2020. február 12., szerda

minek nevezzenek



nincs sok érvem azt te bizton tudod
ha úgy köszönsz rám szia költőtárs
én sem hagyom magára e zugot
hol gyakran pirul verssel tűzdelt nyárs

úgy nevezném versöltőknek gálya
mit lángelméknek csonka sorfala
húsz év óta őriz s többünk vágja
hogy bárkinek nem terülj asztala

van akinek ízlik ami édes
míg másnak fűszer ami vulgáris
a hossza is megosztó és képes
egy egysorosból verset kreálni.

a rím ma már nem oszt nem is szoroz
ki rímeset ír tudja mily' nehéz
ha elkezdted klasszikusba soroz
de nem rímelni nagyobb szenvedés

megpróbáltam ezt is azt is mégsem
érzem azt hogy költő lehetek
néhanap meg éppen attól félek
felfedeznek ha mindent bevetek

így eltitkolom mire vagyok képes
majd sajnálhatják a mellőzött zsenit
két alakban játszom pedig véges
életemnek már nem lesz itt zenit

2020.02.12.
Bara Anna

Nincsenek megjegyzések: