éjszakai intermezzo

a szemcseppes üveg már megint úgy robbant be a
szobába mint a bomba
szinte szétroncsolta szívemben az ereket
alig hallható szuszogás követte
majd csend

megkönnyebbülhettem volna
de helyette a lelkiismeretfurdalás fészkelte be magát
valamit nem jól csináltam már megint vagy kihagytam
de fáradt voltam még a kérdéshez is
a sötétben a nyitott szobaajtóban álldogált

fel kellene kelnem
gondoltam
fel kellene kelned
gondolhatta
nem bírok
nem bírtam

a sokadik ilyen éjszaka után
vártam a jól ismert csoszogást
a fészkelődés zajait az ágyon
s végre a megnyugtató hangokat ahogy alszik
és elfelejti a műtéteket
a sugárkezeléseket
talán apám halálát is
szerettem volna

szerettem
de már nem volt erőm kimutatni


2019.05.13.
Bara