útközben, avagy elhalasztott párbeszédek

 Az "útközben" átirata

amíg kapaszkodna földbe égbe
rejtve ha segítségre szorul
mosolyát más grimasznak vélve
bánatát kimondatlanul hagyja
s inkább pókerarcot ölt

a tükörben néha
ráköszön idegen-magára
és az üres lakásban
karonfogva az elhunytakat
rácsodálkozik az elmúlás
őszi színkavalkádjára
(lehet Isten vígasznak szánta)
de a múltból egyre többen
közelednek feléje
és egyáltalán nem érdekli őket 
sem szín sem hang sem jövő

számukra nincs út ami visszahozna
(pedig tán egyik sem viszakozna)
hát már nem is kérdeznek 

ezért vár ma válaszokat

a ki nem mondottakra 

mert amiket elhalasztasz

majd máskor-napra

ahhoz neki is 

nem csak elindulnia

de megérkeznie is kell

2022.12.31.

Bara

útközben

 Bara Anna

útközben


amíg kapaszkodna földbe égbe
rejtve ha segítségre szorul
mosolyát más grimasznak vélve
bánatát kimondatlanul hagyja
s inkább pókerarcot ölt

a tükörben néha
ráköszön idegen-magára
és az üres lakásban
karonfogva az elhunytakat
rácsodálkozik az elmúlás
őszi színkavalkádjára

lehet Isten vígasznak szánta

de a múltból egyre többen
közelednek feléje

nem kérdeznek mégis válaszol

úgy érzi csak most tud azokra felelni
s ezért ő sem vár még válaszokat
a ki nem mondottakra

ahhoz nem csak elindulnia
de megérkeznie is kell

2022.12.29.

https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=47551

...hársakra hangolva

Dal hársakra hangolva - átirata

az alkonyi fények húrjain
hársillat rezdült
s a bódult szél hárfája
itt-ott belecsendült
míg szikrázó csillagoktól pezsgett az ég
esőcseppek doboltak a
part fövenyén
az éj karjába menekült a táj
de a nyári zápor ahogy jött
odébb is állt
míg a Hold vágyakozva nézett le a térre
mámorító illatködben ezüstjét
féltve mérte
elmosódott kontúrok
nyújtóztak magasba
földszagú zizzenések
rebbentek avarba'
s míg az alkonyi fényekkel a
hársillat tovaúszott
a csend takarója alá
az álom
bekúszott

2022.12.05.
Bara

nonszensz

az ablakra simul 
pár legyengült fénnyaláb 
falevelek ráncaiba 
kapaszkodik a szél
az ősz tenyerébe 
színes erezeteket
karcol gondolatban 

mindegyik egy-egy 
léleklevél

üzenetek oda-vissza 

még hisz a csodákban hogy
egyszer célba érnek
pöröl vagy 
mentegeti magát bennük
nem lehet mindenki 
tökéletes tiszta 

hibátlanul 
csak az istenek élnek

amíg kapaszkodna földbe égbe
rejtve ha segítségre szorul
mosolyát más grimasznak vélve
bánatát kimondatlanul hagyja
s inkább pókerarcot ölt 

a tükörben néha
ráköszön idegen-magára
és az üres lakásban 
karonfogva az elhunytakat
- egyre többen közelednek feléje -
rácsodálkozik az elmúlás 
őszi színkavalkádjára
amit Isten talán 
jókedvében álmodott 
vígasznak

így várja a 
soha meg nem érkező 
válaszokat
amiket biztos 
meg se nézne
hisz tudja előre 
mi áll az utolsó
képeslapon 
a tovaúszó felhők 
valamelyikén lapulva 
olvasatlanul

2022.12.17.

Bara Anna

Átiratai:

útközben

útközben, avagy elhalasztott párbeszédek

mielőtt megérkezne

jaj fiam maradj még

nem lehet 
a munka a család az otthon
de jövünk  hamarost
tudhatod  
eloszlatni a gondot

jaj fiam a nappalok

végetnemérőek lettek
hajnaltól alkonyig 
a kapu kitárt
csak a magány 
látogat engem

jaj fiam az éjszakák

a csillagok 
egyre csak gyűlnek 
bár apád üzeni
ráérek még
a dobbanások 
meggyengültek

jaj fiam az emlékek

lassan homályba vesznek
s nem tudom 
jó voltam vagy épp rossz 
hogy sorsomat 
megérdemeljem

jaj fiam a halál

tudom nem lesz kegyelmes
ne félj anyám
ott leszünk mind 
de kezünk 
addig sem enged


2022.11.27.
Bara Anna

******************

1.változat:

jaj fiam maradj még

 

- vár a család az otthon

de jövök hamarost tudhatod 

eloszlatni a gondot -

 

jaj fiam a nappalok

 

végetnemérőek lettek

hajnaltól alkonyig a kapu kitárt

csak a magány látogat engem

 

jaj fiam az éjszakák

 

a csillagok egyre gyűlnek 

bár fentről üzenik ráérek még

a dobbanások meggyengültek

 

jaj fiam az emlékek

 

már lassan homályba vesznek

s nem tudom jó voltam vagy épp rossz 

hogy sorsomat megérdemeljem

 

jaj fiam az a halál

 

tudom nem lesz kegyelmes

- ne félj anyám ott leszünk mind 

és a kezünk addig sem enged -

2022.11.27.
Bara Anna

*************************

2.változat

 

jaj fiam a nappalok

 

végetnemérőek lettek

hajnaltól alkonyig 

a kapu kitárt

csak a magány 

látogat engem

 

jaj fiam az éjszakák

 

a csillagok egyre gyűlnek 

bár fentről üzenik

ráérek még

a dobbanások 

meggyengültek

 

jaj fiam az emlékek

 

már lassan homályba vesznek

s nem tudom jó voltam 

vagy éppen rossz 

hogy sorsomat 

megérdemeljem

 

jaj fiam az a halál

 

tudom nem lesz kegyelmes

- ne félj anyám

ott leszünk mind 

és a kezünk 

addig sem enged -

2022.11.27.
Bara Anna

Gödörben ()

Hallgatózom. Szíved csendes. 
Abban más már sosem fér el.
Kitöltötted rég a teret, 
ahogy nappal, minden éjjel.
Hantok felett Hold enyeleg. 
Csillagoknak lenne párja. 
Szeretkezne, de nem lehet. 
Az Úr őket másra szánta. 

Itt maradok. Ez a végzet. 
Föld kérgével betakarnak.
Követ raknak fölém vértnek.
Tudom Isten megtagad majd.
Hajnalodik? Az nem az ég. 
Csak az ásó széle villan. 
A méret itt éppen elég. 
Lelkem úgyis hozzád illan.

2013.06.18-2016.07.04.-2021.02.12.-2022.06.19.
Zsefy Zsanett-Bara

*

Egy szerelmi öngyilkosság mementójául. (2013.)

tört arany

a világ voltál
az otthonunk
a diószegi kert
a műhely a felcimkézett dobozokkal
műszerekkel szerszámokkal
rózsák őszibarackok illata
fák lélegzete
galambjaid röpte
a simson napsárgája
a tüdőm a szívem

egy csepp a tengerben
mondanád
egy csepp
a nekem édes
nem pótolható

nélküled ma is szomjazom
apám

2022.04.19.
Bara Anna

acélmezők

a taposóaknák akár a tarack
kiírthatatlanul
minden nap egyre több lapul
várva a gyanútlan lépőket

árnyékot vet rájuk a tankok teknőc teste
s az acélmezőkre terülő
végeláthatatlan hosszúra nyúlt este
beletúr a tájba
de mindhiába takarja a sebeket
felfeslenek újra

hol itt hol ott véres fáklyákat gyújtva
küzdenek a csillagok

vajon tudják-e kié miért nem ragyog

2022-06-09

Bara Anna

álomtalan - 2. átirat

azaz 3. verzió

csend honol csillagos ágyon
már üszkösen porlik a hold
sóhaj sem nyílik a számon
a távozó éjbe holt
fűszeres illat az este
ablakon csillanó remény
álmodik a fáradt testbe'
a rabul ejtett ledér
 
nem jön a szememre álom
szakadt fátylát az ég húzza
hát ezüst fonállal rávarrom
a tegnapi éjt a tejútra

2010.04.11.-2011. 04.26.-2019.03.16.-2022.06.02.
Bara Anna

ámítás

"Kedves Barátok, Ismerősök!

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Anna Február 16-án elment közülünk." (Facebook - Anna Karsainé Kiss https://www.facebook.com/anna.karsainekiss )

átirat
(Kiss Anna Mária emlékére)

szétnyitja a felhőket
s piros bohócorrot ragasztva
felnevet

nem hittétek most nézzétek
mit sose tettem
lenézek rátok
de tudjátok
idefent nem az van amit vártok

az angyalok rám se hederítenek
mindegyik magával van elfoglalva
a hírnevükkel fényesítik
a halál kaszáját
s egy szebb élettel ámítanak

vérbe fagyott fehér galambok
repkednek köröttük

én sem tehetek mást
körözök köztük
felettetek
s először próbálok hazudni nektek
csodálatos a mennyekben

2022.04.07.-2022.04.16.
Bara Anna
*************************************
Eredeti:

szétnyitja a felhőket
s piros bohócorrot ragasztva
felnevet

nem hittétek most nézzétek
mit sose tettem
lenézek rátok
de tudjátok
idefent nem az van amit vártok

az angyalok rám se hederítenek
mindegyik magával van elfoglalva
a hírnevükkel fényesítik
a halál kaszáját
s hazudoznak összevissza

vérbe fagyott fehér galambok
repkednek köröttük

én sem tehetek mást
körözök köztük
felettetek
s először próbálok hazudni nektek
csodálatos a mennyekben

2022.04.07.
Bara Anna

az utolsó

a képet vastag por borítja
keret nélkül fekszik az üvegszilánkok között
körötte széklábak töredékei
szekrények tátongó lyukakkal
hiányzó falak

kint a csend majd robbanások hangja 
váltogatja egymást
a szétlőtt erkély megmaradt darabján 
játékmackó maradványa himbálózik
mint egy akasztott ember

az apokaliptikus zűrzavarból
valahonnan előbotorkál az öreg
s kezébe veszi a portól homályos képet

egy férfi egy nő s két gyerek mosolyog rá 

de minél tovább nézi
a kép annál jobban elhomályosul

végül eltűnnek mindnyájan 
mint azonosítatlanok 

2022.03.11.

Bara Anna

*

törölt sor: edények szétszóródott kavalkádja

mindörökké

száll a gólya
és száll a fecske
csernobil is
újrafestve
szél sem nyugszik
tavaszt követ
nyárba fordult
sugárszövet

tarka őszben
íz is csurran
télbarázdán
csupasz lyukban
bújik s éled
holnap rügye
vírus halál
nem az ügye

kéretlenül
kivirágzik
ázik terem
s majd meglátszik
lesz e még egy
start a jónak
vagy mit féltünk
bevált jóslat

ne hagyjuk hogy
tántorítson
egy kis semmi
ránk pirítson
verjük le a
koronáját
mi gúzsba köti
ember lábát

(Bara)

*

Eredetije:

... azaz pont pont pont

és száll a gólya
és száll a fecske
csernobil is
újra festve
szél sem nyugszik
tavaszt követ
nyárba fordult
sugárszövet
tarka őszben
íz is csurran
télbarázdán
csupasz lyukban
bújik s éled
holnap rügye
vírus halál
nem az ügye
kéretlenül
kivirágzik
ázik terem
s majd meglátszik
lesz e még egy
start a jónak
vagy mit féltünk
bevált jóslat
.
.
.
de ez a világ
örökéltűn
ne maradjon
ember nélkül

2020.04.01.

Bara (Zsefy)

a katona

szerette a fű zizegését 
télen léptei alatt a hó roppanását hallgatni
most csak kiszáradt fűcsomókat érinthet a keze

hó sincs sehol csak valami halk zizegés 
hallatszik ha nagyon fülel
ám legtöbbször elnyomja a drónok hangját
az ágyúzásoké
csak ne zúgna minden repülő a fülében 

az eső sem olyan mint pár nappal ezelőtt

ahogy végig folyik a szeme előtt
vörösbe öltözteti a tájat
azt az ismeretlen romhalmazt
gödrökkel tarkított utat 
amin nemrég még autók száguldoztak

idővel megszokja a zajt 
a fejében zúgó repülőket
s nem zavarja az arcát beterítő vér sem

a fájdalom álomszerű
lehet csak elbóbiskolt s minden iszonyat 
kámforrá válik ha megtörli és kinyitja a szemét

akkor biztos látni fogja hogy kék az ég
sárga csíkokat fest a delelő februári nap
a kéz pedig amelyik a fejét tartja anyja keze

ez a kép egészen megnyugtatja 

s mindörökre elalszik a lövészárokban

2022.02.27.

Bara Anna

*

Eredeti címe: "a háború pillanatképe" volt.

szív-telen

a porszívó zúgásában tudott a legjobban

gondolataiba merülni

ilyenkor jöttek a szavak sorok versek

ja a giccsek

a szépek a válogatott vagy kitalált

szóösszetételek képek

mindegy hogy egyediek voltak

ha nem követte a trendet csakis

giccs lehet

a kortárs szerzőknek

elhatározta hogy nem ír többet

ez nem volt megterhelő mert az ihlet

a leírt kritika után már nem is jött

minek is törné magát

giccset bárki tud írni

csak szépítse meg a valót

azaz lódítson hogy sokak szívéhez érjen

(a szív törlendő mert az is elcsépelt

giccs manapság)

így lassan elfogynak a gondolatok

szavak nélkül mondatokba

így versbe sem önthetők

lassan tízszer is megrágja hogy

vajon nem giccses-e

s rá kell jöjjön hogy minden

ami addig neki a

szépet jelentette - az elavult szép -

az mind giccs

a szerelem a szeretet a szív

a lélek a csók az angyal

meg ezer más

hamarosan az Isten is

szegény jó Isten

most törheti a fejét mivel váltsa ki ezeket

a szavakat az ember

vagy az embert?

2022.02.01.

(Bara)

döntések

ki tudja
mi járhatott anyja fejében
ahogy ültek egymás mellett
szótlanul

talán
réteken legelőkön járt
ütött kopott házuk szegénységét vágyta
még egyszer
anyja sóhaját
apja biztató tekintetét
vagy legyőzni a távolságot amit
a múlt s jelen között egy
országhatár szakított ketté

vagy kitörölni azt a napot
amikor válaszút elé állították
gazdag nevelőszülőknél él tovább
az otthon nyomora helyett

nem volt kétséges

a huga soha nem bocsátotta meg
hogy maradt
őt akkor még vonzotta a gazdagság

ma sem döntene másképp
de lebeszélné róla a hugát is

2022.01.31.

Bara

a láthatatatlanság ereje

a rohanás
az az átkozott rohanás
mintha letudni vágynánk még az életet is
mintha soha nem nyugvó vihar űzne
úgy kergetjük az időt
majd holnap majd azután
s közben szakad a tél bundája
tavasz könnyez
délibáb idéz képeket
s az őszi fáradt ragyogásban 
hiába lassít a természet
mi már nem vagyunk ugyanazok
te már máshol jársz
a lépések hangja hiánnyá nő
pedig láttalak 
és most is látlak
ahogy egy felhő felett lépegetsz

2022.02.05.

Bara Anna

*

lecserélt sorok:

ahogy egy felhő éppen eltakar

pedig láttalak anyám

az utolsó álom

 újraélte-halta, avagy az utolsó álom titka - átnevezve, szerkesztve.

jól kipakoltak, mondta a takarítónő.
meglestelek a műtő ablakán át.
minden csupa vér volt. szétszakadt.
az orvosok meg idegesen kapkodtak.
de legalább a babád megmentették.
*
az adjunktus az ágyánál együttérzően
mormogta: nagyon ránk ijesztett, anyuka.
éreztem, motyogta a nő, hogy majd' szétszaggattak. 
az orvos hitetlenkedve nézett rá. 
de szerencsére egészséges szép kisfia van. 
ő nem kisfiú, kiabálta.
neki már gyerekei vannak. 
de még kisfiú, erősködött az, miközben 
mérhetetlen fájdalom járta át az asszony 
minden porcikáját. nem csoda. 
utolsó álmában otthon újraélte a műtétet .
*
a temetésén az emberek megnyugvással
suttogták: legalább szép halála volt.
fájdalom nélkül aludt el. 

újraélte-halta, avagy az utolsó álom titka

 újraélte-halta, avagy az utolsó álom titka

jól kipakoltak, mondta a takarítónő.

meglestelek a műtő ablakán át.

minden csupa vér volt. szétszakadt.

az orvosok meg idegesen kapkodtak.

de legalább a babád megmentették.

ha akarnál, sem lehetne több.

az adjunktus az ágyánál együttérzően

mormogta: nagyon ránk ijesztett, anyuka.

éreztem, motyogta a nő, hogy majd'

szétszaggattak. az orvos hitetlenkedve

nézett rá. de szerencsére egészséges

szép kisfia van. ő nem kisfiú, kiabálta.

neki már gyerekei vannak. de még kisfiú.

erősködött az, miközben mérhetetlen

fájdalom járta át az asszony minden

porcikáját. nem csoda. utolsó álmában

újraélte a műtétet és mindent érzett.

a temetésén az emberek megnyugvással

suttogták: legalább szép halála volt.

fájdalom nélkül aludt el. otthon.

~2020.

Bara

tört arany

 
a világ voltál
az otthonunk 
a kert 
a műhely a felcimkézett dobozokkal
műszerekkel szerszámokkal
rózsák őszibarackok illata
fák lélegzete
galambjaid röpte
a simson napsárgája

a fél karom a tüdőm a szívem

egy csepp a tengerben
mondanád

egy csepp 
a nekem édes 
nem pótolható

nélküled ma is szomjazom
apám

a karmester pálcája

az öreg kicsi volt és mókás
ha minden klappolt jókat horkantott
ha nem stimmelt azért is szívta az orrát
még koncert közben is hiába nem való
ha a zenekar félrehúzta a karmesteri pálca 
kiszámolt röppályán repült
s a próbatermen át követte szivacs majd kréta
kezében többet volt bármelyik mint a hegedű
végül csak egy virágcserép maradt
mert mi röhögve eltüntettük az összes többit
s mire összeszokott végre a banda
utolsó útján kísérhettük
***

Szigethy Tanár Úr emlékére

Az ihlető kép

 

 

akkor is

nem rohanok eléd már
csak lassan lépdelek
kiszámítva előre
minden fáradt lépésemet
gondosan megtervezve
a napom
meddig mérjem
amiből Isten egyre többet
visszakapott
már csak kínlódom
hogy a cipőt lehúzzam
a boltból sem tudom
mit mondtál mit hozzak
a szemem előtt résnyire nyílik a tér
a tisztáson játszik egy kis gyerek
vagy jómagam látom míg révedek
- anyám apám is rég halott -
de én akkor is úgy játszanék még 
életet 
angyalom

2010.02.14.-08.19.-2022.01.31.

még azelőtt

majd egyszer 
újra közelebb kerülnek egymáshoz
úgy mint régen
amit már képtelenség visszagöngyölíteni
hogy mikor s mitől szakadt meg

egyszer 
vigasztalja magát
hisz érezhető hogy ő is akarja
valahogy mégsem megy 
olyan könnyen mint a másikójukkal

csak ne lenne olyan közel
az a távolinak érzett egyszer
amiről jobb lenne lekésni
még lehet hogy akkor 
egyszer valóra is válhatna

2022.01.29.

sokadik

egymásra hangolva - 2.

sosem panaszkodik
pedig már tele van áttétekkel
így én sem kérdezem
szinte tabu
ahogy az is hogy 
nélküle sehogy tovább

nem mondhatom
hogy sima volt az út eddig
de minden szekér megdöccen 
ha göröngyös útra ér
azért együtt az mégsem a magány

mostanság rászoktunk
a bolondozásra
ő elváltoztatott hangon
beszél s mókás dolgokról fecseg
én meg veszem a lapot

a gyerekek előtt titkoljuk ezt a 
túlélő játékot
még bolondnak néznének

2022.01.30.

sokadik

korábbi címe:  rák

a lepedő

 
ahogy nézte szinte várta
hogy megmozdul

de csak a szél libbentette fel a szélét

a kitárt ablak a protokoll része 
a kedves szó már nem
az almazöld
most rideg és visszataszító volt
pedig szerette 

úgy távozott hogy el kell felejtse
a csendet az almazöldet
a lepedő takarta arcot

az utolsó cigaretta füstjére fog ezután 
gondolni 
amit együtt szívtak el apjával 
a kórház udvarán

2022.01.29.

sokadik

a szerelemről másképp

a legszebb percek ott lapulnak 
szétszóródva a járdán
a macskakövek repedésébe akadt 

tűsarkú cipők nyomvonalán 
a kopogó cipősarkakban
a hófúvásban kesztyűmelegbe simult 
kézfogásokban 
ölelések láthatatlan nyomaiban
a kabátokon
a szerelmesek széltől lobogó sáljában 
amibe egy-egy csók után
szemérmesen bújnak el az ajkak

de tavasszal tenyerükben már 
napcseppek ragyognak
s míg a fák lombja felhőtölcsérbe harap
hajukból sugarat fon a szél

2022.01.22.
Bara

anya mackóban (5)

bevillan még most is 
milyen büszke voltam
amikor az utcán 
utánad fordultak
a ruhádat honnan
 
hányszor terveztem hogy 
a világoskék helyett 
veszek egyszer újat
legalább tíz éve 
otthon csak mackóban
 
de neked nem kellett 
kényelmes megszoktad
 
már 
nem érdekelt divat 
vagy mit szólnak mások 
én is úgy két éve 
egy bordót használok
a cigitől égettet 
arra cseréltem le 
 
nem mintha nem vágynék 
de kényelmesebb benne
visszaszámolni

2020.01.15.-2021.04.20.-2021.05.24.
Bara Anna

s eltűnünk hír-telen

ha vakvágányra szaladt a jelen
oly mindegy  hogy a váltó romlott el
vagy a jelzőfény hamis
a szerelvény előtt
elfogyott az út
vagy felszedték a sínt

nincs értelme megfújni a sípot
ha fehér kendőt lengetnek az érvek is

miközben kihűlt fészket ver le
egy pillantás alatt a vihar
még visszafelé szaladnának a fák
de nincs már ragaszkodás
mint gazdának a földhöz
a talpalatnyi más értelmet nyer:

az egy kereszt
egy csoportos jajdulás
néhány fáradt lépés
sete-suta kézfogás

s valahol a közeledben
észre sem veszed hogy
a dübörgést felváltó némaságban
egy lélek kér feloldozást

-2022.01.10.
Bara
*
végleges: -2022.01.11.
s eltűnünk hír-telen

ha vakvágányra szaladt a jelen
oly mindegy hogy a váltó romlott el
vagy a jelzőfény hamis
nincs értelme megfújni a sípot
ha fehér kendőt lengetnek az érvek is

miközben egy pillantás alatt
kihűlt fészket ver le a vihar
még visszafelé szaladnának a fák
de már nincs ragaszkodás
mint gazdának a földhöz
a talpalatnyi más értelmet nyer

az 

egy kereszt
egy csoportos jajdulás
s valahol a közeledben
észre sem veszed hogy
a dübörgést felváltó némaságban
egy lélek kér feloldozást

 - 2022.01.11.

Bara

**************

 A vers eredetije:

(ki)úttalan - 2

labirintusban kószál

a szakállt növesztett idő

tömör falak között

rést sem találva

már szökni is felejt

a régi indulat

cementbe préselődött

s most puszta lenyomat

mint millió évvel ezelőtti lelet

vakvágányra szaladt a jelen

a váltó romlott el

vagy a jelzőfény hamis

oly mindegy

a szerelvény mögött elfogyott az út

vagy felszedték a sínt

nem tudni

így értelme sincs hogy megfújd a sípot

már fehér kendőt lengetnek az érvek is

de még visszafelé szaladnának a fák

miközben kihűlt fészket ver le

egy pillantás alatt a vihar

nincs ragaszkodás

mint gazdának a földhöz

a talpalatnyi más értelmet nyert

egy kereszt

egy csoportos jajdulás

néhány fáradt lépés

sete-suta kézfogás

s valahol

a közeledben

észre sem veszed hogy

a dübörgést felváltó némaságban

egy lélek kér feloldozást

Zsefy Zsanett

2011.05.30.

ELVÁLASZTHATATLANOK, avagy Ők és én

olyanok voltak 
mint Nap és a fénye
akár a bolygó s 
annak a holdja
úgy igazodtak 
hozzá hogy újra
benne szülessen 
mi meghalt már rég

nem tudta senki
akkor ha semmi
hogyan vezette 
őket az út
s mikor ölelték
ők lettek szentély
nem riasztotta
el messzeség

most mint a lepke
fényt keres este
de ősei fénye
régen kihunyt 
Isten szemébe 
ha belenézhetne
talán meglelné
de tudja az már csak 
illúzió

2021.09.12.-2022.01.02.
Bara

OK

azt hittem végre minden oké

de semmi sem volt az

sem az elején sem a végén

az elején nyilvánvaló volt hogy

csak azért mert még az nem a vége

a végén meg egyértelművé vált

hogy ha az elején még nem oké

akkor miért pont a végén

végül végre beláttam hogy

elejétől fogva csak az volt

ami végig kitartott

s így valójában mégis minden oké hiszen

semmi sem okozhatott csalódást

*

Valamikor 2018-ban

Bara

*