2019. szeptember 2., hétfő

egy falat múlt2

ahogy a kis fekete nyelű kés
körbejárta és felcikkezte a gyümölcsöt
olyan érzése volt hogy már
nincs egyedül a szobában
mintha apja anyja sőt a fiai is
ott lennének körülötte
a barack narancsos színe
mellékes lett
annak a fehér húsú magház körül
bordó csipkésnek az illatát és ízét
nem is az orrában szájában érezte
hanem a szívében
édes-savanykás kissé kesernyés
a hétvégi kertben apja - ahogy szokta -
hajnalban locsolt és
simsonjával egy óra múlva
már ment is haza
hadd pihenjenek a gyerekek
de a teraszon hagyott egy üzenetet
"megetettem mindent
holnap reggel adjatok a csirkéknek
én csak késő délután jövök
egyetek sok barackot
mert úgy hull már mint az eső"

a barackok azóta szétgurultak
de a cetlit a fehér húsú ízével illatával
mint utolsó falatot a teljességből
azóta is őrzi



2019. 09.02.
Bara Anna(Zsefy)

Nincsenek megjegyzések: