(mi)csoda pók

éjszaka sziporkázó buborékokat számolok
néha kipukkannak majd feltűnnek
mintha valami láthatatlan száj
újra felfújná őket
irigykedem
hajnalra belátom túl sokan vannak és túl messze
engem sem találnak majd meg egyikben se
felesleges vágyak
mire a nap végigkarikázik az égi rutinpályán
hegyek völgyek szakadékok felett
fényfüzérek lesznek a pókhálóerezetek
meg-megrezdülnek velem
jó itt meghúzódva
s ha akad majd préda elengedem
ma
a föld legyen neki is a mennyországa


2019.04.10.
Bara Anna(Zsefy)