nonszensz

az ablakra simul 
pár legyengült fénnyaláb 
falevelek ráncaiba 
kapaszkodik a szél
az ősz tenyerébe 
színes erezeteket
karcol gondolatban 

mindegyik egy-egy 
léleklevél

üzenetek oda-vissza 

még hisz a csodákban hogy
egyszer célba érnek
pöröl vagy 
mentegeti magát bennük
nem lehet mindenki 
tökéletes tiszta 

hibátlanul 
csak az istenek élnek

amíg kapaszkodna földbe égbe
rejtve ha segítségre szorul
mosolyát más grimasznak vélve
bánatát kimondatlanul hagyja
s inkább pókerarcot ölt 

a tükörben néha
ráköszön idegen-magára
és az üres lakásban 
karonfogva az elhunytakat
- egyre többen közelednek feléje -
rácsodálkozik az elmúlás 
őszi színkavalkádjára
amit Isten talán 
jókedvében álmodott 
vígasznak

így várja a 
soha meg nem érkező 
válaszokat
amiket biztos 
meg se nézne
hisz tudja előre 
mi áll az utolsó
képeslapon 
a tovaúszó felhők 
valamelyikén lapulva 
olvasatlanul

2022.12.17.

Bara Anna

Átiratai:

útközben

útközben, avagy elhalasztott párbeszédek