időkanyar

gondolatban lerombolta a falakat
átnyúlt az úttest felett 
s visszarakosgatta a hámlott ruhájú 
kertes házakat

a csapó két oldalát a kanyargós emlékeihez igazította
s hagyta hogy a majd félévszázados 
zörgő-zakatoló tuják végig döcögjenek
a város gyomrába a rég felszedett síneken

még rápillantott a templomra
azután a főutcán átszállt az egyesre
és meg sem állt a kálvin-térig 
ahol a szél mintha a parasztkantáta 
akkordjait sodorta volna felé
hegedűtanára lakásából 

gyermeki örömmel kanyarodott be 
a péterfiára
örült mert újra anyja mosolya jött felé 
apja kitárt karjában
és a sarki presszó kávéillatú zsongásából
a vasárnapi fagylaltozások málna ízű álmai

már meg sem lepődött hogy
a palacsintaképű nap fahéjas almás ruhája alól 
anyja szilvás gombócai gurultak elő
de a kapuhoz érve a pláza ormótlan tömbje 
hullámokat kavart emlékfolyama tükrén

hát visszafordult és

csalódottan becsukta az ablakot

a kanyarbérház zajos és poros világából
az erkélyen pihenő galamb ijedten felrebbent 
és elszállt egyenesen a krematórium felé

lehet már csak ott találkoznak


2021.06.12.-15.
Bara Anna

*

a "visszakanyar" átirata.