9. variáció
a hajnal lustán sorra jár
utcát, lépcsők tört fokát.
letépi róluk az ében mázt,
hol isten festett égre gyászt.
a hangtalanul érkező
fénypászmák, mint a vércsecsőr',
kitépnek egy-egy falatnyit
az árnyakból, s hogy nappal nyit,
már felpörög a köd mögött
az alvó város és rád köszön,
s míg fényt szitál a táj felett
a holnapon is elmereng.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése