2019. július 31., szerda

Rácsillúzió


Már majdnem megsimogatta
azt a kedves arcot.
De nem szabadulhatott a gondolattól,
hogy ismét átveri.

Nyolc napon túl gyógyult
a hirtelen korrigált mozdulat nyoma.

Miközben a hét minden napján
hátrapillantgat a közös tusoló alatt
tenyerében még érzi a sajgást,
feszes bőrét, nyakszirtjén
megvadult ujjai nyomát.
Fülében dobolnak a szerelmes szavak,
s mintha most is hallana egy sóhajtást.

De a szemében, jaj a szemében:
idegen férfiak vigyora.


2016.08.15.-2019.07.31.
Bara Anna (Zsefy)

* Akorábbi verziók:
Korrekció
Bűnhődés
címen futnak...

2019. július 29., hétfő

egy úrinő úgy hetvenhétben

(Az " úrinő" sokadik átirata)



elvált státusz lakáspompa
vörös hajjal büszkén lépked
idős barát lángja tompa
akár a hold de ő fényes

akár a hold de ő fényes
az úr kerek s nagyon gazdag
ha köszönnek mosoly éppen
idegennek határt szabnak

pár év és az arca fakó
hangos évek emlékszövet
fia drogoz s helybenhagyja
amit mindig nagy csend követ

nagy csend követ hosszan tartó
beivódik a falakba
haja szürke ágytakaró
lelke pusztult a haragba

ha időnként a dübögés
gyomrot érő mint egy ököl
vagy ahogyan a szélütés
beteg testén széjjelömöl

mintha minket ért volna el
anya leküld félve megyek
halál bújik a sarkokban
betegszagok rákos sejtek

betegszagok rákos sejtek
morfiumos magánytócsa
szemeitől én szenvedek
retuségen múló hold van

retuségen múló hold van
s a nő az a vörös büszke
nem léphet ki már az ajtón
csak eltűnik a semmibe'


2019.07.27-29.
Bara Anna (Zsefy)

Egy jobb sorsra érdemes asszony (Rózsa ....né) emlékére.
*
A dokkon fent volt 1 napig. Lecseréltem "A vihar"-ra július 30-án. Induláskor az olvasások száma: 33 volt.

2019. július 25., csütörtök

az úrinő -2

a hatvanas évek végén még feltűnő jelenség
az első emeleten lakott. alattunk.
nagypolgári lakás, elvált státusz.
elegánsan, vörös hajjal, büszke járással,
esténként idős barátja oldalán feszített.
olyanok voltak, mint a Hold és a csillagok.
az úr kerek és a Holddal ellentétben gazdag.
mellette az asszony aki az úr fényében ragyogott.
ha visszaköszöntek távolságtartó mosollyal
a szomszédok irigyen fordultak utánuk.

de pár év után a kerek Hold sem találta a párost.
az asszony lelke egyre kopott, a ruhatára sem lett módi.
haja szürke, arca fakó, a szobákban nem hangzott szó.
nem mosolygott, nem is köszönt. magány trónolt a küszöbön.
fia, ha jött egyszerűn szétverte az anyját s közben drogozott.

aztán csend lett hosszan tartó, s az a nagy csend
egyre többször bekúszott a szomszédokhoz.

a hangos évek felejtődtek. azt suttogták rákos beteg,
de nem hallottunk jövést-menést, csak időnként az a
dübögés rázta meg a falakat.
anyám ha azt meghallotta leküldött hogy nézzem hogy van
félve mentem, sajnálattal. mintha halál bújna a sarkokban.
a mentős - ha kihívtuk, mondogatta - ezt teszi a morfin a rák,
s mit tehettem? megitattam, megetettem.
közben a párnába süppedt esdeklő szemeket néztem,
s megijesztett a félelmetes magány.
(ez fog várni rám is talán?)

sok éven át úgy mentem el az ajtó előtt,
hogy azt vártam kilép egyszer újra.
a nő. vörös hajjal, elegánsan, büszkén,
ahogy életre kelt néha bennem a múltban.
akiben nem látták meg az esendő embert.
aki úgy gondolta elindul egy marék gyógyszerrel.
úgy is lett. pedig fel sem kelt.

(Egy jobb sorsra érdemes asszony emlékére.)


2019.07.24-25.
Bara Anna (Zsefy)

2019. július 23., kedd

az úrinő


az első emeleten alattunk lakott
a hatvanas évek végén e feltűnő jelenség
elegancia vörös haj büszke járás
idős barát oldalán feszített
olyanok voltak mint a hold és a csillagok
az úr gazdagon komótosan
mellette ő szinte ragyogott
távolságtartó mosollyal köszönt vissza
a szomszédok irigyen fordultak utána

mert mindig van fiatalabb
bevonzotta a szokásost
és pár év után továbbállt
a férje után a barát is

az asszony lelke megkopott akár a ruhatára
haja szomorú-szürke arca fakóvá vált
fia addig naphosszat a gitárját verte
majd drogosan szétverte az anyját s a lakást

azután csend lett
hosszan tartó
s az a gyanús csend a szomszédokhoz
egyre többször bekúszott

a hangos évekre már alig emlékeztünk
azt suttogták hogy nagyon beteg
de sosem hallottunk ajtócsukódást
csak az a dübögés rázta meg néha a csendet

anyám ha meghallotta
leküldött hozzá
a halál közelíthet ilyen sunyin
ami a szobában körbelengte az órát
a mentős - ha kihívtuk - mondogatta
ezt teszi a morfin a rák
s mit tehettem
itattam etettem hisz mozdulni sem bírt

ahogy a kopár szobában a párnába süppedt
esdeklő szemekbe néztem
megijesztett a félelmetes magány
ez fog várni rám is talán?

sok éven át úgy mentem el az ajtó előtt
hogy vártam kilép egyszer újra
a nő vörös hajjal elegánsan büszkén
ahogy életre kelt néha bennem a múltban
akiben nem látták meg az esendő embert
egy marék gyógyszer s gondolta
elindul
de többé fel sem kelt


2019.07.23.
Bara Anna

2019. július 14., vasárnap

latens hő


őszül a haja alkonyul
parazsát szítja hamvad már
szárnyain nincs toll sem pihe
csontjain fagy szele táncot jár
fólia-bőre takaró
arcán a mosoly délibáb
szája ha nyílik zavaró
érte az éjszaka nem zihál
tudja a tegnapi siheder
felnőtt és már a nyegle nyár
holnapra ősz lesz s lepereg
lombtakarója a feslett máz
kérked' a múlttal 'mi megmaradt
évtizedekből csak kártyavár
elsuhan előtte s perc alatt
összezúzza a valóság

2019.07.12-14.
Bara Anna (Zsefy)
***

őszül a haja. alkonyul. parazsát szítja. 
hamvad már. szárnyain nincs toll, 
sem pihe. csontjain fagy szele táncot jár. 
fólia-bőre takaró. arcán a mosoly délibáb. 
szája, ha nyílik zavaró. érte az éjszaka 
nem zihál. tudja a tegnapi siheder felnőtt 
és már a nyegle nyár holnapra ősz lesz s 
lepereg lombtakarója, a feslett máz.
kérked' a múlttal, 'mi megmaradt: évtizedekből 
csak kártyavár. elsuhan előtte, s perc alatt
összezúzza a valóság.


2019. július 9., kedd

körforgás

a kisfiú csacsog sohasem téved
repked a széllel majd felhőn hál
folyókat terel csillagot pörget
hátra sem néz amíg elől jár
fordul a föld az időnek sincs nyugta
tágul a minden amerre lát
addigi szépet menti a végnek
felnő s az élet a valóság
kavicsot dobál szikla üt vissza
tudja nem tiszta ha továbbáll
vállára veszi bár görnyed míg viszi
ám gyermek a lelke a szíve tág
elfér még benne a jelent cipelve
az ábrándos fiú s az öregúr
mire eszmélne az út körbeérte
mellette csacsog két kisfiú


2019.07.09.
Bara Anna