Az "útközben" átirata
amíg kapaszkodna földbe égbe
rejtve ha segítségre szorul
mosolyát más grimasznak vélve
bánatát kimondatlanul hagyja
s inkább pókerarcot ölt
a tükörben néha
ráköszön idegen-magára
és az üres lakásban
karonfogva az elhunytakat
rácsodálkozik az elmúlás
őszi színkavalkádjára
(lehet Isten vígasznak szánta)
de a múltból egyre többen
közelednek feléje
és egyáltalán nem érdekli őket
sem szín sem hang sem jövő
számukra nincs út ami visszahozna
(pedig tán egyik sem viszakozna)
hát már nem is kérdeznek
ezért vár ma válaszokat
a ki nem mondottakra
mert amiket elhalasztasz
majd máskor-napra
ahhoz neki is
nem csak elindulnia
de megérkeznie is kell
2022.12.31.
Bara
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése