2019. augusztus 12., hétfő

még az Isten sem akarja



nyakam körül vizes kendő
oldalamon ventilál
egy kerekre jól kiképzett
légforgató s nem kizárt
a fejemben kesze-kusza
vízhiányos sejteknek
langyos nedvét szívja porrá
a kiszáradt képzelet
fagyos szavak nem olvasztják
archaizált világom
a halál míg mancsot dörzsöl
Isten mordul: még várjon


2018.07.29.-2019.08.12.
(Bara)

2019. augusztus 4., vasárnap

körforgás 2

apa

a gyermek csacsog mindenre készen
repked a széllel majd felhőn hál
folyókat terel csillagot pörget
hátra sem néz amíg elől jár
fordul a föld az időnek sincs nyugta
tágul a minden amerre lát
addigi szépet menti a végnek
felnő s az élet a valóság
kavicsot dobál szikla üt vissza
tudja nem tiszta ha továbbáll
vállára veszi ha görnyed míg viszi
nem töri kedvét mert szíve tág
elfér még benne a jelent cipelve
az ábrándos fiú s az öregúr
mire eszmélne az út égbe ér és
újaknak csattan a célpisztoly

2019.07.09.-08.04.
Bara Anna

2019. augusztus 3., szombat

egy úrinő úgy hetvenhétben - végleges

elvált státusz, lakáspompa.
vörös hajjal büszkén lépked.
idős barát lángját lopja,
mellette lett olyan fényes.

mellette lett olyan fényes,
az úr pohos, ámde gazdag.
ha köszönnek, mosoly éppen.
idegennek határt szabnak.

pár év és az arca fakó.
hangos évek: emlékszövet.
fia drogoz s helybenhagyja,
amit mindig nagy csend követ.

nagy csend követ, hosszan tartó.
beivódik a falakba.
haja szürke ágytakaró.
lelke pusztult a haragba.

ha időnként a dübögés
gyomrot érő, mint egy ököl,
vagy ahogyan a szélütés
beteg testén széjjelömöl,

mintha minket ért volna el,
anya leküld. félve megyek.
halál bújik a sarkokban.
betegszagok, rákos sejtek.

betegszagok, rákos sejtek,
morfiumos magánytócsa.
szemeitől én szenvedek.
retuségen múló hold van.

retuségnek múló holdja
a nő, az a vörös, büszke.
nem léphet ki már az ajtón.
csak eltűnik a semmibe'.

2019.07.27-08.03.
Bara Anna (Zsefy)

2019. augusztus 2., péntek

egy úrinő úgy hetvenhétben


elvált státusz, lakáspompa.
vörös hajjal büszkén lépked.
idős barát lángját lopja,
mellette lett olyan fényes.

mellette lett olyan fényes,
az úr pohos, ámde gazdag.
ha köszönnek, mosoly éppen.
idegennek határt szabnak.

pár év és az arca fakó.
hangos évek: emlékszövet.
fia drogoz s helybenhagyja,
amit mindig nagy csend követ.

nagy csend követ, hosszan tartó.
beivódik a falakba.
haja szürke ágytakaró.
lelke pusztult a haragba.

ha időnként a dübögés
gyomrot érő, mint egy ököl,
vagy ahogyan a szélütés
beteg testén széjjelömöl,

mintha minket ért volna el,
anya leküld. félve megyek.
halál bújik a sarkokban.
betegszagok, rákos sejtek.

betegszagok, rákos sejtek,
morfiumos magánytócsa.
szemeitől én szenvedek.
retuségen múló hold van.

retuségen múló hold van,
s a nő az a vörös büszke
nem léphet ki már az ajtón.
csak eltűnik a semmibe'


2019.07.27-08.02.
Bara Anna (Zsefy)

az úrinő -3


az első emeleten alattunk lakott
a hatvanas évek végén a jelenség:
elegancia vörös haj büszke járás
ha feltűnt oldalán az idős barát
ragyogott a felhős ég
mosolya távolságtartó
igazi egyéniség
reméltem én is ilyen vonzó leszek
s a szomszédok irigy pillantása kísér

de mindig van fiatalabb
és így került lejjebb
pár év után továbbállt a
férje után a barát is
az asszony lelke megkopott
s a történet innen lehet hogy banális
haja szomorú-szürkére arca fakóvá vált
a fia akit csak ritkán látott
naphosszat a gitárját verte
majd szétverte az anyját s a lakást
drogosan vagy józan megfontolásból

azután csend lett hosszan tartó
s az a gyanús csend hozzánk is
bekúszott

a hangos évekre már alig emlékeztünk
azt suttogták hogy nagyon beteg
de sosem hallottunk ajtócsukódást
csak az a dübögés rázta meg a csendet

anyám ha meghallotta leküldött hozzá
itattam etettem már mozdulni sem bírt
a halál ami a szobában az órát körbelengte
közelíthet ennyire sunyin

a mentős - ha kihívtuk - ismételgette
ezt teszi a morfin a rák
ahogy a kopár szobában a párnába süppedt
szemekbe néztem megijesztett a
félelmetes magány

sok éven át úgy mentem el az ajtó előtt
hogy vártam kilép egyszer újra
vörös hajjal büszkén elegánsan
ahogy életre kelt néha bennem a múltban
aki úgy gondolta elindul egy marék gyógyszerrel
de többé fel sem kelt


2019.07.23.
Bara Anna

2019. július 31., szerda

Rácsillúzió


A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember és telefon

Már majdnem megsimogatta
azt a kedves arcot.
De nem szabadulhatott a gondolattól,
hogy ismét átveri.

Nyolc napon túl gyógyult
a hirtelen korrigált mozdulat nyoma.

Miközben a hét minden napján
hátrapillantgat a közös tusoló alatt
tenyerében még érzi a sajgást,
feszes bőrét, nyakszirtjén
megvadult ujjai nyomát.
Fülében dobolnak a szerelmes szavak,
s mintha most is hallana egy sóhajtást.

De a szemében, jaj a szemében:
idegen férfiak vigyora.


2016.08.15.-2019.07.31.
Bara Anna (Zsefy)

* Akorábbi verziók:
Korrekció
Bűnhődés
címen futnak...

2019. július 29., hétfő

egy úrinő úgy hetvenhétben

(Az " úrinő" sokadik átirata)



elvált státusz lakáspompa
vörös hajjal büszkén lépked
idős barát lángja tompa
akár a hold de ő fényes

akár a hold de ő fényes
az úr kerek s nagyon gazdag
ha köszönnek mosoly éppen
idegennek határt szabnak

pár év és az arca fakó
hangos évek emlékszövet
fia drogoz s helybenhagyja
amit mindig nagy csend követ

nagy csend követ hosszan tartó
beivódik a falakba
haja szürke ágytakaró
lelke pusztult a haragba

ha időnként a dübögés
gyomrot érő mint egy ököl
vagy ahogyan a szélütés
beteg testén széjjelömöl

mintha minket ért volna el
anya leküld félve megyek
halál bújik a sarkokban
betegszagok rákos sejtek

betegszagok rákos sejtek
morfiumos magánytócsa
szemeitől én szenvedek
retuségen múló hold van

retuségen múló hold van
s a nő az a vörös büszke
nem léphet ki már az ajtón
csak eltűnik a semmibe'


2019.07.27-29.
Bara Anna (Zsefy)

Egy jobb sorsra érdemes asszony (Rózsa ....né) emlékére.
*
A dokkon fent volt 1 napig. Lecseréltem "A vihar"-ra július 30-án. Induláskor az olvasások száma: 33 volt.

2019. július 25., csütörtök

az úrinő -2

a hatvanas évek végén még feltűnő jelenség
az első emeleten lakott. alattunk.
nagypolgári lakás, elvált státusz.
elegánsan, vörös hajjal, büszke járással,
esténként idős barátja oldalán feszített.
olyanok voltak, mint a Hold és a csillagok.
az úr kerek és a Holddal ellentétben gazdag.
mellette az asszony aki az úr fényében ragyogott.
ha visszaköszöntek távolságtartó mosollyal
a szomszédok irigyen fordultak utánuk.

de pár év után a kerek Hold sem találta a párost.
az asszony lelke egyre kopott, a ruhatára sem lett módi.
haja szürke, arca fakó, a szobákban nem hangzott szó.
nem mosolygott, nem is köszönt. magány trónolt a küszöbön.
fia, ha jött egyszerűn szétverte az anyját s közben drogozott.

aztán csend lett hosszan tartó, s az a nagy csend a
egyre többször bekúszott a szomszédokhoz.

a hangos évek felejtődtek. azt suttogták rákos beteg,
de nem hallottunk jövést-menést, csak időnként az a
dübögés rázta meg a falakat.
anyám ha azt meghallotta leküldött hogy nézzem hogy van
félve mentem, sajnálattal. mintha halál bújna a sarkokban.
a mentős - ha kihívtuk, mondogatta - ezt teszi a morfin a rák,
s mit tehettem? megitattam, megetettem.
közben a párnába süppedt esdeklő szemeket néztem,
s megijesztett a félelmetes magány.
(ez fog várni rám is talán?)

sok éven át úgy mentem el az ajtó előtt,
hogy azt vártam kilép egyszer újra.
a nő. vörös hajjal, elegánsan, büszkén,
ahogy életre kelt néha bennem a múltban.
akiben nem látták meg az esendő embert.
aki úgy gondolta elindul egy marék gyógyszerrel.
úgy is lett. pedig fel sem kelt.

(Egy jobb sorsra érdemes asszony emlékére.)


2019.07.24-25.
Bara Anna (Zsefy)

2019. július 23., kedd

az úrinő


az első emeleten alattunk lakott
a hatvanas évek végén e feltűnő jelenség
elegancia vörös haj büszke járás
idős barát oldalán feszített
olyanok voltak mint a hold és a csillagok
az úr gazdagon komótosan
mellette ő szinte ragyogott
távolságtartó mosollyal köszönt vissza
a szomszédok irigyen fordultak utána

mert mindig van fiatalabb
bevonzotta a szokásost
és pár év után továbbállt
a férje után a barát is

az asszony lelke megkopott akár a ruhatára
haja szomorú-szürke arca fakóvá vált
fia addig naphosszat a gitárját verte
majd drogosan szétverte az anyját s a lakást

azután csend lett
hosszan tartó
s az a gyanús csend a szomszédokhoz
egyre többször bekúszott

a hangos évekre már alig emlékeztünk
azt suttogták hogy nagyon beteg
de sosem hallottunk ajtócsukódást
csak az a dübögés rázta meg néha a csendet

anyám ha meghallotta
leküldött hozzá
a halál közelíthet ilyen sunyin
ami a szobában körbelengte az órát
a mentős - ha kihívtuk - mondogatta
ezt teszi a morfin a rák
s mit tehettem
itattam etettem hisz mozdulni sem bírt

ahogy a kopár szobában a párnába süppedt
esdeklő szemekbe néztem
megijesztett a félelmetes magány
ez fog várni rám is talán?

sok éven át úgy mentem el az ajtó előtt
hogy vártam kilép egyszer újra
a nő vörös hajjal elegánsan büszkén
ahogy életre kelt néha bennem a múltban
akiben nem látták meg az esendő embert
egy marék gyógyszer s gondolta
elindul
de többé fel sem kelt


2019.07.23.
Bara Anna

2019. július 14., vasárnap

latens hő


őszül a haja alkonyul
parazsát szítja hamvad már
szárnyain nincs toll sem pihe
csontjain fagy szele táncot jár
fólia-bőre takaró
arcán a mosoly délibáb
szája ha nyílik zavaró
érte az éjszaka nem zihál
tudja a tegnapi siheder
felnőtt és már a nyegle nyár
holnapra ősz lesz s lepereg
lombtakarója a feslett máz
kérked' a múlttal 'mi megmaradt
évtizedekből csak kártyavár
elsuhan előtte s perc alatt
összezúzza a valóság

2019.07.12-14.
Bara Anna (Zsefy)
***

őszül a haja. alkonyul. parazsát szítja. 
hamvad már. szárnyain nincs toll, 
sem pihe. csontjain fagy szele táncot jár. 
fólia-bőre takaró. arcán a mosoly délibáb. 
szája, ha nyílik zavaró. érte az éjszaka 
nem zihál. tudja a tegnapi siheder felnőtt 
és már a nyegle nyár holnapra ősz lesz s 
lepereg lombtakarója, a feslett máz.
kérked' a múlttal, 'mi megmaradt: évtizedekből 
csak kártyavár. elsuhan előtte, s perc alatt
összezúzza a valóság.