latens hő

őszül a haja alkonyul
parazsát szítja hamvad már
szárnyain nincs toll sem pihe
csontjain fagy szele táncot jár
fólia-bőre takaró
arcán a mosoly délibáb
szája ha nyílik zavaró
érte az éjszaka nem zihál
tudja a tegnapi siheder
felnőtt és már a nyegle nyár
holnapra ősz lesz s lepereg
lombtakarója a feslett máz
kérked' a múlttal 'mi megmaradt
évtizedekből csak kártyavár
elsuhan előtte s perc alatt
összezúzza a valóság

2019.07.12-14.

Bara Anna (Zsefy)
***

őszül a haja. alkonyul. parazsát szítja. 
hamvad már. szárnyain nincs toll, 
sem pihe. csontjain fagy szele táncot jár. 
fólia-bőre takaró. arcán a mosoly délibáb. 
szája, ha nyílik zavaró. érte az éjszaka 
nem zihál. tudja a tegnapi siheder felnőtt 
és már a nyegle nyár holnapra ősz lesz s 
lepereg lombtakarója, a feslett máz.
kérked' a múlttal, 'mi megmaradt: évtizedekből 
csak kártyavár. elsuhan előtte, s perc alatt
összezúzza a valóság.

körforgás

a kisfiú csacsog sohasem téved
repked a széllel majd felhőn hál
folyókat terel csillagot pörget
hátra sem néz amíg elől jár
fordul a föld az időnek sincs nyugta
tágul a minden amerre lát
addigi szépet menti a végnek
felnő s az élet a valóság
kavicsot dobál szikla üt vissza
tudja nem tiszta ha továbbáll
vállára veszi bár görnyed míg viszi
ám gyermek a lelke a szíve tág
elfér még benne a jelent cipelve
az ábrándos fiú s az öregúr
mire eszmélne az út körbeérte
mellette csacsog két kisfiú


2019.07.09.
Bara Anna

eltűntek és várakozók

az "eltűntek" 7. verziója

azóta a parti fák minden sikolyra
földre dőlve ágaikkal a víz fölé nyúlnak,
a híd gerince elnehezül, és a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák.
a búvárok retináján ezután örökké
ott lebegnek a hajóablakban kalimpáló széklábak,
mintha testek keresnének kiutat,
de csak vörös terítők kúsznak elő az iszapból.
elnyelt kiáltások buborékai szállnak a felszín felé
a fülsiketítő csendet felkavarva.
miközben a hősök  félelme a kudarctól és
még mélyebb félelme a sikertől a tieddé lesz,
a sodrásban az alig kivehető foltokra tekeredik a
hiábavaló idő, hogy te is eltűnj majd
az örök várakozásban.

2019.06.15.
Bara Anna

eltűntek

1.
azóta tán a fák sem nőnek. a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák,
ha megelevenedik a komor képek sora.
a sodrásban elkenődött kontrasztok
kapaszkodnának.
s ahogy az alig kivehető foltokra
tekeredik az idő te is eltűnsz velük
az örök várakozásban.


2019.06.13.
Bara Anna(Zsefy)

2.

azóta a fák
minden sikolyra földre dőlnek,
a híd gerince elnehezül,
és a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák.
ahogy az alig kivehető foltokra
tekeredik az idő
te is eltűnsz velük
az örök várakozásban.

2019.06.13.
Bara Anna(Zsefy)


3.

azóta a parti fák
minden sikolyra földre dőlnek,
ágaikkal a víz fölé nyúlva.
a híd gerince mintha elnehezülne,
és a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák.
ahogy az alig kivehető foltokra
tekeredik az idő
te is eltűnsz velük
az örök várakozásban.


2019.06.13.
Bara Anna(Zsefy)

Anyám pillangó volt

de alig repült máris
sebész szikéje
szegte szárnyait
bőrén a hegek mint
térképtetkók
pokol tüzében égtek a végekig
pongyolája
szatén rózsakert volt
s míg szirmok hulltak róla a
vén augusztára
nevetését a szél hozzám sodorta
ma is felcsendül
fülem zúgásában
anyám pillangó volt kivel
az élet játszott
de amíg szállt
hozzám mindig visszatért
elhitette hogy nem veszíthet

még most is várom
egyszer megérint

2019.06.01.

Bara Anna(Zsefy)

Anyám

pillangó volt de alig repült máris
sebész szikéje szegte szárnyait
bőrén a hegek mint térképtetkók
pokol tüzében égtek a végekig
pongyolája szatén rózsakert volt
s míg szirmok hulltak róla
a vén augusztára
nevetését a szél hozzám sodorta
ma is kicseng fülem zúgásából

anyám pillangó volt kivel játszott az élet
de amíg szállt hozzám mindig visszatért
elhitette hogy nem veszíthet

még most is várom
egyszer megérint



2019.06.01.
Bara Anna(Zsefy)

éjszakai intermezzo

a szemcseppes üveg már megint úgy robbant be a
szobába mint a bomba
szinte szétroncsolta szívemben az ereket
alig hallható szuszogás követte
majd csend

megkönnyebbülhettem volna
de helyette a lelkiismeretfurdalás fészkelte be magát
valamit nem jól csináltam már megint vagy kihagytam
de fáradt voltam még a kérdéshez is
a sötétben a nyitott szobaajtóban álldogált

fel kellene kelnem
gondoltam
fel kellene kelned
gondolhatta
nem bírok
nem bírtam

a sokadik ilyen éjszaka után
vártam a jól ismert csoszogást
a fészkelődés zajait az ágyon
s végre a megnyugtató hangokat ahogy alszik
és elfelejti a műtéteket
a sugárkezeléseket
talán apám halálát is
szerettem volna

szerettem
de már nem volt erőm kimutatni


2019.05.13.
Bara

Isten nyila

Fúj a szél. Az ágakon
fény hintázik, s mint tárt karok
égbe nyúlik a fák hegye.
Felhőfürtből szemezne.
Míg hangol fent az ég, a dal
halk morajlása méla zaj.
De ágroppantó hanggal tör
s földig szalad a fénylő tőr,
hogy megmutassa ő az úr,
ha vörösben ég vagy épp azúr.
Hol úgy vonul mint fáradt blues,
hol rock and rollra cakkot húz,
s hogy m'ért csapkod, csak sejthető:
elszúrta a teremtő.


2019.04.29.
Bara Anna (Zsefy Zsanett)


Fúj a szél. Az ágakon
fény hintázik, s mint tárt karok
égbe nyúlik a fák hegye
felhőfürtöt keresve.
Míg hangol fent az ég, a dal
halk morajlása méla zaj.
De ágroppantó hanggal tör
s földig szalad a fénylő tőr,
hogy megmutassa ő az úr,
ha vörösben ég vagy épp azúr.
Hol úgy vonul mint fáradt blues,
hol rock and rollra cakkot húz,
s hogy m'ért csapkod, csak sejthető:

elnagyolta a teremtő.
*
Dokkon 2019.05.27-én feltöltve:

elhibázott teremtmény

fúj a szél az ágakon
fény hintázik s mint tárt karok
égbe nyúlik a fák hegye
felhőfürtből szemezne
míg hangol fent az ég a dal
halk morajlása méla zaj
de ágroppantó hanggal tör
s földig szalad a fénylő tőr
hogy megmutassa ő az úr
ha vörösben ég vagy épp azúr
hol úgy vonul mint fáradt blues
hol rock and rollra cakkot húz
s hogy m'ért csapkod a menny köve
mert e földön nincs helye
*
2019.04.29.-2019.05.27.
Bara Anna (Zsefy Zsanett)
*

Mielőtt kialszik szememben az utolsó szikra is

A Micsoda pók... átirata


éjszaka sziporkázó buborékokat számolok.
Néha kipukkannak majd feltűnnek,
mintha valami láthatatlan száj
újra felfújná őket.
Irigykedem.
Hajnalra belátom túl sokan vannak és túl messze.
Engem sem találnak majd meg egyikben se.
Felesleges vágyak.
Mire a Nap végigkarikázik az égi rutinpályán
ismét szakadt fényfüzérek lesznek
a pókhálóerezetek. Meg-megrezdülnek velem,
ahogy hatalmas lábaival átölel és
menthetetlen felzabál az éjszaka.


2019.04.10.-2019.04.28.
Bara Anna (Zsefy)

Szokatlan haikuk -2019.

hogy elérjenek

eltávolodni
a reális világtól
bocsánatos bűn

kölcsönvett mankó

másra hallgatni
megtagadva magunkat
kétes dicsőség

balesetmegelőzés

a magas lovon
csak úgy induljál útnak
ha közel is látsz

a vádaskodó

a nem gyógyuló
elvakart sebünket kár
máson keresni

ne szalaszd el a pillanatot

a kivágott fát
ha koporsóként éled
nem boldogítja

201904.25.-2019.04.28.
Bara Anna