már nem vár feltámadásra

lassan hozzád indul
s te a kékre festett égbolton
felhőket rendezel elé
lábnyomában virágok helyett
majd esőcseppek fakadnak

s akik eddig hittek benned
megtagadnak

még rászólsz
hogy te megmondtad előre
'hiába az ima
több milliónyi évig szobrozhatsz
az sem érdekel senkit
hogy vagy

vagy hogy lennél-e még
tovább mint pergő homok
egyetlen szemcséje
a sokadik
ami semmire se vár'

azóta nem is titkolja
kőből van a szíve
s homok pereg ereiben
a feltámadásra pedig úgy tekint
mint bűvészmutatványra
de képtelen leleplezni


2020.06.20.
Bara Anna