szétszórva a lapon
még középen hagyom
az asztalon
végigsimítja őket a kezem
az élet mondd miért nem
ilyen selyem
selyemvirágok
szerteszét hagyom
alattuk csend
fölöttük kezek
köztük nyugalom
de a fény lassan elpihen
árnyakkal vegyül
s a föld odalent
nem simogat
selyemvirágok alatt
a hideg sohasem ringat
2010.03.17.-2011.02.24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése