2020. október 19., hétfő

A Dugonics András Irodalmi díj okán

Bosszantó, hogy sokak által ismert, és szakmai körökben is elismert költők csak középtájon, vagy a listának szinte a végén - vagy a tízes listában sehol sem - szerénykedhetnek, miközben a nagy ismerőstáborral, gyakran csak érdeklájkolókkal menőző kortársak megelőzik őket.

Számomra értelmetlen és érthetetlen maga a cél, hogy a facebookon hirdetnek meg egy irodalmi díjért folyó versenyt, amihez nem kell más csak seregnyi lájkoló ismerős. Nincs szükség megmérettetésre, nem ad megoldandó feladatot/témát, nem kell ismerni eddigi irodalmi munkásságukat, elért eredményeiket, stb. Elég csupán csak, ha valami okból az ismerőse vagy. Pedig lehet egy sort sem ismersz tőle, vagy nem is kedveled, vagy nagyra sem értékeled, de sok résztvevő részéről ment a verseny előtt a puncsolás. Ez utóbbi gyakran megfontoltan és módszeresen ezt megelőzően, akár éveken át. (Kimondatlan szabály a facebookon, és azon kívül néhány jelentősnek, de inkább az annak kevésbé mondható oldalakon: Én írok a műveidhez, ahol csak tehetem, de te is írj az enyémhez, vagy lájkold, hogy kedveled!)

Gratulálok! Ez a díj aztán az egyenes út a minőségi irodalomhoz. Ja, nem. Inkább a (másra szabott) nagy mellényhez.

meghasadt búzakalász

(Vincent van Gogh: Hollók a búzamezőn c. festménye alá...)

e világ nekem már
vészmadár-csontvázak
test nélküli képek
s nem búzavirágkék
halál lett a társam
holló tetemében
nem maradt mellettem 
csak egyetlen testvér
 
szívemben azóta 
búzamező lobog
s szélvágta okkerből 
a rozsdahalál kél
éltem az örvénylő 
légcsápok közt hasad
hol imát sem mond majd
ki értem bennem élt
 
de fáj hogy köröttem
jajgatnak a tájban 
a széttépett sárgák 
és zöldek feketék 
mikor a csendet a 
megtört hollószárnyak
kékből merítve 
szaggathatják szét

2020.10.18.
Bara Anna
*

(Beküldve Játék kategóriába a Háló irodalmi kávéházba.)

2020. október 18., vasárnap

meghasadt búzaszál

(Vincent van Gogh: Hollók a búzamezőn c. festménye alá...)


mióta elhagytak 
e világ nem más
mint felettem gomolygó 
varjúcsapat
nem maradt mellettem 
senki érkeztemkor 
egy holló lett a társam:
a teteme s magam

azóta szívemben 
búzamező lobog
szélvágta okkerből 
ha rozsda fakad
éltem az örvénylő lég 
csápjai közt szakad 
értem nem dobog szív
senkié

de csak én látom köröttem
hogy jajgatnak a tájban 
a széttépett sárgák 
zöldek feketék 
és ahogy a csendet a 
megtört hollószárnyak
kékből merítve szaggatják szét

2020.10.18.
Bara Anna
*
meghasadt búzaszál-2.
(Vincent van Gogh: Hollók a búzamezőn c. festménye alá...)

mióta elhagytak 
e világ nekem csak
feketén gomolygó 
éhes hollócsapat
nem maradt mellettem 
senki érkeztemkor 
holló lett a társam:
a teteme s magam

azóta szívemben 
búzamező lobog
szélvágta okkerből 
ha rozsda fakad
éltem az örvénylő 
lég csápjai közt szakad 
értem nem dobog szív
senkié

de fáj ahogy köröttem
jajgatnak a tájban 
a széttépett sárgák 
és zöldek feketék 
s ahogy a csendet a 
megtört hollószárnyak
kékből merítve szaggatják 
szét

*
2020.10.18.
Bara Anna

meghasadt búzaszál-3.
(Vincent van Gogh: Hollók a búzamezőn c. festménye alá...)

mióta elhagytak 
e világ nekem mint
feketén gomolygó 
vészmadár-csontvázak
nem maradt mellettem 
senki érkeztemkor 
holló lett a társam:
a teteme és én

azóta szívemben 
búzamező lobog
szélvágta okkerből 
ha rozsda fakad
éltem az örvénylő 
lég csápjai közt szakad 
értem nem dobog szív
senkié

de fáj hogy köröttem
jajgatnak a tájban 
a széttépett sárgák 
és zöldek feketék 
s mikor a csendet a 
megtört hollószárnyak
kékből merítve szaggatják 
szét

*
2020.10.18.
Bara Anna

2020. október 6., kedd

éjszakai intermezzo 2.

a szemcseppes üveg már megint úgy repült be a
szobába mint a bomba
szinte szétroncsolta a szívében az ereket
alig hallható szuszogás követte
majd csend

megkönnyebbülhetett volna
de helyette a lelkiismeretfurdalás fészkelte be magát
valamit nem jól csinált már megint vagy kihagyta

a sötétben a nyitott szobaajtóban
álldogált az anyja
fel kellene kelned
gondolhatta

fel kellene kelnem
gondolta
csak egy-egy csepp

ám a sokadik fárasztó éjszaka után 
inkább a jól ismert csoszogását
a fészkelődés zajait az ágyon a
megnyugtató hangokat várta 
ahogy alszik és elfelejti a műtéteket
a sugárkezeléseket
talán apja halálát is

de szólni sem volt ereje
pedig szerette

2019.05.13.-2019.05.20.-2020.02.04.-2020.10.06.-2020.12.15.
Bara Anna