2020. október 19., hétfő

A Dugonics András Irodalmi díj okán

Bosszantó, hogy sokak által ismert, és szakmai körökben is elismert költők csak középtájon, vagy a listának szinte a végén - vagy a tízes listában sehol sem - szerénykedhetnek, miközben a nagy ismerőstáborral, gyakran csak érdeklájkolókkal menőző kortársak megelőzik őket.

Számomra értelmetlen és érthetetlen maga a cél, hogy a facebookon hirdetnek meg egy irodalmi díjért folyó versenyt, amihez nem kell más csak seregnyi lájkoló ismerős. Nincs szükség megmérettetésre, nem ad megoldandó feladatot/témát, nem kell ismerni eddigi irodalmi munkásságukat, elért eredményeiket, stb. Elég csupán csak, ha valami okból az ismerőse vagy. Pedig lehet egy sort sem ismersz tőle, vagy nem is kedveled, vagy nagyra sem értékeled, de sok résztvevő részéről ment a verseny előtt a puncsolás. Ez utóbbi gyakran megfontoltan és módszeresen ezt megelőzően, akár éveken át. (Kimondatlan szabály a facebookon, és azon kívül néhány jelentősnek, de inkább az annak kevésbé mondható oldalakon: Én írok a műveidhez, ahol csak tehetem, de te is írj az enyémhez, vagy lájkold, hogy kedveled!)

Gratulálok! Ez a díj aztán az egyenes út a minőségi irodalomhoz. Ja, nem. Inkább a (másra szabott) nagy mellényhez.

Nincsenek megjegyzések: