már megint ősz, s persze tavasz

dércsipke ragyog
fénycsikó szőrén
virágok szára
hajladoz pőrén

foghíjas fákon
átsüt az aszfalt
didergő reggel
akár a fagylalt

gallyak reccsennek
széllel csatázva
erdő és határ 
vár őszkabátra

betonba bújik
még itt maradna
őszi szelektől
nyár megriadva

madarak húznak
déli vidékre
hangjukat vágyjuk
vissza a térre

addig a tavasz 
fogolyként várja
szabadulását 
föld fogházába'

s fénycsokrot bontva
a nap az égen
végigszalad a 
zöldülő réten

2021.10.11.-2021.12.16.

Bara Anna

átszerkesztve:

dércsipke ragyog fénycsikó szőrén

virágok szára hajladoz pőrén

foghíjas fákon átsüt az aszfalt

didergő reggel akár a fagylalt

gallyak reccsennek széllel csatázva

erdő és határ vár őszkabátra

betonba bújik még itt maradna

őszi szelektől nyár megriadva

madarak húznak déli vidékre

hangjukat vágyjuk vissza a térre

addig a tavasz fogolyként várja

szabadulását föld fogházába'

s vitorlát bontva a nap az égen

végigszalad a zöldülő réten

A "menthetetlen" 2. verziójának mentése

 menthetetlen

egy előre jelzett rengéstől
megnyílt alatta a föld
a ledobott kötél túl gyenge volt
hogy megtartsa
és a sokadik sikertelen mentés közben
egyre nagyobb tömegben zúdult
a fejére a talaj
hiába intették
nem bírt mozdulatlan maradni
már nyakig betemette a föld
de nem adta fel
eltervezte újra és újra
hogy holnaptól
béke
és minden más
és senki és semmi
csak még egy kötelet
csak még egy kis fényt
és kaparta volna még tíz körömmel a földet
de mozdulni sem bírt
a kötél végét pedig már nem fogta senki

2018.10.26.-2018.11.26.
Bara Anna

*

Feltöltve Dokkra: 2018-11-26