--átirat Nyitrai Réka feldolgozásához --
Ma is veled ébredtem,
mint annyi hajnalon.
A nap tekergő fattyúként
magamra hagyott.
Sóhajosan dőlnek rám a fák.
Szakadt árnyékai közt
sustorog a szökött szél.
Temetők hangjai.
Földre pingált hangulat
ünnepi köntösét
hagyom magamon terülni.
Nem kívánt dísze lett az ég:
gyűlölt másvilág.
Mennyiszer álmodtam szépnek,
- amíg mesélted -
milyen, ha mennybe szállsz.
De most sajduló minden kortynyi lég,
mi tartja bennem a napot.
Úgy adnék belőle neked
egy szusszanásnyi tegnapot.
2011.05.01.-2016.07.28.
Zsefy Zsanett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése