empátia

engem toleranciára nevelt az apám
beleélésre más élethelyzetébe
más fejével megértésre
nem volt belőle sok előnyöm
csak nyugodtan teltek az éjszakák
*
kilencvenhét kora tavaszát részvétlen
zavarta el a visszatérő téli szél
mintha tudta volna hogy már arra a pár
slukkra sem tudsz kimenni a klinika elé
a hetekig tartó fájdalom morfiuma
a gyógyszeres szoba polcán maradt rejtve
az orvosi köpeny zsebét
hiába húzta le nap mint nap több ezres
egyre kevesebbet ért
akkor dühtől fuldokolva megtiltottad hogy adjak
úgysem kapod meg
csak azt hazudják hogy már az sem elég

tizedikén aztán eltoltad magadtól
az utolsó esélyt
még nem csukták le a szemed
amikor megérkeztem
őt percet késtem

s csak néztem azt a régi kedvest

a folyosó végén a főorvosnő trécselt
akkor láttam ott először
rájöttem honnan ismerem és odaléptem
meghalt édesapám
tudom - válaszolta
a gimiben megszokott stréber faarccal
*
(tudod?
se sajnálom se részvétem és a morfiumról tudsz-e?
hát legyen akkor neked sok morfin is kevés)


2016.03.14.
Zsefy Zsanett/Cédrus65/