a szemcseppes üveg már megint úgy repült be a
szobába mint a bomba
szinte szétroncsolta a szívében az ereket
alig hallható szuszogás követte
majd csend
megkönnyebbülhetett volna
de helyette a lelkiismeretfurdalás fészkelte be magát
valamit nem jól csinált már megint vagy kihagyta
a sötétben a nyitott szobaajtóban
álldogált az anyja
fel kellene kelned
gondolhatta
fel kellene kelnem
gondolta
csak egy-egy csepp
ám a sokadik fárasztó éjszaka után
inkább a jól ismert csoszogását
a fészkelődés zajait az ágyon a
megnyugtató hangokat várta
ahogy alszik és elfelejti a műtéteket
a sugárkezeléseket
talán apja halálát is
de szólni sem volt ereje
pedig szerette
2019.05.13.-2019.05.20.-2020.02.04.-2020.10.06.-2020.12.15.Bara Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése