marasztaló-2

ha egyszer újra bekopogsz
gondokkal telve hangtalan
megosztom veled asztalom
ne ácsorogj kint hasztalan
 
ha akkor újra rám tekintsz
szólnom se kell mert jól tudod
míg ablakot jövőnek nyitsz
a múlt ajtaját becsukod
 
ha egyszer újra megérted
messzi parthoz egy kis remény:
bár száz villám is megéget
mi ír leszünk egymás sebén
 
ha egyszer újra bekopogsz
az ajtón mi nem létezik
az sem baj kicsit háborogsz
hogy képzeletem szétfeszít
 
ha egyszer újra bekopogsz
s a világ tán totál süket
mi meghalljuk bárki locsog'
hogy létezik halálszünet
 
2021.08.07.-2021.12.31.
Bara Anna

már megint ősz, s persze tavasz

dércsipke ragyog
fénycsikó szőrén
virágok szára
hajladoz pőrén

foghíjas fákon
átsüt az aszfalt
didergő reggel
akár a fagylalt

gallyak reccsennek
széllel csatázva
erdő és határ 
vár őszkabátra

betonba bújik
még itt maradna
őszi szelektől
nyár megriadva

madarak húznak
déli vidékre
hangjukat vágyjuk
vissza a térre

addig a tavasz 
fogolyként várja
szabadulását 
föld fogházába'

s fénycsokrot bontva
a nap az égen
végigszalad a 
zöldülő réten

2021.10.11.-2021.12.16.

Bara Anna

átszerkesztve:

dércsipke ragyog fénycsikó szőrén

virágok szára hajladoz pőrén

foghíjas fákon átsüt az aszfalt

didergő reggel akár a fagylalt

gallyak reccsennek széllel csatázva

erdő és határ vár őszkabátra

betonba bújik még itt maradna

őszi szelektől nyár megriadva

madarak húznak déli vidékre

hangjukat vágyjuk vissza a térre

addig a tavasz fogolyként várja

szabadulását föld fogházába'

s vitorlát bontva a nap az égen

végigszalad a zöldülő réten

A "menthetetlen" 2. verziójának mentése

 menthetetlen

egy előre jelzett rengéstől
megnyílt alatta a föld
a ledobott kötél túl gyenge volt
hogy megtartsa
és a sokadik sikertelen mentés közben
egyre nagyobb tömegben zúdult
a fejére a talaj
hiába intették
nem bírt mozdulatlan maradni
már nyakig betemette a föld
de nem adta fel
eltervezte újra és újra
hogy holnaptól
béke
és minden más
és senki és semmi
csak még egy kötelet
csak még egy kis fényt
és kaparta volna még tíz körömmel a földet
de mozdulni sem bírt
a kötél végét pedig már nem fogta senki

2018.10.26.-2018.11.26.
Bara Anna

*

Feltöltve Dokkra: 2018-11-26

selyemvirágok

szétszórva a lapon

még középen hagyom

az asztalon

végigsimítja őket a kezem

az élet mondd miért nem

ilyen selyem

selyemvirágok

szerteszét hagyom

alattuk csend

fölöttük kezek

köztük nyugalom

de a fény lassan elpihen

árnyakkal vegyül

s a föld odalent

nem simogat

selyemvirágok alatt

a hideg sohasem ringat

2010.03.17.-2011.02.24.

https://youtu.be/N7akW8xJ2T4

alkonysorok

ha majd 
fáradt kékkel földet ér s én
szikecsendben elpihenve
hallgatom hogy közeledik
alkonyhúrokat pengetve
nem számít a hol és mikor
a meddigje lesz a fontos
tisztán vagy a földi léttől
imitt-amott kicsit foltos

az is és úgy épp az enyém
addig amíg bevarrhatom
de talán az utolsó rést
szakavatott kézre hagyom
s árnyékhálón fáradt kékkel
ha csak az ég ér a földre 
megírom mert még tehetem
bizakodni lásd megérte

2021.09.16.
Bara Anna

földetérés, ha majd ...

 

fáradt kékkel földet érek s
szikecsendben elpihenve
hallgatom hogy közeledik
alkonyhúrokat pengetve
nem számít a hol és minek
a meddigje lesz a fontos
tisztán vagy a földi léttől
imitt-amott kicsit foltos

az is és úgy épp az enyém
addig amíg bevarrhatom
de talán az utolsó rést
sebészemnek most meghagyom
talán akkor fáradt kékkel
csak az ég ér le a földre 
s ha tehetem megírom majd
a visszafelét hogy' értem meg

2021.09.16.
Bara Anna

nélkülem

(Geisz László emlékére) látjátok, hogy halok bele a ködbe? alig rezdül  a világ értem s nélkülem bársony szirmokon neszeznek tovább pilleszárnyak köröttem fogy a fény s velem együtt tágul a végtelen már vár(n)tak 2011.02.19. Zsefy Zsanett

marasztaló

ha egyszer újra bekopogsz

gondokkal telve hangtalan

megosztom veled asztalom 

ne ácsorogj kint hasztalan

 

ha akkor újra rám tekintsz

szólnom se kell mert jól tudod

míg ablakot jövőnek nyitsz

a múlt ajtaját becsukod

 

ha egyszer újra megérted

messzi parthoz egy kis remény:

bár száz villám is megéget

mi ír leszünk egymás sebén

 

ha egyszer újra bekopogsz

az ajtón mi nem létezik

az sem baj kicsit háborogsz

hogy képzeletem szétfeszít

 

ha egyszer újra bekopogsz

úgy nevetünk hogy már tünet

mert mi leszünk a két bolond

míg létezik halálszünet

2021.08.07.

Bara Anna

Olvasottság

 Nem mondom, hogy a szívem csücske ez a verzió. Már azóta újra átírtam.

Meg is lepett a mulanDokkban látott olvasottsága:

javított: Minden körülmények között

avagy
/szerelem gátak nélkül/


hogyha kérem,
értem akár magadat is kösd fel,
és ne szánjon senki,
mert anyád ezért röstell,

ne csak virágok közt légy bódító,
de szemétkupacon is hódító,
s ha szádon még kifér szitok,
énrám zubogjon, legyen gyilok,

mert nem rózsaszín felhőt cipel az ég,
de lávát köp fejünk fölött a vég,
és nem habos tejúton robog a vonat,
csak a lelkünkbe beletolat,

hát hadd szakadjon el az a húr,
- odaát is legyél számomra úr -,
ha kezedet emeled, ne magasba,
csak derekam szorítsd és hasamra
nyomd bélyegét az éjnek,

úgy vesszünk együtt, ha addig
fel nem kötnélek.
De ne kérj rá!
Itt csak én kérek.

Válaszok megtekintése (1 db válasz)

#228100
Fűri Mária - szerki: ...


Kedves Anna!
Szerintem zavaró a Pilinszky idézet. A nélkül nekem tetszik. Bár a vonatos két sort én képzavarnak látom (lehet, más nem); a vonat nem úton jár, a tolató vonat nem robog. De ha csak úgy olvasom és nem gondolok bele, akkor visz a lendület, és szemléletes. A húr/úr két sort nem igazán szeretem.
De összességében nem találom rossznak, tetszik a hangulata és a lendülete.

Gyors&Gyilkos-ban a Dokkon

 3527. Bara: Minden körülmények között

2021. 07. 08. 16:49



avagy
/szerelem gátak nélkül/


„Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,"
hogyha kérem,
értem akár magadat is kösd fel,
és ne szánjon senki,
mert anyád ezért röstell,

ne csak virágok közt légy bódító,
de szemétkupacon is hódító,
s ha szádon még kifér szitok,
énrám zubogjon, legyen gyilok,

mert nem rózsaszín felhőt cipel az ég,
de lávát köp fejünk fölött a vég,
és nem habos tejúton robog a vonat,
amikor lelkünkbe beletolat,

hát hadd szakadjon el az a húr,
- odaát is legyél számomra úr -,
ha kezedet emeled, ne magasba,
csak derekam szorítsd és hasamra
nyomd bélyegét az éjnek,

úgy vesszünk együtt, ha addig
fel nem kötnélek.
De ne kérj rá!
Itt csak én kérek.

*
Az első két sor Pilinszky János: Ne félj c. verséből idézve.

Válaszok megtekintése (1 db válasz)

#228100
Fűri Mária - szerki: ...


Kedves Anna!
Szerintem zavaró a Pilinszky idézet. A nélkül nekem tetszik. Bár a vonatos két sort én képzavarnak látom (lehet, más nem); a vonat nem úton jár, a tolató vonat nem robog. De ha csak úgy olvasom és nem gondolok bele, akkor visz a lendület, és szemléletes. A húr/úr két sort nem igazán szeretem.
De összességében nem találom rossznak, tetszik a hangulata és a lendülete.

mert hallhatatlan-jav.

 lehet hogy félrement
lehet hogy hagyta
lehet hogy sarkos is
de azt tagadja
lehet a szívéből
lehet anélkül
lehet hogy átgázol
s megfullad végül

lehet hogy dallamos
lehet csak kongó
lehet a fülében 
örökké zsongó
keveri ha lehet
tagadja másnak
szólna de körötte
nagyágyúk állnak

2019.05.19.-2021.05.24.-2021.07.03.

Bara

időkanyar, avagy mindörökké Debrecen ()

 
gondolatban lerombolta a falakat
átnyúlt az úttest felett
s visszarakosgatta a hámlott ruhájú
kertes házakat

a csapó két oldalát a kanyargós emlékeihez igazította
s hagyta hogy a majd félévszázados
zörgő-zakatoló tuják végig döcögjenek
a város gyomrába a rég felszedett síneken

még rápillantott a templomra
azután a főutcán átszállt az egyesre
és meg sem állt a kálvin-térig
ahol a szél mintha a parasztkantáta
akkordjait sodorta volna felé
hegedűtanára lakásából

gyermeki örömmel kanyarodott be
a péterfiára de a kapuhoz érve
az otthona helyén a pláza ormótlan tömbje
kavart hullámokat emlékfolyama tükrén
elsodorva a jegesember rekedt kiáltozását
a kenyérhéjat gyűjtő nénit a szomszédház pincéjéből
a tojásszén ropogását a vaskályhákból
a kéményseprők szénporos arcát
és elsodorta az utcabeli játszótársakat is

hát visszafordult és
csalódottan becsukta az ablakot

a kanyarbérház zajos és poros világából
az erkélyen pihenő galamb ijedten rebbent fel
és elszállt egyenesen a krematórium felé

2021-06-22 

Bara Anna

időtlenül avagy “ahogy a napok rövidülnek”

valamikor meghitt
biztos és lassú volt

még színekkel is
felruházta magában

az együtt zöldben
a hiány kékben
a múlt s a jövő egyaránt
megfoghatatlan fehérben

hiszen a rég is
bármibe öltözhetett
ahogy a jövő is

ám a most rövid
gyorsan múló
alig érintő

a most egy pillanat
amit nincs idő
színekbe álmodni

2021.06.23.
Bara Anna

*

Kivettem az 5. szakaszt:

az egyik már
a másik még
megfoghatatlan

...és az utolsót:

(a most szinte elérhetetlen
megfoghatatlan és áttetsző
fehér)

valahol valami már megint

 
dübörög
valahol mélyen 
egymásnak feszülve küzdenek
szólánctalpakon tarolnak le minden
józan gondolatot

meddig s majd hogyan
levegőtlen vagy véresen
s lesz aki ezen pezsgőt bont
majd kéjesen

hideg lesz vagy pokolian tüzes
ismeretlenül is megérdemel egy
halomra hajló füzet
vagy csak betont
esetleg követ faragatlanul
talán egy mázas urna
amibe belehullva 
teste por
lelke kortalan marad

s a kék madár 

ragasztócsíkon ragad

‎2021.‎május ‎18.

Bara Anna

időkanyar, avagy mindörökké Debrecen -

gondolatban lerombolta a falakat
átnyúlt az úttest felett
s visszarakosgatta a hámlott ruhájú
kertes házakat

a csapó két oldalát a kanyargós emlékeihez igazította
s hagyta hogy a majd félévszázados
zörgő-zakatoló tuják végig döcögjenek
a város gyomrába a rég felszedett síneken

még rápillantott a templomra
azután a főutcán átszállt az egyesre
és meg sem állt a kálvin-térig
ahol a szél mintha a parasztkantáta
akkordjait sodorta volna felé
hegedűtanára lakásából

gyermeki örömmel kanyarodott be
a péterfiára de a kapuhoz érve
az otthona helyén a pláza ormótlan tömbje
kavart hullámokat emlékfolyama tükrén

hát visszafordult és
csalódottan becsukta az ablakot

a kanyarbérház zajos és poros világából
az erkélyen pihenő galamb ijedten felrebbent
és elszállt egyenesen a krematórium felé

2021.06.12.-22.

Bara Anna

Ha kellett...

 A Holdkatlan Górcsőben kapott kritikára próbáltam a lényeget költőieskedő sorok nélkül megfogalmazni az "...aki ha kell" című versem okán: ( Bara Anna: ...aki, ha kell )

Fájós lábait tűsarkúba gyűrte, s ellentmondást 

olykor véletlen sem tűrve, nevelt és levert nem volt 

sohasem. Ha mégis cipőt cserélt és mesélt a gond 

maga sem tudta, hova lett. Családja szerint ő volt 

az angyal. Megküzdött hőséggel, csontrepesztő faggyal.

Csüggedni sem láttad fiatal korában. Érzéseit 

könnyen tartotta kordában. Kihordott, behordott, s 

lehordott, ha kellett. A matek, fizika, s minden amit 

sejtett vele lett könnyebben emészthető. Míg ezer 

felé figyelt magára nem jutott idő. Most, ha tudna 

újra keresztre feszülne, ahogy régen, s közben tán 

meg is őszülne. Mindent megtenne, amit gondolatban.

De nem tűsarkúban. Csak nagymama-mamuszban 

távozik.

2021.06.15.
Bara Anna

időkanyar

gondolatban lerombolta a falakat
átnyúlt az úttest felett 
s visszarakosgatta a hámlott ruhájú 
kertes házakat

a csapó két oldalát a kanyargós emlékeihez igazította
s hagyta hogy a majd félévszázados 
zörgő-zakatoló tuják végig döcögjenek
a város gyomrába a rég felszedett síneken

még rápillantott a templomra
azután a főutcán átszállt az egyesre
és meg sem állt a kálvin-térig 
ahol a szél mintha a parasztkantáta 
akkordjait sodorta volna felé
hegedűtanára lakásából 

gyermeki örömmel kanyarodott be 
a péterfiára
örült mert újra anyja mosolya jött felé 
apja kitárt karjában
és a sarki presszó kávéillatú zsongásából
a vasárnapi fagylaltozások málna ízű álmai

már meg sem lepődött hogy
a palacsintaképű nap fahéjas almás ruhája alól 
anyja szilvás gombócai gurultak elő
de a kapuhoz érve a pláza ormótlan tömbje 
hullámokat kavart emlékfolyama tükrén

hát visszafordult és

csalódottan becsukta az ablakot

a kanyarbérház zajos és poros világából
az erkélyen pihenő galamb ijedten felrebbent 
és elszállt egyenesen a krematórium felé

lehet már csak ott találkoznak


2021.06.12.-15.
Bara Anna

*

a "visszakanyar" átirata.

visszakanyar

gondolatban lerombolta a falakat
átnyúlt az úttest felett 
s visszarakosgatta a hámlott ruhájú 
kertes házakat

a csapó két oldalát a kanyargós emlékeihez igazította
s hagyta hogy a majd félévszázados 
zörgő-zakatoló tuják végig döcögjenek
a rég felszedett síneken

még rápillantott a templomra
azután a főutcán felszállt az egyesre
és meg sem állt a kálvin-térig 
ahol a szél mintha a parasztkantáta 
akkordjait sodorta volna felé
hegedűtanára lakásából 

gyermeki örömmel kanyarodott be 
a péterfiára
örült mert újra anyja mosolya jött felé 
apja kitárt karjában
és a sarki presszó kávéillatú zsongásából
a vasárnapi fagylaltozások málna ízű álmai

már meg sem lepődött hogy
a palacsintaképű Nap fahéjas almás ruhája alól 
anyja szilvás gombócai gurultak elő
de a kapuhoz érve a pláza ormótlan tömbje 
hullámokat kavart emlékfolyama tükrén

hát csalódottan becsukta az ablakot

az erkélyen pihenő galamb ijedten felrebbent 

a kanyarbérház zajos és poros világából
és elszállt egyenesen a krematórium felé

vajon hol találkozunk

2021.06.12.
Bara Anna

megszökött apámmal

ha fájt a csend
hangodba öltöztetted 
a szobám
takaró volt a szó 
riasztó árnyon
s mint bársony 
kúszott a falakról alá
rám terült féltőn

ma már 

a visszhang sem fordul felém

pedig még babusgatnám

2011.08.19.-2021.05.31.

Bara

mert hallhatatlan

lehet hogy félrement

lehet hogy hagyta

lehet hogy sarkos is

de azt tagadja

lehet a szívéből

lehet anélkül

lehet hogy átgázol

s megfullad végül

lehet hogy dallamos

lehet csak kongó

lehet a fülében 

akár a dongó

keveri ha lehet

tagadja másnak

szólna de körötte

nagyágyúk állnak

2019.05.19.-2021.05.24.

Bara Anna

összekoptunk - 3

 

ELCSENDESEDŐ

 

eredetije: "sorspecsét" címen futott

közel s távol az idő kerekében

az ég tüzel. a láz a földre nő.
a felhők, - akár elhajított kő -
a föld fejére hullnak, s mint nyilak
átdöfik. hiába maszk, sisak.
 
az ember ül, falak közt egymaga.
bent és kint tömény halál szaga.
nem szól mobil. nem mozdul a kilincs.
magány lesz a lelkeken bilincs.
 
startra készen a halál dőzsöl itt.
az angyal-kürtök hangja már avitt.
s az ember lassan elveszti hitét.
isten tudja mekkora a tét. 
 
az ember ül, s a kilincsre mered.
csak múltja van. jövőn nem képzeleg.
időszikrákként pergő életek
vihart kavarva sebet ejtenek.
 
hol föld az éggel titkon paroláz,
kereszt nő lassan minden ház falán.
a szemek helyén fekete lyukak,
s napküllők közt csak elgörbült utak.


2021.03.27.-2021.04.12.-05.03.
Bara Anna

összekoptunk -3

minekünk sose volt múltunk csak aznap
amerre indultunk utak se haladtak
miénk a sosem lesz ha meg sem éljük
de ahonnan érkeztünk azzal beértük
 
nekem míg létezel biztos mást kizár
enyém vagy akkor is ha neked kizárt
nekünk ami nem volt nem is lesz holnap
de ami együtt rossz semmit nem ronthat
 
nekünk az eddigi ránk szabott élet
egyszer volt egyszer van s így ér majd véget
veled az életem sosem volt fanyar
lehet ez másokat időnként zavar
 
ahogy vagy nekem már cseppet sem kétes
pedig a méreted régen nem épp es
ép testbe éppen de be kell hogy férjek
naponta feltéplek s foltozlak szépnek. 

2019.10.23.-2019.10.30.-2021.04.18.-2021.04.30.

Bara Anna

JELEK - irodalmi pályázat

 https://docs.google.com/document/d/1W_zgy2Wbbt3P800Q6PAQfhHcnxGs2TVVG0dQQzwTdTE/edit

Űrlap:

https://docs.google.com/document/d/1_b5hihkwhO-va0dYCUSDq6BiRU2Qlj_oxne3rIZKYz8/edit

szegény apám

nincs nyafogás 
hiszti 
affektálás

nincs megoldhatatlan
s nincs elhalasztható

a régi azért van hogy 
legyen miből újat
az új bárkinek 
kézzel fogható

a küzdelem 
fogcsikorgató élet
s az életben így 
járható minden út

a föld nem lesz csak 
veled együtt áldás
a mindennap csak a 
holnappal útmutató

és küzdött ő ha kellett 
s azon túl is
célokat kitűzve 
fáradhatatlanul

szegény apám 
csak egyet nem értett
ha elveszítem 
már semmi sem lesz jó

2021.04.23.
Bara Anna

anya mackóban - 4

bevillan még most is, 

milyen büszke voltam,

amikor az utcán 

utánad fordultak:

a ruhádat honnan?

hányszor terveztem, hogy 

a világoskék helyett 

veszek egyszer újat. 

legalább tíz éve, 

hogy otthon csak mackóban.

de neked nem kellett. 

kényelmes. megszoktad.

már nem érdekelt divat 

vagy mit szólnak mások. 

én is úgy két éve egy 

bordót használok.

a cigitől égettet 

arra cseréltem le. 

nem mintha nem vágynék, 

de kényelmesebb benne

visszaszámolni.

2020.01.15.-2021.04.20.

Bara Anna

*

anya mackóban-5

bevillan még most is 

milyen büszke voltam

amikor az utcán 

utánad fordultak

a ruhádat honnan

 

hányszor terveztem hogy 

a világoskék helyett 

veszek egyszer újat

legalább tíz éve 

otthon csak mackóban

 

de neked nem kellett 

kényelmes megszoktad

 

már 

nem érdekelt divat 

vagy mit szólnak mások 

én is úgy két éve 

egy bordót használok

a cigitől égettet 

arra cseréltem le 

 

nem mintha nem vágynék 

de kényelmesebb benne

visszaszámolni

2020.01.15.-2021.04.20.-2021.05.24.

Bara Anna

összekoptunk - 2

minekünk sose volt múltunk csak aznap
amerre indultunk utak se haladtak
miénk a sosem lesz ha meg sem éljük
de ahonnan érkeztünk azzal beértük
 
nekem ahogy vagy biztos mást kizár
enyém vagy akkor is ha neked kizárt
nekünk ami nem volt nem is lesz holnap
de ami együtt rossz semmit nem ronthat
 
nekünk az eddigi ránk szabott élet
egyszer volt egyszer van s a jövő a vég lesz
veled az életem sosem volt fanyar
lehet ez másokat időnként zavar
 
ahogy vagy nekem már cseppet sem kétes
pedig a méreted régen nem épp es
ép testbe éppen de be kell hogy férjek
naponta feltéplek s foltozlak szépnek. 

2019.10.23.-2019.10.30.-2021.04.18.
Bara Anna

...aki, ha kell

Ráfeszül a horizontra,
eget földet egyben tart.
Hajnalt bont és estéket köt,
közben nappal fénygömböt ölt.
Viharokban ő a part.
 
Ágakat fon sima törzzsé,
ha kell gyökeret ereszt.
Búvóhelyet nyújt,
ha néha veszélyt érez, 
s rád nevet.
 
Várat rajzol földtől égig,
míg kenyér illatú keze
elsimítja mesék élét,
ha éjszaka attól félnél.
Hajnalhídig elvezet.

Aztán leül azt sem tudva,
szikla volt-e vagy hó, puha.
Te elébe állsz ,

csak úgy, szótlan,
elhiszi, hogy minden jól van,

s elmehet.

2021.04.13.
Bara Anna

***

Ráfeszül a horizontra,
eget földet egyben tart.
Hajnalt bont és estéket köt,
közben nappal fénygömböt ölt.
Viharokban ő a part.
 
Ágakat fon sima törzzsé,
ha kell gyökereket ereszt.
Búvóhelyet nyújt,
ha néha veszélyt érez, 
s rád nevet.
 
Várat rajzol földtől égig.
Kenyér illatú keze
elsimítja mesék élét,
ha éjszaka attól félnél.
Hajnalhídig elvezet.

Aztán leül azt sem tudva,
szikla volt-e vagy hó, puha.
Elébe állsz .

Csak úgy. Szótlan.
Elhiszi, hogy minden jól van,

s elmehet.

2021.04.13.-18.
Bara Anna

ha lefagy

tudta hogy szeretik
magabiztos volt minden mozdulata
semmit nem bízott másra
reggeltől reggelig minden perc
értük
hisz az anyjuk

most sántít és pánikol
s látja a tragédiákat
mindegyikben önmagát érzi hibásnak
minden perc félelemben telik

mi lesz ha
a helyzetet nem tudja felmérni
ha nem tud odarohanni
ha nem bírja majd felkapni
ha a szíve lehet épp akkor
amikor segíteni kellene

tudja hogy szeretik mégis pánikol 

hogy ő biztos nem is az az igazi 

nagyi

2018.01.11.-2020.01.11.-2021.04.08.
Bara Anna 

(a "nagyi" átirata, ami Dokkon elég negatív kritikát kapott egy szerkitől: https://dokk.hu/forum2/olvas.php?id=45849)

közel s távol

az ég tüzel. a láz a földre nő.
a felhők, - akár elhajított kő -
a föld fejére hullnak, s mint nyilak
átdöfik. hiába maszk, sisak.
 
az ember ül, falak közt egymaga.
bent és kint tömény halál szaga.
nem szól mobil. nem mozdul már kilincs.
a magány lett a lelkeken bilincs.

hol föld az éggel titkon paroláz,
kereszt nő lassan minden ház falán.
egy megtört szempár a semmibe mered,
de mintha látná, hogy visszaintenek.

2021.03.28.

Bara Anna

(amihez nincs kulcs - átirata)

amihez nincs kulcs

az ég tüzel. a láz a földre nő.
a felhők, - akár elhajított kő -
a föld fejére hullnak, s mint nyilak
átdöfik. hiába maszk, sisak.
  
az ember ül, falak közt egymaga.
bent és kint tömény halál szaga.
nem szól mobil. nem mozdul a kilincs.
a magány lesz a lelkeken bilincs.

startra készen a halál dőzsöl itt.
az angyal-kürtök hangja már avitt.
az ember lassan elveszti hitét.

isten tudja mekkora a tét. 

az ember ül, s a kilincsre mered.
csak múltja van. jövőn nem képzeleg.
az ajtón zár, de értelmetlenül.

hiába vár. megérzi legbelül.

s míg föld az éggel titkon paroláz,
ember embert egyre csak aláz.
s amíg kereszt nő minden ház falán,
az ember ül, és egyre csak gyaláz.

2021.03.27.
Bara Anna

*

https://www.astronet.hu/tenyek-talanyok/vallasok/mihaly-arkangyal-a-vedelmezo-101655/ :

"A Föld Angyalaként is ismert Mihályt a legtöbben talán a Bibliából ismerik (Jelenések könyve 12-17), hiszen ő volt az az angyal, aki a hitszegő Lucifert és jóságra képtelen követőit megbilincselte és letaszította a mennyből. Ők a bukott angyalok, akik sosem feledhetik, honnan űzettek el, mégsem térhetnek vissza többé “szülőföldjükre”. Isten az eget-földet megrengető háború után nevezte ki Mihályt a mennyei seregek vezetőjévé, és megajándékozta az eltávozott lelkek fogadásának feladatával. Így, ha valaki meghal, a lelke először Mihály arkangyallal találkozik a mennyország kapujában, aki (az egyiptomi Anubiszhoz hasonlóan) mérlegre teszi Földi életünkben elkövetett jó és rossz cselekedeteinket. A jó lelkek előtt szélesre tárja a mennyek kapuját, a rosszakat pedig a tisztítótűzbe kíséri. Amikor eljön majd a Végítélet, Mihály arkangyal kürtje lesz az, ami majd felharsan a horizonton, figyelmeztetve az emberiséget, hogy ütött az Utolsó Óra…"

mert nem tudtuk hogy visszaszámol

 (Jagos István Róbert: 1974.03.26.-2018.02.10.)

már nekifogtam párszor és

elolvastam tucat emlékezést

az én soraim olyan

szenvtelenek mintha

nem lenne mögötte semmi érzés

mintha két hónap összes

reménye és kínja lemarta

volna a varokat

már majdnem begyógyult az

összes seb de újra

felszakította a kapcsokat

hogy komolyan gondolta-e

vagy sem nem ér már el

hozzá sem szó sem üzenet

választ hiába várunk az

összes válasz idelent rekedt

pedig vonzotta a fény ameddig

visszatükrözték a szemek

de mégis kicsente a dalait

most a Tejút csigolyáin rezgenek

2018.02.19.-02.28.-2021.02.10.

Zsefy Zsanett(Bara Anna - Dokk)

Szökésben

http://youtu.be/EOtkcS1oe_4

most bújok csendesen
kezemből hidegen pereg az idő
őrült is lennék szívesen
hogy megteremthessem
a meg nem születőt
a többit már nem keresem
elveszett két mozdulat között
az összegabalyodott sorokban
itt-ott kimaradt szóközön

az ajtó még nyitva de a kilincsen
tétován babrál a Tovább
most bújok csendesen
látod
vakít a félhomály

pár nyomtatott sor
az ajtón át
s az a néhány dal
halkan kiszökik

most bújok
mögéd
csendesen
de gondolatban
téged hallgatlak
kicsit

2011.04.01.
Zsefy Zsanett

*

Éveken át a "most bújok csendesen" címen futott... igaz nem sok helyre vittem el.

A "szökő" ihletről/múzsáról kiszabadult sorokat végül is a BENKO DIXIELAND: Ott fogsz majd sírni c. dala inspirálta... 😊