repked a széllel majd felhőn hál
folyókat terel csillagot pörget
hátra sem néz amíg elől jár
fordul a föld az időnek sincs nyugta
tágul a minden amerre lát
addigi szépet menti a végnek
felnő s az élet a valóság
kavicsot dobál szikla üt vissza
tudja nem tiszta ha továbbáll
vállára veszi bár görnyed míg viszi
ám gyermek a lelke a szíve tág
elfér még benne a jelent cipelve
az ábrándos fiú s az öregúr
mire eszmélne az út körbeérte
mellette csacsog két kisfiú
2019.07.09.
Bara Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése