közel s távol az idő kerekében

az ég tüzel. a láz a földre nő.
a felhők, - akár elhajított kő -
a föld fejére hullnak, s mint nyilak
átdöfik. hiába maszk, sisak.
 
az ember ül, falak közt egymaga.
bent és kint tömény halál szaga.
nem szól mobil. nem mozdul a kilincs.
magány lesz a lelkeken bilincs.
 
startra készen a halál dőzsöl itt.
az angyal-kürtök hangja már avitt.
s az ember lassan elveszti hitét.
isten tudja mekkora a tét. 
 
az ember ül, s a kilincsre mered.
csak múltja van. jövőn nem képzeleg.
időszikrákként pergő életek
vihart kavarva sebet ejtenek.
 
hol föld az éggel titkon paroláz,
kereszt nő lassan minden ház falán.
a szemek helyén fekete lyukak,
s napküllők közt csak elgörbült utak.


2021.03.27.-2021.04.12.-05.03.
Bara Anna