fáradt kékkel földet érek s
szikecsendben elpihenve
hallgatom hogy közeledik
alkonyhúrokat pengetve
nem számít a hol és minek
a meddigje lesz a fontos
tisztán vagy a földi léttől
imitt-amott kicsit foltos
az is és úgy épp az enyém
addig amíg bevarrhatom
de talán az utolsó rést
sebészemnek most meghagyom
talán akkor fáradt kékkel
csak az ég ér le a földre
s ha tehetem megírom majd
a visszafelét hogy' értem meg
2021.09.16.
Bara Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése