Ha kellett...

 A Holdkatlan Górcsőben kapott kritikára próbáltam a lényeget költőieskedő sorok nélkül megfogalmazni az "...aki ha kell" című versem okán: ( Bara Anna: ...aki, ha kell )

Fájós lábait tűsarkúba gyűrte, s ellentmondást 

olykor véletlen sem tűrve, nevelt és levert nem volt 

sohasem. Ha mégis cipőt cserélt és mesélt a gond 

maga sem tudta, hova lett. Családja szerint ő volt 

az angyal. Megküzdött hőséggel, csontrepesztő faggyal.

Csüggedni sem láttad fiatal korában. Érzéseit 

könnyen tartotta kordában. Kihordott, behordott, s 

lehordott, ha kellett. A matek, fizika, s minden amit 

sejtett vele lett könnyebben emészthető. Míg ezer 

felé figyelt magára nem jutott idő. Most, ha tudna 

újra keresztre feszülne, ahogy régen, s közben tán 

meg is őszülne. Mindent megtenne, amit gondolatban.

De nem tűsarkúban. Csak nagymama-mamuszban 

távozik.

2021.06.15.
Bara Anna