a katona

szerette a fű zizegését 
télen léptei alatt a hó roppanását hallgatni
most csak kiszáradt fűcsomókat érinthet a keze

hó sincs sehol csak valami halk zizegés 
hallatszik ha nagyon fülel
ám legtöbbször elnyomja a drónok hangját
az ágyúzásoké
csak ne zúgna minden repülő a fülében 

az eső sem olyan mint pár nappal ezelőtt

ahogy végig folyik a szeme előtt
vörösbe öltözteti a tájat
azt az ismeretlen romhalmazt
gödrökkel tarkított utat 
amin nemrég még autók száguldoztak

idővel megszokja a zajt 
a fejében zúgó repülőket
s nem zavarja az arcát beterítő vér sem

a fájdalom álomszerű
lehet csak elbóbiskolt s minden iszonyat 
kámforrá válik ha megtörli és kinyitja a szemét

akkor biztos látni fogja hogy kék az ég
sárga csíkokat fest a delelő februári nap
a kéz pedig amelyik a fejét tartja anyja keze

ez a kép egészen megnyugtatja 

s mindörökre elalszik a lövészárokban

2022.02.27.

Bara Anna

*

Eredeti címe: "a háború pillanatképe" volt.