mert az Isten sem takarhat be
nyakam körül vizes kendő
oldalamon ventillál
egy kerekre jól kiképzett
légforgató s nem kizárt
a fejemben kesze-kusza
vízhiányos sejteknek
langyos nedvét szívja porrá
a kiszáradt képzelet
fagyos szavak nem olvasztják
archaizált világom
bár nem dukál késő halál
Isten nélkül csak fázom (Bara)
| 2018.07.29 16:26 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése