"az időt mint focipályát beszaladnom lehetetlen"
mire elindulok már félidőmire kifújnám magam
a kapu tátott szájjal riogat
mintha engem is el akarna nyelni
ahogy a pillanatok labdáit
menekülnék de
belegabalyodok a hálóba
csak a múlt s az
ismeretlen jövő jut át rajta
a pillanatba kapaszkodnék
de hiába az óvó tekintetek
a felém nyúló segítő kezek
már nem tudom ki ellen játszom
és meddig
vagy egyáltalán játék-e
az idő kapuja nyitva
a hálóját szétrágta egy más világ
nem fog vissza semmi
csak megyek előre
amíg a sípszó meg nem állít
azután csend
a mérkőzésnek vége
a kapu tátott szájjal riogat
mintha engem is el akarna nyelni
ahogy a pillanatok labdáit
menekülnék de
belegabalyodok a hálóba
csak a múlt s az
ismeretlen jövő jut át rajta
a pillanatba kapaszkodnék
de hiába az óvó tekintetek
a felém nyúló segítő kezek
már nem tudom ki ellen játszom
és meddig
vagy egyáltalán játék-e
az idő kapuja nyitva
a hálóját szétrágta egy más világ
nem fog vissza semmi
csak megyek előre
amíg a sípszó meg nem állít
azután csend
Bara
2025.06.04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése