alkonysorok

ha majd 
fáradt kékkel földet ér s én
szikecsendben elpihenve
hallgatom hogy közeledik
alkonyhúrokat pengetve
nem számít a hol és mikor
a meddigje lesz a fontos
tisztán vagy a földi léttől
imitt-amott kicsit foltos

az is és úgy épp az enyém
addig amíg bevarrhatom
de talán az utolsó rést
szakavatott kézre hagyom
s árnyékhálón fáradt kékkel
ha csak az ég ér a földre 
megírom mert még tehetem
bizakodni lásd megérte

2021.09.16.
Bara Anna