mire elindulok már félidő
mire kifújom magam
lefujjàk a mérkőzést
a kapu tátott szájjal riogat
mintha engem is el akarna nyelni
ahogy a pillanatok labdáit
menekülnék de
belegabalyodok a hálóba
csak a múlt s az
ismeretlen jövő jut át rajta
a pillanatba kapaszkodnék
de hiányoznak belőle
a gyermekkori nyarak
a felhőtlen kacagások
a jövő kis csodái
hiába az óvó tekintetek
a felém nyúló segítő kezek
már nem tudom ki ellen játszom
és meddig
vagy egyáltalán játék-e
az idő kapuja végül kinyilik
a hálót szétrágta egy más világ
nem fog vissza semmi
csak megyek előre
amig a sípszó meg nem állít
utána a csend
2025.05.30.-07.31.
Bara Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése