ha belopózik -9. - átszerkesztve

a.)



a hajnal lustán
sorra jár
utcát, lépcsők
tört fokát.
letépi róluk
az ében mázt,
hol isten festett
égre gyászt.
a hangtalanul
érkező
fénypászmák, mint a
vércsecsőr',
kitépnek egy-egy
falatnyit
az árnyakból, s hogy
nappal nyit,
már felpörög a
köd mögött
az alvó város
és rád köszön,
s míg fényt szitál a
táj felett
a holnapon is
elmereng.

*

b.)


a hajnal lustán
sorra jár
utcát lépcsők
tört fokát
letépi róluk
az ében mázt
hol isten festett
égre gyászt
a hangtalanul
érkező
fénypászmák mint a
vércsecsőr'
kitépnek egy-egy
falatnyit
az árnyakból s hogy
nappal nyit
már felpörög a
köd mögött
az alvó város
és rád köszön
s míg fényt szitál a
táj felett
a holnapon is
elmereng



2020.02.03. - 2020.02.23.
Bara Anna

sugarak - 2

itt nincs otthon a mosoly
csak a folyosó csendjébe halványult bőrök
semmire tapadó tekintetek
a visszafojtott lélegzettel várakozás

a fekete filctoll hagyta jelek
vészjósló célkeresztek
ám este a zuhany alatt óvod
hogy a kiszámított helyek le ne kopjanak
mert ezek a láthatatlan fegyverek
jobb esetben esélyt sem adnak majd a kórnak

ha gyenge vagy a harcban
a lelked hiába idomul a kínzásokhoz
e sugaraktól szédülten hányva
dózisokat számlálhatsz
reménykedve hogy a túlélési arányt
majd te fogod gyarapítani
de végül is
"fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk..."

2020.02.18-19.

Bara Anna

költő a feleslegesség poklában

első körben nem volt szándékában
hiába incselkedtek vele
taigetosz hegyéről azért sem hajította le
mert nem is volt versgyermeke
üres kifosztott kassza volt a lelke
pont annyira érezte magáénak a világot
mint ereklye a kardvirágot
nem illettek össze
ő sem illett bele
más világ
innen nehéz lenne versenyezni
a lobogó lángnyelvek felett hamvadó agyában már
nyomokban sem volt sejthető utolsó gondolata

ideje feltámadni

2019.12.07.-2020.02.10.
Bara

sugarak

itt nem divat a mosoly
elhalványult bőrök tekintetek
visszafojtott lélegzettel várakozás

a fekete filctoll hagyta jelek
vészjósló célkeresztek
bejáratok a testbe

és este a zuhany alatt óvja
hogy ne kopjanak a kiszámított helyek
mert ezek a láthatatlan fegyverek
jobb esetben esélyt sem adnak a kórnak

míg aki gyenge e harcban
és elbukónak bizonyul
a lelke hiába idomulna a
kínzásokhoz is

e sugaraktól szédülten hányva
dózisokat számlál reménykedve hogy
a túlélési arányt majd ő fogja gyarapítani

"fájdalomtól megtört szívvel (tudatjuk)..."


2020.02.18.
Bara Anna

minek nevezzenek

nincs sok érvem azt te bizton tudod
ha úgy köszönsz rám szia költőtárs
én sem hagyom magára e zugot
hol gyakran pirul verssel tűzdelt nyárs

úgy nevezném versöltőknek gálya
mit lángelméknek csonka sorfala
húsz év óta őriz s többünk vágja
hogy bárkinek nem terülj asztala

van akinek ízlik ami édes
míg másnak fűszer ami vulgáris
a hossza is megosztó és képes
egy egysorosból verset kreálni.

a rím ma már nem oszt nem is szoroz
ki rímeset ír tudja mily' nehéz
ha elkezdted klasszikusba soroz
de nem rímelni nagyobb szenvedés

megpróbáltam ezt is azt is mégsem
érzem azt hogy költő lehetek
néhanap meg éppen attól félek
felfedeznek ha mindent bevetek

így eltitkolom mire vagyok képes
majd sajnálhatják a mellőzött zsenit
két alakban játszom pedig véges
életemnek már nem lesz itt zenit

2020.02.12.
Bara Anna

örökség

anyám kis tulipános dobozából elillantak az évek.
kiszáradt tetején repedések szívták helyükbe a jelent.
a lélegzetfoltokban olykor még kiérzem anyám illatát,
s mintha a nevetése is ott szökne ki néha hozzám. de mindig
visszasimul a megkopott fadoboz rejtekébe, ahol korán-halt
igazfalvi nagyanyám képmását őrizgettem. de már
körvonalát sem érinthetem. az az egy homályos fotó sincs meg
róla. így nehéz lenne az örök-ismeretlent színekkel kitöltenem.
csak a mozdulatlanságát tudnám barnába öltöztetni.
míg anyám emlékeit felidézem egyre elmosódottabbak lesznek a
másolatok. egyetlen copy maradt meg nagyanyámról élesen:
amit a hiánya anyámra ráhagyott.

2020.02.03.-2020.02.09.
Bara Anna
*
A "korán-halt igazfalvi nagyanyám" c. versem átirata

Az "időkapszula" fotója

Joseph Redfield

időkapszula - 2

leírom most neked milyen volt a nappal
csak kevés jelzővel vázlatos alappal
gondolkodj el rajta ha nem ismerheted
ki vétett ellene s el miért nem vetem
egyszerűen szép volt míg voltak virágok
fák s azoknak lombjuk s kitágult világok
madarak röptében csodáltuk a távolt
mi a szürkén kívül színesben is játszott
leírnám most neked milyen volt az éjjel
elcsendesült utcák csupa-csupa fény jel
leírnám hogy szép volt hegyek völgyek erdők
de az emberek közt minden hamar eldőlt
kinek mi és miért fontosabb mint másnak
kit üldözzön el s kit fogadjon komának
mikor a technika úr lett s nem a társa
játéka valóság s nem csak szó lett nyársa
mikor kezdett fogyni ami naggyá tette
mikor ahogy kutyát senki nem tisztelte
mikor gyűlölet és hatalom éltette
a néhány tízezret s gondtalan élvezte
hiába gazdagság ha lét lesz az ára
kezdetben azt hitték csak más lehet pária
de ha megszülettünk s nem csalhatatlannak
tévedésünk vétkünk megmarad holnapra
de ne legyen véres ne is sugározzon
száz év múlva is kell ki csodát gondozzon
bár most már úgy érzem haszontalan sorok
ha megszületnél mégis jó ha megfontolod

2020.01.11.-2020.02.04.
Bara Anna
(saját szerkesztett kép, felhasználva a Földről készült ingyen Stock fotót.)

korán-halt igazfalvi nagyanyámnak

már körvonalát sem érinthetem
az az egy homályos fotó sincs meg róla
nehéz lenne az örök-ismeretlent
színekkel kitöltenem
csak a mozdulatlanságát tudom
barnába öltöztetni
míg anyám emlékeit felidézem
egyre elmosódottabbak lesznek a másolatok
egyetlen copy maradt meg élesen bennem
amit a hiánya anyámra ráhagyott


2020.02.03.
Bara Anna
*
"örökség" cím alatt "beépítve".

ha belopózik 9

9. variáció


a hajnal lustán sorra jár
utcát, lépcsők tört fokát.
letépi róluk az ében mázt,
hol isten festett égre gyászt.
a hangtalanul érkező
fénypászmák, mint a vércsecsőr',
kitépnek egy-egy falatnyit
az árnyakból, s hogy nappal nyit,
már felpörög a köd mögött
az alvó város és rád köszön,
s míg fényt szitál a táj felett
a holnapon is elmereng.