az úrinő

az első emeleten alattunk lakott
a hatvanas évek végén e feltűnő jelenség
elegancia vörös haj büszke járás
idős barát oldalán feszített
olyanok voltak mint a hold és a csillagok
az úr gazdagon komótosan
mellette ő szinte ragyogott
távolságtartó mosollyal köszönt vissza
a szomszédok irigyen fordultak utána

mert mindig van fiatalabb
bevonzotta a szokásost
és pár év után továbbállt
a férje után a barát is

az asszony lelke megkopott akár a ruhatára
haja szomorú-szürke arca fakóvá vált
fia addig naphosszat a gitárját verte
majd drogosan szétverte az anyját s a lakást

azután csend lett
hosszan tartó
s az a gyanús csend a szomszédokhoz
egyre többször bekúszott

a hangos évekre már alig emlékeztünk
azt suttogták hogy nagyon beteg
de sosem hallottunk ajtócsukódást
csak az a dübögés rázta meg néha a csendet

anyám ha meghallotta
leküldött hozzá
a halál közelíthet ilyen sunyin
ami a szobában körbelengte az órát
a mentős - ha kihívtuk - mondogatta
ezt teszi a morfin a rák
s mit tehettem
itattam etettem hisz mozdulni sem bírt

ahogy a kopár szobában a párnába süppedt
esdeklő szemekbe néztem
megijesztett a félelmetes magány
ez fog várni rám is talán?

sok éven át úgy mentem el az ajtó előtt
hogy vártam kilép egyszer újra
a nő vörös hajjal elegánsan büszkén
ahogy életre kelt néha bennem a múltban
akiben nem látták meg az esendő embert
egy marék gyógyszer s gondolta
elindul
de többé fel sem kelt


2019.07.23.
Bara Anna