2019. október 30., szerda
nyitna zárva, avagy valaha összetartoztak
kinyílik, becsukódik.
kinyílik, becsukódik.
akár a huzat fonalára akadt ajtó.
szökne, de belül fogva tartják a
szikrázó hangszilánkokba akadt sejtek.
s míg mindegyikből vér serken
a fájdalom lüktetése már fel sem tűnik.
megszokott.
néha kivillan, elhalványul.
kivillan, elhalványul.
akár ágak-bogán ringó fényben a
a fák törzsén feltáruló simaság.
a fakérget módszeresen
lehántó szarvasagancsok
anélkül mélyednek a fába,
hogy az tiltakozhatna.
az előbukkant, lecsupaszított
meztelenség, mint egy hullazsák,
továbbőrzi a mozdulatlanságot.
kinyílik, becsukódik.
kivillan, elhalványul.
szót sem ejt már. szót sem hallhat.
a kimondatlanok bent rekedtek.
míg a szavak hirtelen-ölni is képesek,
a némaság, a hangok bakója,
kegyesen lassú halállal tartja még életben.
kéreg nélkül, mozdulatlan,
védekezésképtelen.
2019.10.30.
Bara Anna (Zsefy)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése