Szemlesütve - átirat

Szél borzol hajamba az Auguszta fái alatt.
Mint penge, élesen utat vág a fenyők ágai között,
és tovaszalad az elmúlt majd hatvan évvel,
miközben rá-rátérdel a parkra, hogy megszámlálja
tovatűnő remények zsenge fűszálait. Verebek hangjának
nyit teret a napfénnyel melegedő karcos emlékezet.
Magasba emeli kezét pongyolát terítve anyám
vállára. Én meg csak várom szemlesütve, hogy
az enyészeté legyek ezen a kis padon, mint a
rügyekbe-halt nyár egy el sem kezdődött napon.


Átirat - 2011.05.11.-2016.03.20.-2016.11.21.-2017.03.24.
Zsefy Zsanett