2025. augusztus 6., szerda

Apám útja

2. verzió

csontrepesztő március volt
tavaszgyilkos tüdőt faló
felhasított hold ezüstje
arcod mint egy álarc fakó

fehér a fal beton az ágy
mellkasodba tüskék nőttek
felköhögnéd bámulnak rád
ne erőlködj visszanőnek
lábad vinne otthon várnak
itt a magány gyakran végzet
összeroskadsz nincsen támasz
körülötted csak enyészet
felüvöltenéd az alvót
morfiumot zsebből mérnek
nem éred el már az ajtót
nem kérdezed a miértet
napfény riaszt éj sem ölel
levegőt sem kapsz már régen
az utolsót te döntöd el
zöld lepedő szálljon égen

csontrepesztő március volt
tavaszgyilkos tüdőt faló
véres szike a hiányod
nem gyógyuló útravaló

2025.08.06.-15.
Bara  Anna
*************************
eredeti:

csontrepesztő március volt.
tavaszgyilkos. tüdőt faló.
felhasított hold ezüstje
arcod. mint egy álarc. fakó.

fehér a fal, beton az ágy.
mellkasodba tüskék nőttek.
felköhögnéd. bámulnak rád.
ne erőlködj! visszanőnek.
lábad vinne. otthon várnak.
itt a gödör egyre mélyebb.
összeroskadsz. nincsen támasz.
körülötted kígyófészkek.
felüvöltenéd az alvót.
morfiumot zsebből mérnek.
nem éred el már az ajtót.
nem kérdezed a miértet.
napfény riaszt. éj sem ölel.
levegőt sem kapsz már régen.
az utolsót te döntöd el:
zöld lepedő szálljon égen.

csontrepesztő március volt.
tavaszgyilkos. tüdőt faló.
véres szike a hiányod.
nem gyógyuló útravaló

2025.08.06.
Bara

a focipálya magánya - 4


mire elindulok már félidő
mire kifújom magam
a mérkőzésnek vége

a kapu tátott szájjal riogat
mintha el akarna nyelni
ahogy a pillanatok labdáit

nem tudom ki ellen játszom
vagy egyáltalán játék-e

az idő kapuja nyitva
nem fog vissza semmi

menekülnék de
belegabalyodok a hálóba

amíg a sípszó meg nem állít

2025.05.30.-08.06.
Bara

(Dokkra feltöltve.)
 
*******************
a focipálya magánya -3

mire elindulok már félidő
mire kifújnám magam
a mérkőzésnek vége

a kapu tátott szájjal riogat
mintha engem is el akarna nyelni
ahogy a pillanatok labdáit

menekülnék de
belegabalyodok a hálóba

már nem tudom ki ellen játszom
vagy egyáltalán játék-e

az idő kapuja nyitva
a hálót szétrágta egy más világ
nem fog vissza semmi
csak megyek előre

amíg a sípszó meg nem állít

2025.08.01  - Dokkra tervezett, de fel nem töltött verzió


2025. július 31., csütörtök

a focipálya magánya -2


mire elindulok már félidő 
mire kifújom magam 
lefujjàk a mérkőzést 

a kapu tátott szájjal riogat
mintha engem is el akarna nyelni
ahogy a pillanatok labdáit

menekülnék de 
belegabalyodok a hálóba
csak a múlt s az 
ismeretlen jövő jut át rajta

a pillanatba kapaszkodnék
de hiányoznak belőle
a gyermekkori nyarak
a felhőtlen kacagások
a jövő kis csodái

hiába az óvó tekintetek
a felém nyúló segítő kezek
már nem tudom ki ellen játszom 
és meddig
vagy egyáltalán játék-e

az idő kapuja végül kinyilik
a hálót szétrágta egy más világ
nem fog vissza semmi
csak megyek előre
amig a sípszó meg nem állít

utána a csend

2025.05.30.-07.31.
Bara Anna

Lefújás előtt-2


egy elfelejtett mérkőzésen 
találom magamat
nincs kezdő sípszó
és a végét sem jelzi semmi

a lelátók üresek
de mégis érzem a tekinteteket
hallom a biztató kiáltásokat
a lemondó morajokat

tudom visszafordulni lehetetlen
mintha vonzana valami az
egyre közeledő üres kapuban

csak megyek előre
ahogy az idő velem
nem rohanok nem sietek
úgysem vár meg

Bara Anna (alias Bakkné Szentesi Csilla)
2025.06.06.- 07.31.

2025. július 25., péntek

leheletnyi (abszurd-3.)


a szék nem tud számolni
érezni sem
pedig annyi kerekded 
vagy ezerféle más forma
került vele kapcsolatba

de panaszkodni sem tud
hogy túl nagy túl nehéz
túl csontos

ahogy dicsekedni sem

nem mondhatja hogy 
képzeld tegnap egy 
világsztár pihent rajtam
azelőtt a polgármester
de koptatott már 
bokszoló egyetemi tanár
sőt világszépe is

sóhajtani sem tud
pedig lenne rá oka

foszladozó kárpitja
egyáltalán nem sejteti 
korábbi sikereit

rogyadozó lábaival csálén
támaszkodik a koszos betonfalat 
betöltő graffitinek
s ha lehetne üres tekintete
azzal bámulná a szemközti 
szakadt plakáton terpeszkedő
modern sminkes széket

lehet akkor 
szinte észrevétlenül
egy leheletnyit sóhajtana

én meghallanám

Bara Anna
2025.07.25.






az ajándék (abszurd) - 2.


eleinte csak csodálták 
majd óvatosan bontogatták 
a díszcsomagolást
kíváncsian nézegették 
hol hogyan nyissák fel a 
dobozt hogy ne sérüljön

kezdetben bátortalanul 
vették kézbe de idővel 
megtanultak jóban-rosszban 
együttélni vele mindaddig 
amig tehették

az ajándék pedig az idő 
tengelyén egyensúlyozott 
tovább ünnep és 
hétköznapok között

a doboz közben egyre 
gyűröttebb lett s a 
valaha benne féltve őrzött 
alig felismerhetőre kopott

és eljött a nap amikor 
újra dobozba került 
s a krematóriumból 
felcsapó füsttel útnak 
indult a mennyországnak 
egy ajándék

Bara Anna
2025.07.25.

2025. július 23., szerda

játék

nem szeretem a focit
na és
van aki engem nem szeret
pedig mintha én is labda lennék
egy agyonrugdosott amit
fel-fel vesznek
azután félrelöknek

és elkezdik vagy épp folytatják
valami újjal vagy beválttal
na nem egy márkással
arra nem telik és 
nem is mernének belerúgni
esetleg nézegetik és csodálják
ahogy egy ilyen csodát illik

de ha már a meccset lefújták
és alig lézengenek a pályán
és a lelátón
időnként akad aki bátortalanul
felvesz és körbelesve nehogy 
észrevegyék megcélozza a kaput
és belémrug

legtöbbször a kapu mellé
hiszen az idő már elhasznált
gyenge lettem 
szinte ősszenyomható

én már nem is akarom a 
focipályát végigszántani
a kapu maradjon az erőseké
de azért megnézném 
az időt melyik fogja legyőzni

tudod inkább mi szeretnék lenni

pöttyös labda

Bara Anna
2025.07.23.

Papírfecni - átirat

/Ezen a címen:  Ottfelejtve - és A remény listája címen is futott a Facebookon; Előbbieket írtam át/húztam meg./

valaki ma a nevemet 
hordta a zsebében
papírfecnin
gyűrötten
mint egy rég lejárt listát
amin még szerepeltem
nem tudom tudta-e
hogy én vagyok az
mégis
egész nap úgy éreztem
valaki emlékszik rám
csak úgy 
véletlenül
ahogy a kulcs zörren
egy régi kabátban
talán valahol még
össze vagyok hajtva
egy sötét zseb mélyén
jelentéktelenül
de megőrízve

Bara
2025.05.24.

Dokkra ez a változat: 2025.07.23.

2025. július 21., hétfő

"J. A. levele Horger Antal úrhoz" 2.

 Horger Úr!

ez a nép egyszer megbecsül
magának melle mig feszül
hiába minden küzdelme
ellenem nem küzd majd elme
lehet az érzés még hibás
hogy ma sem ettem nem vitás
maga nem tudja mit jelent
ha éhség hajt sok agylebenyt
nem kívánom hogy megértse
ha belegondol megérte
nekem az élet nem karácsony
tiszta a szívem de belátom
a kettőnk közti különbség
annál több volt mint különcség
hiába tanult koponya
szavát lesi padok sora
engem nem lehet megtörni
embert sem fogok én ölni
lehet egy sínpár végzetem
mégsem tagadom nézetem

JA


Bara Anna
2025.07.21.

2025. július 20., vasárnap

beismerő üzenet

 Válasz erre: https://dokk.hu/naplok/index.php?mutassad=QmFsdGF6YXI=&rare=6356

a kardomba mégse dőlök
hogyha néha félreköltök
komolyabban kéne vennem
de kisördög alszik bennem
hogyha ébred s éppen rosszkor
ráüvöltök neked rossz kor
de nem hiszi és úgy nyaggat
képernyőmre verset aggat
kezem fogja agyam gyúrja
anyját szidom újra s újra
de csak röhög s hátam bökve
két szarvával földre lök le
úgy üvölti szinte fájó:
nem lesz költő nagyságábó'

2025.07.20.
Bara

"J. A. levele Horger Antal úrhoz"

 
Az Isten a múltkor fent kézen fogott.
Na, ne búsulj fiam! - s még annyit mondott -
a földi léted, - mert pokollá tette -
ne resteld megírni, szíved kikezdte!
Írd meg, hogy a földön te lettél nagyobb!
(Lehet az ő neve kisbolygón ragyog.)
Itt téged tisztelnek holtod után is.
Költőként nem szimplán vagy populáris.
Horger meg forogjon a Galaxisban!
Nem eszét, jellemét biflázzák kínnal!

 *

 Megosztom Horgerkém, de még kipótlom,
te vagy a susnyásban én meg a trónon.
Én egész hazámat ma is tanítom!
Te meg a pokolban, ahogy gyanítom.
Éltem és halálom közismertté tett,
mert egész hazámat neveltem szépnek.


Halálom után kelt 88 évvel.
Jegyeztem a Dokknak kínnal, és hévvel.
JA

Bara Anna
2025.07.20.

Dokk pályázatra

az ajándék

 (abszurd a születésről és a halálról)

eleinte csak csodálták
majd óvatosan bontogatták 
a díszcsomagolást
kíváncsian nézegették 
hol hogyan nyissák fel
a dobozt hogy ne sérüljön

kezdetben bátortalanul 
vették kézbe de idővel 
megtanultak jóban-rosszban
együttélni vele
mindaddig amig tehették

a doboz közben 
egyre gyűröttebb lett
a benne féltve őrzött 
alig felismerhetőre kopott

és eljött a nap amikor 
újra dobozba került
s a krematóiumból felcsapó 
füsttel útnak indult 
a mennyországnak
egy ajándék 

Bara Anna
2025.07.10.-15.-20.

2025. július 19., szombat

neked már - 3

az ég kicsi tócsa. átugrod könnyedén.
nem kell hallgas szóra. benned a csend zenél.
nézlek ahogy játszol. a felhők bárányok.
bár neked nem jászol, s nincsenek bálványok.
minden csillag ismer. imélben üzentem:
hosszú út porában ért véget küzdelmed.
fogadjanak úgy, mint királyt a serege.
akkor is, ha végül a vérből lett elege.
itt most semmi extra. még éppen béke van.
az isten nem pesztra. bár mindig észbe kap,
a gyeplőt nem fogja. már mások döntenek.
lehet jobb odafent, 'hol fegyvert nem töltenek.

2024.04.16.-2025.07.19.

Bara

Dokkra végül ez a verzió lett feltöltve. 2025.07.19.

neked már - 2

az ég kicsi tócsa. átugrod könnyedén.
nem kell hallgas szóra. benned a csend zenél.
nézlek ahogy játszol. a felhők bárányok.
bár neked nem jászol, s nincsenek bálványok.
minden csillag ismer. imélben üzentem:
hosszú út porában ért véget küzdelmed.
fogadjanak úgy, mint királyt a serege.
akkor is, ha végül a vérből lett elege.
itt most semmi extra. még éppen béke van.
az isten nem pesztra. bár mindig képbe' van,
a gyeplőt nem fogja. már mások döntenek.
lehet jobb odafent, 'hol fegyvert nem töltenek.

2024.04.16.-2025.07.19.
Bara

2025. július 13., vasárnap

az érthetetlen (végleges verzió)

háztetőkön
csúszdázott a fény
s a sötét után
vetette magát

hajnalodik
zizegte sok falevél
míg kormos hátukat
nyaldosta néhány láng

tűzoltófecskendők
kígyóztak vízterhükkel
sikolyokat oltva
s a bakancsok között 
egy kutya rohangált
hangos ugatással

az összeégett 
holttestnek 
nem volt 
szeretet-illata


Bara Anna
2025. 07.07.-13.
Végleges verzió a Dokkra: 2025.07.14.

2025. július 11., péntek

érthetetlen, pedig jelezte

háztetőkön
csúszdázott a fény
s a riadt sötét után
vetette magát

hajnalodik
zizegte sok falevél
míg kormos hátukat  
nyaldosta néhány láng

tűzoltófecskendők
kígyóztak vízterhükkel
sikolyokat oltva
s az elnehezült bakancsok
között egy kutya rohangált
hangos ugatással

az ugatást lassan 
fájdalmas vonítás 
váltotta majd 
halk szűkölés

az összeégett 
holttestnek már 
nem volt 
szeretet-illata
ahogy melléfeküdt

Bara Anna
2025.07.07.-11.

Az "érthetetlen" versem átirata.

2025. július 10., csütörtök

az ajándék (abszurd)

eleinte csak csodálták
majd óvatosan bontogatták 
a díszcsomagolást
kíváncsian nézegették 
hol hogyan nyissák fel
a dobozt hogy ne sérüljön

kezdetben bátortalanul 
vették kézbe de idővel 
megtanultak együttélni vele
a szeretetüket megosztva
jóban-rosszban támogatni
mindaddig amig tehették
*
közben a doboz 
egyre gyűröttebb lett
a benne féltve őrzött 
alig felismerhetőre kopott

és eljött az nap amikor 
újra dobozba került
s a kemence felcsapó 
lángjaiból útra indult 
a mennyországnak
egy ajándék 


Bara Anna
2025.07.10.

2. verzió

eleinte csak csodálták
majd óvatosan bontogatták 
a díszcsomagolást
kíváncsian nézegették 
hol hogyan nyissák fel
a dobozt hogy ne sérüljön

kezdetben bátortalanul 
vették kézbe de idővel 
megtanultak együttélni vele
mindaddig amig tehették

a doboz közben 
egyre gyűröttebb lett
a benne féltve őrzött 
alig felismerhetőre kopott

és eljött a nap amikor 
újra dobozba került
s a kemence felcsapó 
lángjaiból útnak indult 
a mennyországnak
egy ajándék 

Bara Anna
2025.07.10.-15.

2025. július 8., kedd

az érthetetlen 3. var.

háztetőkön 
csúszdázott a fény
s a riadt sötét után 
vetette magát 

hajnalodik
zizegte sok falevél 
míg kormos hátukat  
nyaldosta néhány láng 

tűzoltófecskendők 
kígyóztak vízterhükkel 
sikolyokat oltva
s az elnehezült bakancsok 
között egy kutya rohangált 
hangos ugatással 
ismert szagokat keresve 

az ugatás lassan lemondó
vonításba ment át 
ahogy egyre mélyebb 
sebet vájt benne a hiány 

nem értette hogy az
összeégett holttestnek 
már nincs többé 
szeretet-illata

Bara Anna
2025.07.07.-08.

Dokkra "az érthetetlen" címmel feltöltve. 07.08.

2025. július 7., hétfő

fénytörés - 3.

az utca 
hatalmas kondenzcsík
volt az álmos házak
bagolyszemei között

a szánkók 
mint csillagraj repültek 
az út emelkedőjéről a 
végtelennek látszó
havas estbe

a környék csendjét 
csak néhanap szakította 
meg a lópatkók dobogása
vagy motorberregés

míg a hold 
szerény fénytakarót borított
az önfeledt gyerekhadra 
egy felhő úszhatott el
foltos képe előtt 

talán ezért 
nem vette észre a
közeledő buszt

ahogy a gyerekek sem
*

Bara
2025.07.06.-08.-09.

"hótól csillogó" cserélve : havas
"jégkristályos porát szórta " cserélve: "szerény fénytakarót borított"-ra
Dokkra "fénytörés" címmel feltöltve.
Javított: fénytörés () címmel feltöltve Dokkra: 07.10.

az érthetetlen 2. var.


háztetőkön 
csúszdázott a fény
s a riadt sötét után 
vetette magát 

hajnalodik
zizegte sok falevél 
míg kormos hátukat  
nyaldosta néhány láng 

tűzoltófecskendők 
kígyóztak vízterhükkel 
sikolyokat oltva
s az elnehezült bakancsok 
között riadt szempár rohangált 
hangos ugatassal keresve 
az ismert szagokat 

az ugatás csaholàsba 
majd lassan vonításba 
ment át ahogy egyre 
mélyebb sebet vájt a 
hiány 

nem értette nem értheti
hogy az összeégett 
holttestnek már nincs 
többé szeretet-illata


Bara
2025.07.07.

az érthetetlen

háztetőkön 
csúszdázott a fény
s a riadt sötét után 
vetette magát 

hajnalodik
zizegte sok falevél 
míg kormos hátukat  
nyaldosta néhány láng 

tűzoltófecskendők 
kígyóztak vízterhükkel 
a sikoltások között
 
köröttük rohangált 
hangos ugatassal 
keresve az ismert 
szagokat

az ugatás csaholàsba 
majd lassan vonításba 
ment át ahogy egyre 
mélyebben vájt belé a 
hiány 

nem értette
hogy az összeégett 
holttestnek már nincs 
többé szeretet-illata

Bara Anna
2025.07.07.

az érthetetlen 2. var.

háztetőkön 
csúszdázott a fény
s a riadt sötét után 
vetette magát 

hajnalodik
zizegte sok falevél 
míg kormos hátukat  
nyaldosta néhány láng 

tűzoltófecskendők 
kígyóztak vízterhükkel 
sikolyokat oltva
s az elnehezült bakancsok 
között riadt szempár rohangált 
hangos ugatassal 
ismert szagokat keresve 

az ugatás csaholàsba 
majd lassan vonításba 
ment át ahogy egyre 
mélyebb sebet vájt a 
hiány 

nem értette nem értheti
hogy az összeégett 
holttestnek már nincs 
többé szeretet-illata


Bara
2025.07.07.

fénytörés

az utca 
hatalmas kondenzcsík
volt az álmos házak
bagolyszemei között

a szánkók 
mint csillagraj repültek 
az út emelkedőjéről a 
végtelennek látszó
hótól csillogó estbe

a környék csendjét 
csak néhanap szakította 
meg a lópatkók dobogását 
elnyomó  motorberregés

míg a hold 
jégkristályos porát szórta 
az önfeledt gyerekhadra 
egy felhő úszhatott el
foltos képe előtt 

talán ezért 
nem vette észre a
közeledő buszt

Bara
2025.07.06.

2025. július 6., vasárnap

mennyből a pokolba

Végleges változat címe: fénytörés-3.

a szánkók mint csillagraj
repültek az út emelkedőjéről
a végtelennek látszó
hótól csillogó estbe

mintha a hold öntené örömében
jégkristályos porát 
az önfeledt gyerekhadra

s talán egy felhő úszott el
foltos képe előtt
hogy nem vette észre a buszt

a gyerekek sem

Bara Anna
2025.07.06.

(/megtörtént az 50-es években...egy gyermek meghalt.)

Kelebi Kiss István

 Az én kortárs példaképem.

A DunaPart Cafén ismertem meg. Jelen voltunk az Allegória Portálon, a Héttoronyban, a Litera Túra Művészeti Magazinban, a Holdkatlanban, a Dokkban és még pár irodalmi portálon. Költészete egyedi és megismételhetetlen. Halála - 2021. október 16-án 73 éves korában - őszintén megrendített. Verseiben tovább él bennem (is).

2025. július 1., kedd

az empatikus


a hentes 
egykedvűen darabolt.
az asszony 
könnyeit elfolytva 
követte szemével a bárdot,
és azon töprengett,
hogy birják megölni 
azokat a szegény állatokat?
a hentes 
közben kimérte, 
becsomagolta a húst.

a konyhában a pörkölt illatát 
megérezve már nem gondolt 
a hentesre.
Isteni lett -, és elégedetten 
elfogyasztotta.

Bara
2025.07.01.

2025. június 23., hétfő

elkésett kérdések?


csillagbársony a holdköpeny. 
nem melegít mégsem. 
Isten vajon mire gondolt,  
hogy hidegen égjen? 

mire szánta a planétánk, 
s mire a halandót?
eltökélte félig készen  
hagyja ezt a bolygót?

nem voltam ott a kezdetnél,  
két ember elég volt,
pontnyi létem épp pixelnyi  
helyet, ha pocsékol(t).

sok milliárd képpontjai  
összeálltak végre,   
ez a világ - még láthatod -, 
háborúknak ért be.  

csillagbársony a holdköpeny  
vértől pöttyös ég, föld. 
fogy az idő vagy épp tágul?  
és hány sebet tép föl?

Isten tudja, ha elkészül,  
s olyannak mint régen, 
a restarttal háború lesz, 
vagy nagy világbéke?

Bara Anna
2025.06.23.

2025. június 21., szombat

a legeslegeslegelső

csillagváros utca egy 
'hol nagyszülei háza 
falu népe odagyült 
a poros udvarába 

máshol nem fért volna el 
ha vigad majd a násznép
ha búskomor mégúgyse 
a gazda ezért mást lép

cigányzene fátylas lány 
eperfáról csillag hullt 
míg az egyik csitrinek
mellkasában szikra gyúlt 

még csak öt volt a srác húsz 
tengerszeme vonzotta 
nem tudta hogy túsz szíve
akkor ezt fel sem fogta 
 
kisleányt a szőke srác 
táncra kérte remélve 
nyugtot talál azután 
ha más lányra cserél' le 

este jött a telihold 
hasa akár egy labda 
jóllakottan pislogott 
fa tövében egy macska 
 
hajnalban az ifjú pár 
akárcsak a vendégek 
kámfort játszott mindahány 
a Hold slepje szétszéledt 

csak a lányka nem fáradt 
szőke srác megigézte 
bár az unta nem látszott
tán még őrzi emléknek


2025.06.21.
Bara Anna

2025. június 12., csütörtök

időtlen

megfagyott az idő 
évek napok sora
jégcsapok a percek 
pillanatok nyoma
néha csendre vágytam 
mint lépni a béna
most ha szólnak hozzám 
fülemnek mind néma 
szeretőm a csend lett 
befont mint a lián
megfojt egyszer tudom 
lehet az én hibám
átlátszó lett minden 
talán nem is látnak
hiába nyüzsögnék 
az idökaptárban 
múltpáncélban járom 
jelen rögös útját
nem hagyja az idő 
hogy fordítsam rúdját
haladok előre 
nélküled hangtalan
amit még elhagyok 
tán nem lesz hasztalan

Bara Anna (Bakkné Szentesi Csilla)
2025.06.12.
(Bara naplóban a Dokkon.)

2025. június 8., vasárnap

az irányítószám megváltozott

 az ajtó nyitva de nem merek belépni 
bent ólom csizmát visel az idő 
kint varjú károg az útról letérni 
most kellene míg van hozzá tüdő 
szívverésem semmit sem mond másnak 
csak nekem fontos halk vagy dübörög
füleimbe zakatolva árad 
vagy elnémították a vérrögök
testem árnyék mit fáradtság vontat
ha rossz kabátként lóg rajta a múlt
a színeket tőlem is elloptad
így szürkeségből öröm ritkán gyúlt
ha írok is nem neked mint régen
ha írok is mint téged választott
nem vagyok már példa vagy igéret
az irányítószám megváltozott

Bara Anna
2025.06.08.

Korábbi verzió:
az útról letérni, az útra rálépni

az ajtó nyitva de nem merek belépni 
bent ólom csizmát visel az idő 
kint varjú károg az útról letérni 
most kellene míg van hozzá ütő 
szívverésem semmit sem mond másnak 
csak nekem fontos halk vagy dübörög
füleimbe zakatol vagy lágyan
bordáim közt izomként ücsörög
testem árnyék mit fáradtság vontat
ha rossz kabátként lóg rajta a múlt
a színeket tőlem is elloptad
így szürkeségből öröm ritkán gyúlt
ha írok is nem neked mint régen
ha írok is mint téged választott
azóta csak visszhang vagyok másnak
azóta egy út sem fogad jól

2025. június 6., péntek

Majd az idő


"az időt mint focipályát 
beszaladnom lehetetlen"
de veled elhittem 
hogy nekünk sikerül

a rajtnál még együtt 
egymáshoz igazítva léptünk
a rohanásban észre se vettük
a kapu talán maga a vég 

a sípszót sem hallottuk 
úgy biztattuk egymást 
ma a csend a társam 
míg az üres pálya vége 
homályba nem vész 

nélküled 
semmi nem változott 
és minden más lett
majd az idő hozzád visz
nem legyőz hanem elkísér

Bara Anna (alias Bakkné Szentesi Csilla)
2025.06.06.

Lefújás előtt

egy elfelejtett mérkőzésen 
találom magamat
nincs kezdő sípszó
és a végét sem jelzi semmi

a lelátók üresek
de mégis érzem a tekinteteket
hallom a biztató kiáltásokat
a lemondó morajokat

tudom visszafordulni lehetetlen
mintha vonzana valami az
egyre közeledő üres kapuban

"az időt mint focipályát
beszaladnom lehetetlen"
hát csak megyek előre
ahogy az idő velem

nem rohanok nem sietek
úgysem vár meg

Bara Anna (alias Bakkné Szentesi Csilla)

2025.06.06.

2025. június 4., szerda

A focipálya magánya

 "az időt mint focipályát beszaladnom lehetetlen"

mire elindulok már félidő 
mire kifújnám magam 
a mérkőzésnek vége

a kapu tátott szájjal riogat
mintha engem is el akarna nyelni
ahogy a pillanatok labdáit

menekülnék de 
belegabalyodok a hálóba
csak a múlt s az 
ismeretlen jövő jut át rajta

a pillanatba kapaszkodnék
de hiába az óvó tekintetek
a felém nyúló segítő kezek
már nem tudom ki ellen játszom 
és meddig
vagy egyáltalán játék-e

az idő kapuja nyitva 
a hálóját szétrágta egy más világ
nem fog vissza semmi
csak megyek előre
amíg a sípszó meg nem állít

azután csend

Bara
2025.06.04.

2025. május 30., péntek

a focipálya magánya

"az időt mint focipályát 
beszaladnom lehetetlen"
mire elindulok már félidő 
mire kifújom magam 
lefujjàk a mérkőzést 

a kapu tátott szájjal riogat
mintha engem is el akarna nyelni
ahogy a pillanatok labdáit

menekülnék de 
belegabalyodok a hálóba
csak a múlt s az 
ismeretlen jövő jut át rajta

a pillanatba kapaszkodnék
de hiányoznak belőle
a gyermekkori nyarak
a felhőtlen kacagások
a jövő kis csodái

hiába az óvó tekintetek
a felém nyúló segítő kezek
már nem tudom ki ellen játszom 
és meddig
vagy egyáltalán játék-e

az idő kapuja nyitva 
a hálót szétrágta egy más világ
nem fog vissza semmi
csak megyek előre
amig a sípszó meg nem állít

utána a csend


2025.05.30.
Bara Anna


"az időt mint focipályát 
beszaladnom lehetetlen"  idézet Jónás Tamástól. Szárm. hely: Dokk-verspályázat napló.

2025. május 25., vasárnap

az anyák sosem halnak


ott lebegnek bölcsődalban

a lépések ütemében

esték csaló meséiben


az anyák sosem halnak

benne élnek minden dalban

ujjuk simít fájdalmat hűt

lelket óv egy világot fűt


az anyák sosem halnak

ha csorbulnak sem tagadnak

vihart űznek s úgy ragyognak

mindíg érezd lesz még holnap


az anyák sosem halnak

csak lágy szellővel elillannak

holtukban is vigasztalnak

szívet marnak de maradnak


2025.05.25.

Zsefy 

2025. május 24., szombat

a remény listája

/Ezen a címen:  Ottfelejtve - is futott a Facebookon, de jobbnak látom az eredeti címet./


valaki ma a nevemet 
hordta a zsebében
papírfecnin
gyűrötten
mint egy rég lejárt listát
amin még szerepeltem

nem tudom tudta-e
hogy én vagyok az
vagy csak egy név voltam
amiről rég megfeledkezett

mégis
egész nap úgy éreztem
valaki emlékszik rám
csak úgy 
véletlenül
ahogy a kulcs zörren
egy régi kabátban

és este
amikor a konyhai neon 
zümmögése megtörte a csendet
arra gondoltam
talán valahol még
össze vagyok hajtva
egy sötét zseb mélyén
jelentéktelenül
de megőrízve

Zsefy Zsanett
2025.05.24.

2025. május 22., csütörtök

Papírfecni (A későbbi változata: A remény listája)


valaki ma a nevemet hordta
a zsebében
papírfecnin gyűrötten
mint egy rég lejárt lista
amin még szerepeltem.

nem tudom tudta-e
hogy én vagyok az - 
vagy csak egy név maradtam
valami áthúzandó
amit elfelejtett megvenni.

mégis
egész nap úgy éreztem
valaki emlékezik rám
csak úgy 
véletlenül
ahogy a kulcs zörren
egy régi kabátban

és este
amikor a konyhai neon 
szórta a csendet
arra gondoltam
talán valahol még
össze vagyok hajtva
egy sötét zseb mélyén 

jelentéktelen
de megőrízve


2025.05.22.

Bara