a komód megindult felé s azt kérte a leveleket még kösse át. de tényleg.
jobban elférnek és nem csúfítják az asztalát. a gyertya! már az is csonkig
égett, de nem bánja majd gyújtanak érte újat, a haját meg megfésülik újra,
míg a holnap feketébe vonja az egész szobát. a percek kínlódva telnek.
nem mernek ketyegni az órák, ahogy hallgatják pulzusa rossz ritmusát.
nincs hangja, torkába fojtva a szomszéd sem hallja. nincs vonal, nincs aki
betakarja, csak a részeg szoba hintázik, amíg vár. a karja teljesen zsibbadt,
s ha reggel rálelnek ez a kínpad már testének nem lesz tetthely, egy hang
benne csendre csendel, mert elnyomja magában: kár.
Zsefy Zsanett
DOKKon:
Bakkné Szentesi Csilla
kép-zavarok infarktus után
akkor hát vége. a komód megindult felé s azt kérte, a leveleket még kösse át. de tényleg jobban elférnek, mint szétszórva az asztalán. a gyertya! már az is csonkig égett, de nem bánja majd gyújtanak érte újat, a haját meg megfésülik újra, míg a holnap feketébe vonja az egész szobát. a percek kínlódva telnek. nem mernek ketyegni az órák, ahogy figyelik pulzusa rossz ritmusát. nincs hangja, torkába fojtva a szomszéd sem hallja. nincs vonal, nincs aki betakarja, csak a részeg szoba hintázik, amíg vár. a karja teljesen zsibbadt, s ha rálelnek reggel, ez a kínpad, ami test volt, lesz néma tett-hely: egy hang benne csendre csendel, mert elnyomja magában: kár. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése