az artériában úgy akadt el mint
zajló folyón a ringatás ahol a
jégtáblákon vidáman csúszkáló sugarak
elmerülve majd felbukkanva részvétlen
incselkednek egymással és a világgal
mintha kerámiakéssel szelték volna ketté
darabjaira hullt a pillanat
előbb még úszott és szárnyalt
és földet ért bárhol
most el sem jut hozzá hogy
szárny-szegetten fekszik a földön
vagy talán lebeg afelett
az estikék illatába takarózott emlékek
szétrebbentek fekete űrt hagyva maguk után
a képzelet sem lapozhatta fel a tegnapokat
mikor már a ma sem létezett
abban a pillanatban nem volt félelem
nem volt fájdalom
abban a pillanatban amikor még létezett
hirtelen halálra vágyott
sosem tudod meg hogy így kívánta-e
2020.03.07.
Bara Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése