kisiklott fények

esténként lehámozza magáról 
a fényt a szemérmes sötét
s a kocsmapulton hangtalan
poháralátét lesz a Nap

maszatos pecsétként
fut szét az alkonyat

a sarokban félkarú rabló csattog
miközben kereket old a remény
kezek matatnak üres zsebekben
a fejekbe a mit-tegyek beég

magukat gáncsoló lábak
botladoznak utat tévesztve
s az imbolygó árnyak
egy-egy korsó sör habjába
zuhannak öntudatlanul

lassan bealkonyul

horizont alá bukik a Nap
s a Hold füstös-piszkosan 
ringat hamis álmokat 

a hajnal is kiveti magából 
és ismét 
aszfalton ébred a részeg indulat
s míg az időn átüt a penész
nem jut el hozzá hogy nála
már nemcsak vendég a sötét'

2012.02.01.-2023.07.22.
Zsefy Zsanett

A "szemfényvesztés" átirata.