bűn

kölcsönvett mankó

másra hallgatni
megtagadva magunkat
kétes dicsőség

balesetmegelőzés

a magas lovon
csak úgy induljál útnak
ha közel is látsz

a vádaskodó

a nem gyógyuló
elvakart sebünket kár
máson keresni

ne szalaszd el a pillanatot

a kivágott fát
ha koporsóként éled
nem boldogítja

201904.25.-2019.04.28.
Bara Anna

Anyanyelvi pályázat

Rímes nyelvi játék - Anyanyelvi pályázat

veled és nélkülem

hogyha kezem fognád
jaj de nagyon fájna
hogy látod törötten
lépek más világba
hogyha szólnál hozzám
s már szavam sem lenne
süllyedni szeretnék
majd a végtelenbe
hogyha szemed lobja
szememet találná
pirulna az arcom
hogy egykor csodáltál
ha magam maradnék
s éltem úgy szakadna
nem fáj' hogy nem vagy ott
csak szíved egy darabja

2019.04.10.-14.
Bara Anna(Zsefy)


***
eredeti:

hogyha kezem fognád
jaj de nagyon fájna
hogy látod törötten
lépek más világba
hogyha szólnál hozzám
s már szavam sem lenne
süllyedni szeretnék
majd a végtelenbe
hogyha szemed lobja
szememet találná
pirulna az arcom
hogy engem csodáltál
ha magam maradnék
s éltem úgy szakadna
ne nézz rám de legyen ott
szíved egy darabja


2019.04.10.
Bara Anna(Zsefy)

micsoda pók avagy kétes kegyelem

- a (mi)csoda pók átirata -


éjszaka sziporkázó buborékokat számol
néha kipukkannak majd feltűnnek
mintha valami láthatatlan száj
újra felfújná őket
irigykedik
hajnalra belátja túl sokan vannak és túl messze
őt sem találják majd meg egyikben se
felesleges vágyak
mire a nap végigkarikázik az égi rutinpályán
fényfüzérek lesznek a pókhálóerezetek
meg-megrezdülnek vele
ha akad majd préda elengedi ma a
föld legalább neki legyen a mennyek országa


2019.04.10.
Bara Anna (Zsefy)
*
eredeti: amiből a vastagon szedett sor törölve lett:

éjszaka sziporkázó buborékokat számol
néha kipukkannak majd feltűnnek
mintha valami láthatatlan száj
újra felfújná őket
irigykedik
hajnalra belátja túl sokan vannak és túl messze
őt sem találják majd meg egyikben se
felesleges vágyak
mire a nap végigkarikázik az égi rutinpályán
fényfüzérek lesznek a pókhálóerezetek
meg-megrezdülnek vele
jó ott meghúzódva
ha akad majd préda elengedi ma a

föld legalább neki legyen a mennyek országa

(mi)csoda pók

éjszaka sziporkázó buborékokat számolok
néha kipukkannak majd feltűnnek
mintha valami láthatatlan száj
újra felfújná őket
irigykedem
hajnalra belátom túl sokan vannak és túl messze
engem sem találnak majd meg egyikben se
felesleges vágyak
mire a nap végigkarikázik az égi rutinpályán
hegyek völgyek szakadékok felett
fényfüzérek lesznek a pókhálóerezetek
meg-megrezdülnek velem
jó itt meghúzódva
s ha akad majd préda elengedem
ma
a föld legyen neki is a mennyországa


2019.04.10.
Bara Anna(Zsefy)

ha kibillen

térdre ereszkedik hogy a
szekrény alól kibányássza a cipőjét
majd kapaszkodót keres
ahogy egész életében
de nem talál
végül mégis rábízza magát a
bizonytalan lábakon álló kis szekrényre
megbillen
most még sikerült gondolja
ahogy a felé nyúló kézbe kapaszkodik
de vajon meddig fog ápolni türelemmel


2019.04.04.
Bara Anna (Zsefy Zsanett)

foghíjas vigasz

ahogy az öregség csakazértis utolért
sehogy se de úgy nagyon próbálom lehagyni
valahányszor rám csimpaszkodik
megrázom magamat és összeszedem
a fogalmamsincsróla dekurvajókat
s akár egy fogaskerék pörgök tovább
tudom egyszer majd megakasztja
a forgást a semmiből egy kasza
de akkor már félig siketen legalább
nem ijeszt meg a pendülése


2016.04.02.
Bara