2025. augusztus 6., szerda
Apám útja
a focipálya magánya - 4
mire elindulok már félidő
mire kifújom magam
a mérkőzésnek vége
a kapu tátott szájjal riogat
mintha el akarna nyelni
ahogy a pillanatok labdáit
nem tudom ki ellen játszom
vagy egyáltalán játék-e
az idő kapuja nyitva
nem fog vissza semmi
belegabalyodok a hálóba
amíg a sípszó meg nem állít
2025. július 31., csütörtök
a focipálya magánya -2
mire elindulok már félidő
mire kifújom magam
lefujjàk a mérkőzést
a kapu tátott szájjal riogat
mintha engem is el akarna nyelni
ahogy a pillanatok labdáit
menekülnék de
belegabalyodok a hálóba
csak a múlt s az
ismeretlen jövő jut át rajta
a pillanatba kapaszkodnék
de hiányoznak belőle
a gyermekkori nyarak
a felhőtlen kacagások
a jövő kis csodái
hiába az óvó tekintetek
a felém nyúló segítő kezek
már nem tudom ki ellen játszom
és meddig
vagy egyáltalán játék-e
az idő kapuja végül kinyilik
a hálót szétrágta egy más világ
nem fog vissza semmi
csak megyek előre
amig a sípszó meg nem állít
utána a csend
2025.05.30.-07.31.
Bara Anna
Lefújás előtt-2
találom magamat
nincs kezdő sípszó
és a végét sem jelzi semmi
a lelátók üresek
de mégis érzem a tekinteteket
hallom a biztató kiáltásokat
a lemondó morajokat
tudom visszafordulni lehetetlen
mintha vonzana valami az
egyre közeledő üres kapuban
csak megyek előre
ahogy az idő velem
nem rohanok nem sietek
úgysem vár meg
Bara Anna (alias Bakkné Szentesi Csilla)
2025. július 25., péntek
leheletnyi (abszurd-3.)
az ajándék (abszurd) - 2.
eleinte csak csodálták
majd óvatosan bontogatták
hol hogyan nyissák fel a
dobozt hogy ne sérüljön
kezdetben bátortalanul
vették kézbe de idővel
megtanultak jóban-rosszban
az ajándék pedig az idő
a doboz közben egyre
gyűröttebb lett s a
és eljött a nap amikor
újra dobozba került
s a krematóriumból
Bara Anna
2025.07.25.
2025. július 23., szerda
játék
na és
van aki engem nem szeret
pedig mintha én is labda lennék
egy agyonrugdosott amit
fel-fel vesznek
azután félrelöknek
és elkezdik vagy épp folytatják
valami újjal vagy beválttal
na nem egy márkással
arra nem telik és
nem is mernének belerúgni
esetleg nézegetik és csodálják
ahogy egy ilyen csodát illik
de ha már a meccset lefújták
és alig lézengenek a pályán
és a lelátón
időnként akad aki bátortalanul
felvesz és körbelesve nehogy
észrevegyék megcélozza a kaput
és belémrug
legtöbbször a kapu mellé
hiszen az idő már elhasznált
gyenge lettem
szinte ősszenyomható
én már nem is akarom a
focipályát végigszántani
a kapu maradjon az erőseké
de azért megnézném
az időt melyik fogja legyőzni
tudod inkább mi szeretnék lenni
pöttyös labda
Papírfecni - átirat
/Ezen a címen: Ottfelejtve - és A remény listája címen is futott a Facebookon; Előbbieket írtam át/húztam meg./
hordta a zsebében
papírfecnin
gyűrötten
mint egy rég lejárt listát
amin még szerepeltem
nem tudom tudta-e
hogy én vagyok az
mégis
egész nap úgy éreztem
valaki emlékszik rám
csak úgy
véletlenül
ahogy a kulcs zörren
egy régi kabátban
talán valahol még
össze vagyok hajtva
egy sötét zseb mélyén
jelentéktelenül
de megőrízve
Dokkra ez a változat: 2025.07.23.
2025. július 21., hétfő
"J. A. levele Horger Antal úrhoz" 2.
ez a nép egyszer megbecsül
magának melle mig feszül
hiába minden küzdelme
ellenem nem küzd majd elme
lehet az érzés még hibás
hogy ma sem ettem nem vitás
maga nem tudja mit jelent
ha éhség hajt sok agylebenyt
nem kívánom hogy megértse
ha belegondol megérte
nekem az élet nem karácsony
tiszta a szívem de belátom
a kettőnk közti különbség
annál több volt mint különcség
hiába tanult koponya
szavát lesi padok sora
engem nem lehet megtörni
embert sem fogok én ölni
lehet egy sínpár végzetem
mégsem tagadom nézetem
2025. július 20., vasárnap
beismerő üzenet
Válasz erre: https://dokk.hu/naplok/index.php?mutassad=QmFsdGF6YXI=&rare=6356
hogyha néha félreköltök
komolyabban kéne vennem
de kisördög alszik bennem
hogyha ébred s éppen rosszkor
ráüvöltök neked rossz kor
de nem hiszi és úgy nyaggat
képernyőmre verset aggat
kezem fogja agyam gyúrja
anyját szidom újra s újra
de csak röhög s hátam bökve
két szarvával földre lök le
úgy üvölti szinte fájó:
nem lesz költő nagyságábó'
Bara
"J. A. levele Horger Antal úrhoz"
Az Isten a múltkor fent kézen fogott.
Na, ne búsulj fiam! - s még annyit mondott -
a földi léted, - mert pokollá tette -
ne resteld megírni, szíved kikezdte!
Írd meg, hogy a földön te lettél nagyobb!
(Lehet az ő neve kisbolygón ragyog.)
Itt téged tisztelnek holtod után is.
Költőként nem szimplán vagy populáris.
Horger meg forogjon a Galaxisban!
Nem eszét, jellemét biflázzák kínnal!
*
te vagy a susnyásban én meg a trónon.
Én egész hazámat ma is tanítom!
Te meg a pokolban, ahogy gyanítom.
Éltem és halálom közismertté tett,
mert egész hazámat neveltem szépnek.
Jegyeztem a Dokknak kínnal, és hévvel.
JA
*
2025.07.20.
Dokk pályázatra
az ajándék
(abszurd a születésről és a halálról)
majd óvatosan bontogatták
a díszcsomagolást
hol hogyan nyissák fel
a dobozt hogy ne sérüljön
kezdetben bátortalanul
vették kézbe de idővel
megtanultak jóban-rosszban
együttélni vele
a doboz közben
egyre gyűröttebb lett
a benne féltve őrzött
alig felismerhetőre kopott
és eljött a nap amikor
újra dobozba került
s a krematóiumból felcsapó
füsttel útnak indult
a mennyországnak
egy ajándék
2025.07.10.-15.-20.
2025. július 19., szombat
neked már - 3
nem kell hallgas szóra. benned a csend zenél.
nézlek ahogy játszol. a felhők bárányok.
bár neked nem jászol, s nincsenek bálványok.
minden csillag ismer. imélben üzentem:
hosszú út porában ért véget küzdelmed.
fogadjanak úgy, mint királyt a serege.
akkor is, ha végül a vérből lett elege.
itt most semmi extra. még éppen béke van.
az isten nem pesztra. bár mindig észbe kap,
a gyeplőt nem fogja. már mások döntenek.
lehet jobb odafent, 'hol fegyvert nem töltenek.
2024.04.16.-2025.07.19.
Bara
neked már - 2
nem kell hallgas szóra. benned a csend zenél.
nézlek ahogy játszol. a felhők bárányok.
bár neked nem jászol, s nincsenek bálványok.
minden csillag ismer. imélben üzentem:
hosszú út porában ért véget küzdelmed.
fogadjanak úgy, mint királyt a serege.
akkor is, ha végül a vérből lett elege.
itt most semmi extra. még éppen béke van.
az isten nem pesztra. bár mindig képbe' van,
a gyeplőt nem fogja. már mások döntenek.
lehet jobb odafent, 'hol fegyvert nem töltenek.
Bara
2025. július 13., vasárnap
az érthetetlen (végleges verzió)
csúszdázott a fény
s a sötét után
vetette magát
hajnalodik
zizegte sok falevél
míg kormos hátukat
nyaldosta néhány láng
tűzoltófecskendők
kígyóztak vízterhükkel
sikolyokat oltva
s a bakancsok között
egy kutya rohangált
hangos ugatással
2025. július 11., péntek
érthetetlen, pedig jelezte
csúszdázott a fény
s a riadt sötét után
vetette magát
hajnalodik
zizegte sok falevél
míg kormos hátukat
nyaldosta néhány láng
tűzoltófecskendők
kígyóztak vízterhükkel
sikolyokat oltva
s az elnehezült bakancsok
között egy kutya rohangált
hangos ugatással
az ugatást lassan
fájdalmas vonítás
váltotta majd
halk szűkölés
az összeégett
holttestnek már
nem volt
szeretet-illata
ahogy melléfeküdt
Bara Anna
2025. július 10., csütörtök
az ajándék (abszurd)
majd óvatosan bontogatták
a díszcsomagolást
hol hogyan nyissák fel
a dobozt hogy ne sérüljön
kezdetben bátortalanul
vették kézbe de idővel
megtanultak együttélni vele
a szeretetüket megosztva
mindaddig amig tehették
*
közben a doboz
egyre gyűröttebb lett
a benne féltve őrzött
alig felismerhetőre kopott
és eljött az nap amikor
újra dobozba került
s a kemence felcsapó
lángjaiból útra indult
a mennyországnak
egy ajándék
2025. július 8., kedd
az érthetetlen 3. var.
csúszdázott a fény
s a riadt sötét után
vetette magát
hajnalodik
zizegte sok falevél
míg kormos hátukat
nyaldosta néhány láng
tűzoltófecskendők
kígyóztak vízterhükkel
sikolyokat oltva
s az elnehezült bakancsok
között egy kutya rohangált
hangos ugatással
ismert szagokat keresve
az ugatás lassan lemondó
vonításba ment át
ahogy egyre mélyebb
sebet vájt benne a hiány
nem értette hogy az
összeégett holttestnek
Bara Anna
2025.07.07.-08.
2025. július 7., hétfő
fénytörés - 3.
az érthetetlen 2. var.
az érthetetlen
csúszdázott a fény
s a riadt sötét után
vetette magát
hajnalodik
zizegte sok falevél
míg kormos hátukat
nyaldosta néhány láng
tűzoltófecskendők
kígyóztak vízterhükkel
a sikoltások között
köröttük rohangált
hangos ugatassal
keresve az ismert
szagokat
az ugatás csaholàsba
majd lassan vonításba
ment át ahogy egyre
mélyebben vájt belé a
hiány
nem értette
hogy az összeégett
holttestnek már nincs
többé szeretet-illata
fénytörés
hatalmas kondenzcsík
bagolyszemei között
a szánkók
mint csillagraj repültek
az út emelkedőjéről a
végtelennek látszó
hótól csillogó estbe
a környék csendjét
csak néhanap szakította
meg a lópatkók dobogását
elnyomó motorberregés
míg a hold
jégkristályos porát szórta
az önfeledt gyerekhadra
egy felhő úszhatott el
foltos képe előtt
talán ezért
nem vette észre a
közeledő buszt
Bara
2025.07.06.
2025. július 6., vasárnap
mennyből a pokolba
a szánkók mint csillagraj
repültek az út emelkedőjéről
a végtelennek látszó
hótól csillogó estbe
mintha a hold öntené örömében
jégkristályos porát
az önfeledt gyerekhadra
s talán egy felhő úszott el
foltos képe előtt
hogy nem vette észre a buszt
a gyerekek sem
Bara Anna
2025.07.06.
Kelebi Kiss István
Az én kortárs példaképem.
A DunaPart Cafén ismertem meg. Jelen voltunk az Allegória Portálon, a Héttoronyban, a Litera Túra Művészeti Magazinban, a Holdkatlanban, a Dokkban és még pár irodalmi portálon. Költészete egyedi és megismételhetetlen. Halála - 2021. október 16-án 73 éves korában - őszintén megrendített. Verseiben tovább él bennem (is).
2025. július 1., kedd
az empatikus
a hentes
egykedvűen darabolt.
követte szemével a bárdot,
és azon töprengett,
hogy birják megölni
azokat a szegény állatokat?
a konyhában a pörkölt illatát
Bara
2025.07.01.
2025. június 23., hétfő
elkésett kérdések?
csillagbársony a holdköpeny.
nem melegít mégsem.
Isten vajon mire gondolt,
hogy hidegen égjen?
mire szánta a planétánk,
s mire a halandót?
eltökélte félig készen
hagyja ezt a bolygót?
nem voltam ott a kezdetnél,
két ember elég volt,
pontnyi létem épp pixelnyi
helyet, ha pocsékol(t).
sok milliárd képpontjai
összeálltak végre,
ez a világ - még láthatod -,
háborúknak ért be.
csillagbársony a holdköpeny
vértől pöttyös ég, föld.
fogy az idő vagy épp tágul?
és hány sebet tép föl?
Isten tudja, ha elkészül,
s olyannak mint régen,
a restarttal háború lesz,
vagy nagy világbéke?
Bara Anna
2025.06.23.
2025. június 21., szombat
a legeslegeslegelső
'hol nagyszülei háza
a poros udvarába
máshol nem fért volna el
ha vigad majd a násznép
ha búskomor mégúgyse
a gazda ezért mást lép
cigányzene fátylas lány
eperfáról csillag hullt
míg az egyik csitrinek
mellkasában szikra gyúlt
tengerszeme vonzotta
nem tudta hogy túsz szíve
akkor ezt fel sem fogta
kisleányt a szőke srác
táncra kérte remélve
nyugtot talál azután
ha más lányra cserél' le
este jött a telihold
hasa akár egy labda
jóllakottan pislogott
fa tövében egy macska
hajnalban az ifjú pár
akárcsak a vendégek
kámfort játszott mindahány
a Hold slepje szétszéledt
csak a lányka nem fáradt
szőke srác megigézte
bár az unta nem látszott
tán még őrzi emléknek
2025.06.21.
2025. június 12., csütörtök
időtlen
évek napok sora
jégcsapok a percek
pillanatok nyoma
néha csendre vágytam
mint lépni a béna
most ha szólnak hozzám
fülemnek mind néma
szeretőm a csend lett
befont mint a lián
megfojt egyszer tudom
lehet az én hibám
átlátszó lett minden
talán nem is látnak
hiába nyüzsögnék
az idökaptárban
múltpáncélban járom
jelen rögös útját
nem hagyja az idő
hogy fordítsam rúdját
haladok előre
nélküled hangtalan
amit még elhagyok
tán nem lesz hasztalan
2025. június 8., vasárnap
az irányítószám megváltozott
bent ólom csizmát visel az idő
kint varjú károg az útról letérni
most kellene míg van hozzá tüdő
szívverésem semmit sem mond másnak
csak nekem fontos halk vagy dübörög
füleimbe zakatolva árad
vagy elnémították a vérrögök
testem árnyék mit fáradtság vontat
ha rossz kabátként lóg rajta a múlt
a színeket tőlem is elloptad
így szürkeségből öröm ritkán gyúlt
ha írok is nem neked mint régen
ha írok is mint téged választott
nem vagyok már példa vagy igéret
az irányítószám megváltozott
2025. június 6., péntek
Majd az idő
"az időt mint focipályát
beszaladnom lehetetlen"
de veled elhittem
hogy nekünk sikerül
a rajtnál még együtt
egymáshoz igazítva léptünk
a rohanásban észre se vettük
a kapu talán maga a vég
a sípszót sem hallottuk
úgy biztattuk egymást
ma a csend a társam
míg az üres pálya vége
homályba nem vész
nélküled
semmi nem változott
és minden más lett
majd az idő hozzád visz
nem legyőz hanem elkísér
Lefújás előtt
egy elfelejtett mérkőzésen
találom magamat
nincs kezdő sípszó
és a végét sem jelzi semmi
a lelátók üresek
de mégis érzem a tekinteteket
hallom a biztató kiáltásokat
a lemondó morajokat
tudom visszafordulni lehetetlen
mintha vonzana valami az
egyre közeledő üres kapuban
"az időt mint focipályát
beszaladnom lehetetlen"
hát csak megyek előre
ahogy az idő velem
nem rohanok nem sietek
úgysem vár meg
Bara Anna (alias Bakkné Szentesi Csilla)
2025.06.06.
2025. június 4., szerda
A focipálya magánya
"az időt mint focipályát beszaladnom lehetetlen"
mire elindulok már félidőa kapu tátott szájjal riogat
mintha engem is el akarna nyelni
ahogy a pillanatok labdáit
menekülnék de
belegabalyodok a hálóba
csak a múlt s az
ismeretlen jövő jut át rajta
a pillanatba kapaszkodnék
de hiába az óvó tekintetek
a felém nyúló segítő kezek
már nem tudom ki ellen játszom
és meddig
vagy egyáltalán játék-e
az idő kapuja nyitva
a hálóját szétrágta egy más világ
nem fog vissza semmi
csak megyek előre
amíg a sípszó meg nem állít
azután csend
2025. május 30., péntek
a focipálya magánya
"az időt mint focipályát
beszaladnom lehetetlen"
mire elindulok már félidő
mire kifújom magam
lefujjàk a mérkőzést
a kapu tátott szájjal riogat
mintha engem is el akarna nyelni
ahogy a pillanatok labdáit
menekülnék de
belegabalyodok a hálóba
csak a múlt s az
ismeretlen jövő jut át rajta
a pillanatba kapaszkodnék
de hiányoznak belőle
a gyermekkori nyarak
a felhőtlen kacagások
a jövő kis csodái
hiába az óvó tekintetek
a felém nyúló segítő kezek
már nem tudom ki ellen játszom
és meddig
vagy egyáltalán játék-e
az idő kapuja nyitva
a hálót szétrágta egy más világ
nem fog vissza semmi
csak megyek előre
amig a sípszó meg nem állít
utána a csend
2025.05.30.
Bara Anna
"az időt mint focipályát
beszaladnom lehetetlen" idézet Jónás Tamástól. Szárm. hely: Dokk-verspályázat napló.
2025. május 25., vasárnap
az anyák sosem halnak
ott lebegnek bölcsődalban
a lépések ütemében
esték csaló meséiben
az anyák sosem halnak
benne élnek minden dalban
ujjuk simít fájdalmat hűt
lelket óv egy világot fűt
az anyák sosem halnak
ha csorbulnak sem tagadnak
vihart űznek s úgy ragyognak
mindíg érezd lesz még holnap
az anyák sosem halnak
csak lágy szellővel elillannak
holtukban is vigasztalnak
szívet marnak de maradnak
2025.05.25.
Zsefy
2025. május 24., szombat
a remény listája
valaki ma a nevemet
hordta a zsebében
papírfecnin
gyűrötten
mint egy rég lejárt listát
amin még szerepeltem
nem tudom tudta-e
hogy én vagyok az
vagy csak egy név voltam
amiről rég megfeledkezett
mégis
egész nap úgy éreztem
valaki emlékszik rám
csak úgy
véletlenül
ahogy a kulcs zörren
egy régi kabátban
és este
amikor a konyhai neon
zümmögése megtörte a csendet
arra gondoltam
talán valahol még
össze vagyok hajtva
egy sötét zseb mélyén
jelentéktelenül
de megőrízve
Zsefy Zsanett
2025. május 22., csütörtök
Papírfecni (A későbbi változata: A remény listája)
a zsebében
papírfecnin gyűrötten
mint egy rég lejárt lista
amin még szerepeltem.
nem tudom tudta-e
hogy én vagyok az -
vagy csak egy név maradtam
valami áthúzandó
amit elfelejtett megvenni.
mégis
egész nap úgy éreztem
valaki emlékezik rám
csak úgy
véletlenül
ahogy a kulcs zörren
egy régi kabátban
és este
amikor a konyhai neon
arra gondoltam
talán valahol még
össze vagyok hajtva
egy sötét zseb mélyén
jelentéktelen
de megőrízve
2025.05.22.
Bara