időtlen

megfagyott az idő 
évek napok sora
jégcsapok a percek 
pillanatok nyoma
néha csendre vágytam 
mint lépni a béna
most ha szólnak hozzám 
fülemnek mind néma 
szeretőm a csend lett 
befont mint a lián
megfojt egyszer tudom 
lehet az én hibám
átlátszó lett minden 
talán nem is látnak
hiába nyüzsögnék 
az idökaptárban 
múltpáncélban járom 
jelen rögös útját
nem hagyja az idő 
hogy fordítsam rúdját
haladok előre 
nélküled hangtalan
amit még elhagyok 
tán nem lesz hasztalan

Bara Anna (Bakkné Szentesi Csilla)

2025.06.12.

(Bara naplóban a Dokkon.)